KŐSZIKLA

GYÜLEKEZET

DUNAÚJVÁROSbal-galamb.gif

 
MENÜ

Lukács evangéliuma ELŐSZÓ

1Már sokan vállalkoztak arra, hogy rendszeresen elbeszéljék a köztünk végbement eseményeket úgy, 2amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és hirdetői voltak az igének.
3Jónak láttam magam is, hogy miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam, sorjában leírjam neked, nemes Teofil. 4Győződjél meg magad a tanítás megbízhatóságáról, amelyre oktattak.

 

I. A GYERMEKSÉG TÖRTÉNET

János születésének hírüladása. 5Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Abia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, Erzsébetnek hívták. 6Mindketten igazak voltak Isten előtt és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. 7De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mindketten éltesebb korúak voltak.
8Mikor egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, rá esett a sors, 9hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen és bemutassa a tömjénáldozatot. 10A tömjénáldozat órájában kívül nagy tömeg imádkozott. 11Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent neki az Úr angyala. 12Láttára Zakariás zavarba jött és félelem szállta meg.

13Az angyal azonban így szól: "Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált: Feleséged, Erzsébet fiat szül: Jánosnak fogod hívni. 14Örömödre és vigasságodra lesz ő és sokan örülnek majd születésének. 15Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhében betelik Szentlélekkel. 16Izrael fiai közül sokat térít meg Istenünkhöz, az Úrhoz. 17Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiakba oltsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse és az Úr iránt készségessé tegye a népet."

18Zakariás erre megkérdezte az angyalt: "Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok és feleségem is éltesebb korú." 19Az angyal így válaszolt: "Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled és meghozzam neked ezt az örömhírt. 20De mivel nem hittél szavamnak, ami majd valóra válik annak  idején, megnémulsz, és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig." 21A nép várta Zakariást és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban. 22Amikor kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett nekik, de néma maradt.
23Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament.

24E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. 25"Így tett velem az Úr, mondotta, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt."

Jézus születésének hírüladása 26Hat hónap múlva elküldte Isten Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz. 27A szűz egy Dávid családjából származó férfinek, Józsefnek volt a jegyese és Máriának hívták. 28Az (angyal) bement hozzá és így köszöntötte: "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van. (Áldottabb vagy te minden asszonynál.)" 29E szavak hallatára zavarba jött és gondolkodni kezdett a köszöntés értelmén. 30Az angyal így folytatta: "Ne félj, Mária! 31Kegyelmet találtál Istennél. Méhedben fogansz és fiat szülsz. 32Jézusnak fogod hívni. Nagy lesz ő: a Magasságbelinek Fia. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. 33Uralkodni fog Jákob házában mindörökké és királyságának nem lesz vége."
34Mária erre megkérdezte az angyalt: "Hogyan történik meg ez, hiszen férfit nem ismerek?" 35Az angyal ezt válaszolta: "A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje borít el. Ezért a születendő szent is Isten Fia lesz. 36Rokonod, Erzsébet is fiat fogant öregségében s már hatodik hónapjában van, bár magtalannak tartják az emberek. 37Istennél semmi sem lehetetlen."

38Mária erre így szólt: "Az Úr szolgáló leánya vagyok: történjék velem szavaid szerint." Az angyal akkor eltávozott.

A látogatás. 39Azokban a napokban Mária útra kelt és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. 40Zakariás házába érkezve köszöntötte Erzsébetet. 41Alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, fölujjongott méhében a magzat és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek. 42Hangos szóval fölkiáltott: "Áldottabb vagy te minden asszonynál és áldott a te méhednek gyümölcse! 43Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? 44Amint fölhangzott fülemben köszöntésed szava, örömtől repesett a magzat méhemben. 45Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked."

Mária éneke

46Erre Mária így szólt:

    • "Magasztalja lelkem az Urat,
      47És ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben
      48Hiszen tekintetre méltatta alázatos szolgáló leányát:
      Lám ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék.
      49Mily nagy dolgot művelt velem ő,
      a Hatalmas és a Szent!
      50Irgalma az istenfélőkre száll
      nemzedékről nemzedékre.
      51Nagyszerű dolgokat művel karja erejével:
      Szétszórja a szívük szándékában gőgösködőket.
      52Uralkodókat taszít le trónjukról,
      de fölemeli az alázatosakat.
      53Éhezőket tölt be minden jóval,
      de üres kézzel bocsátja el a gazdagokat.
      54Fölkarolja szolgáját, Izraelt,
      s amint megígérte atyáinknak,
      55Nem feledi irgalmasságát Ábrahám és utódai iránt mindörökre."

56Mária mintegy három hónapig maradt nála, aztán visszatért otthonába.

János születése. 57Elérkezett Erzsébet szülésének ideje. Fiúgyermeket szült. 58Amikor szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, együtt örült vele mindenki. 59A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. 60De anyja ellenezte: "Nem, János legyen a neve." 61Azok megjegyezték: "Hiszen senki sincs rokonságodban, akit így hívnának."
62Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. 63Az egy kis táblát kért és ezeket a szavakat írta rá: "János a neve."
Erre mindnyájan meglepődtek. 64Neki pedig megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve: szólni kezdett és magasztalta Istent. 65Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat és Júdeában, az egész hegyvidéken, erről az eseményről beszéltek. 66Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: "Vajon mi lesz ebből a gyermekből? 67Hiszen nyilván az Úr volt vele." Atyja, Zakariás pedig eltelt Szentlélekkel és ezekre a prófétai szavakra nyílt az ajka:

    68"Áldott legyen az Úr, Izrael Istene,
    Mert meglátogatta és megváltotta népét.
    69Erős szabadítót támasztott nekünk
    szolgájának, Dávidnak házában.
    70Amint meghirdette szentjei által,
    prófétái ajkával ősidőktől fogva:
    71megszabadított ellenségeinktől
    s mindazoktól, akik gyűlölnek minket,
    72irgalmas volt atyáinkhoz
    és megemlékezett szent szövetségéről,
    73s az esküről, amit Ábrahám atyánknak esküdött:
    megadja azt nekünk,
    74hogy ellenségeinktől megszabadulva
    félelem nélkül szolgáljuk őt,
    75szentségben és igazságban színe előtt
    életünk minden napján.
    76Te pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétája leszel:
    az Úr előtt haladsz, hogy előkészítsd útját,
    77s az üdvösség ismeretére tanítsad népét,
    mely a bűnösök bocsánatában van,
    78Istenünk mélységes irgalmából,
    mellyel meglátogatott minket a magasságból felkelő,
    79hogy világítson a sötétségben és a halál árnyékában sínylődőknek,
    és lépteinket a béke útjára vezesse."

80A gyermek növekedett és lélekben erősödött. A pusztában élt addig a napig, amíg nyilvánosan föl nem lépett Izraelben.

2    Jézus születése. 1Abban az időben Augusztus császár rendeletet bocsátott ki, hogy számlálják össze az egész földkerekséget. 2Ez az első népszámlálás Quiriniusznak, Szíria helytartójának idejében történt. 3Elment mindenki a saját városába, hogy följegyeztesse magát. 4József Dávid házából és nemzetségéből származott. Elment tehát Galilea Názáret nevű városából Dávid városába, a Júdeai Betlehembe, 5hogy följegyeztesse magát Máriával, feleségével együtt, aki áldott állapotban volt.

6Miközben ott tartózkodtak, elérkezett Mária szülésének napja. 7Megszülte elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.

A pásztorok. 8Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban, és éjszaka őrizték a nyájukat. 9Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és az Úr dicsősége beragyogta őket. Nagyon megijedtek. 10De az angyal bátorította őket: "Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek, és az egész népnek: 11ma született az Üdvözítő Dávid városában. ő a Messiás és az Úr. 12Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve." 13Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt. Dicséretet énekeltek az Istennek: 14"Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek."

15Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így bíztatták egymást: "Menjünk át Betlehembe! Hadd lássuk a történteket, amiket az Úr hírül adott nekünk." 16Odasiettek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet. 17Miután látták, elhíresztelték azt is, amit már előbb megtudtak a gyermekről. 18Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén.

19Mária pedig szívébe véste szavaikat, és el-elgondolkodott rajtuk. 20A pásztorok azután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak úgy, ahogy az angyal előre elmondta nekik.

Bemutatás a templomban. 21Nyolc nap múltán, amikor a gyermeket körülmetélték, a Jézus nevet adták neki. Így nevezte őt az angyal, mielőtt fogantatott.

22Amikor elteltek a mózesi törvényben megszabott tisztulás napjai, Jeruzsálembe vitték, hogy bemutassák az Úrnak. 23Így parancsolja ugyanis az Úr törvénye: "Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve." 24Be akarták mutatni az Úr törvényében rendelt áldozatot is: "Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát."

25Volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű, igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát és a Szentlélek lakott benne. 26Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. 27A Lélek ösztönzésére a templomba ment. Mikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy a törvény rendelése szerint tegyenek vele, 28karjába vette és e szavakkal áldotta az Istent:

29"Bocsásd el most szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben,
30hiszen már látták szemeim az üdvösséget,
31amit minden nép számára rendeltél:
32világosságul a pogányok megvilágítására és dicsőségére népednek, Izraelnek."

33Atyja és anyja csodálkozva hallgatták, amit mondott. 34Simeon áldotta őket és így szólt anyjához, Máriához: "Soknak romlására és föltámadására lesz ő Izraelben: jel, amelynek ellenszegülnek, 35s a te lelkedet is tőr járja át, hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése."

A prófétanő. 36Volt ott egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Már igen éltes korú volt. Szüzessége után hét évig élt férjével, majd özvegy lett. 37Már nyolcvannégy éves volt. Nem vált meg a templomtól: éjjel-nappal böjttel és imádsággal szolgált Istennek. 38Ő is odajött abban az órában, magasztalta Istent és beszélt róla mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.

39Elvégeztek mindent az Úr törvénye szerint, aztán visszatértek városukba, a Galileai Názáretbe. 40A gyermek ott növekedett és erősödött. Bölcsesség töltötte el és Istennek kedve telt benne.

Megtalálják a templomban. 41Szülei évről-évre elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. 42Amikor tizenkét esztendős lett, szintén fölmentek (Jeruzsálembe) az ünnepi szokás szerint. 43Az ünnepnapok elmúltával hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt, anélkül, hogy szülei észrevették volna. 44Azt gondolták, hogy az úti társaságban van. Már egynapi járásra voltak, mikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között.

45Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe és ott keresték. 46Három nap múlva ráakadtak a templomban. Ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezte őket. 47Hallgatói mindnyájan elámultak értelmességén és feleletein.

48Mikor megpillantották, nagyon meglepődtek. Anyja így szólt hozzá: "Fiam, miért tetted ezt velünk? Látod atyád és én bánkódva kerestünk." 49"Miért kerestetek? - kérdezte. Nem tudtátok, hogy Atyám házában kell lennem?" 50De ők nem értették, hogy mit akart ezzel mondani.

51Akkor hazatért velük Názáretbe és engedelmeskedett nekik. Anyja szívébe véste ezeket a szavakat. 52Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt.

II. ELŐKÉSZÜLET A NYILVÁNOS MŰKÖDÉSRE

3    Keresztelő János. 1Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik évében történt. Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, Heródes Galileának, testvére, Fülöp, Itureának és Trachonitisz tartománynak, Lizániás pedig Abilinának volt negyedes fejedelme. 2Annás és Kajafás voltak a főpapok. Akkor elhangzott az Úr szava Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. 3Bejárta a Jordán egész vidékét és bűnbánati keresztséget hirdetett a bűnök bocsánatára, 4amint Izajás beszédeinek könyvében olvassuk:

"A pusztába kiáltónak ez a szava: készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit! Töltsenek föl minden völgyet,  5minden hegyet és halmot hordjanak le, ami egyenetlen, legyen egyenessé, ami göröngyös, legyen sima úttá, 6s meglátja majd minden ember az Isten dicsőségét."

A Keresztelő bűnbánatot hirdet. 7Így beszélt a tömeghez, amely kivonult hozzá, hogy megkeresztelkedjék: "Viperák fajzata! Ki tanított arra, hogy fussatok a fenyegető megtorlás elől? 8Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét. Ne emlegessétek magatokban: Ábrahám a mi atyánk! - mert mondom nektek: tud az Isten ezekből a kövekből is fiakat támasztani Ábrahámnak. 9A fejsze már a fák gyökeréhez ért. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem."

10A nép megkérdezte: "Mit tegyünk tehát?" 11Mire ő így felelt: "Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek egy sincs, és akinek ennivalója van, tegyen hasonlóképpen." 12Jöttek vámosok is, hogy megkeresztelkedjenek. "Mester, mi mit tegyünk?", kérdezték. 13"Ne követeljetek többet, mint amennyi jogos", válaszolta.

14Katonák is fordultak hozzá: "Hát mi mit tegyünk?" "Senkit se bántsatok és meg ne zsaroljatok, felelte, s elégedjetek meg zsoldotokkal." 15A nép nagyon nyugtalan volt. Mindnyájan azt gondolták, hogy talán János a Messiás. (János) azonban kijelentette: 16"Én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön az, aki hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy saruszíját megoldjam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. 17Szórólapáttal kezében kitakarítja szérűjét, és csőrbe gyűjti búzáját, a pelyvát pedig olthatatlan tűzben elégeti." 18Aztán még sok más tanítással hirdette a népnek az üdvösséget.

19Heródest, a negyedes fejedelmet is megfeddte Heródiásért, testvérének feleségéért és minden más elkövetett gonoszságáért. 20Heródes azonban mindezt azzal tetézte, hogy börtönbe vetette Jánost.

Jézus megkeresztelkedése. 21Mikor a nép keresztelkedni ment, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, megnyílt az ég 22és galambhoz hasonló testi alakban leszállt rá a Szentlélek. A mennyből ez a szózat hangzott: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem."

Jézus nemzetségtáblája. 23Jézus mintegy harminc esztendős volt, mikor föllépett. József fiának tartották, akinek ősei: Éli, 24 Mátát, Lévi, Melki, Jannész, József, 25Matatiás, Ámosz, Heszli, Nagge, 26Mahát, Matatiás, Szemei, József, Júda, 27 Johanna, Réza, Zorobábel, Szalatiél, Néri, 28 Melki, Addi, Kósz,  Elmadám, Hér, 29Jézus, Eliézer, Jórim, Mátát, Lévi, 30Simeon, Júda, József, Jónám, Eliakim, 31Melea, Mennán, Mattata, Nátán, Dávid, 32Jeszsze, Obed, Boóz, Szalmon, Nachszon, 33Aminadab, Admin, Árni, Ezron, Fáresz, Júda, 34Jákob, Izsák, Ábrahám, Táré, Náchor, 35Szerach, Ragau, Fáleg, Héber, Szála, 36Kainám, Arfaxád, Szem, Noé, Lámek, 37Matuzsálem, Hénok, Járed, Malhalalél, Kainán, 38Énos, Szet, és Ádám, aki Istentől származik.

4    Kísértés a pusztában. 1Jézus a Szentlélekkel eltelve visszatért a Jordántól. 2A Lélek a pusztába vitte negyven napra. Ott megkísértette az ördög. Azokban a napokban semmit sem evett, de mihelyt elmúltak, megéhezett. Az ördög akkor így szólt hozzá: 3"Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!" 4Jézus azt felelte: "Írva van: nem csak kenyérrel él az ember (hanem Istennek minden igéjével)."

5Ezután fölvitte őt (az ördög egy magas hegyre). Egy szempillantás alatt megmutatta neki a világ minden országát. 6"Minden hatalmat és dicsőséget neked adok, mondta, mert én kaptam meg és annak adom, akinek akarom. 7Ha imádsz engem, minden a tiéd lesz." 8Jézus elutasította: "Írva van:

Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!"

9Végül Jeruzsálembe vitte őt és a templomépület párkányára állította:

"Ha Isten Fia vagy, mondta, vesd le magadat! Írva van:

10angyalainak parancsolt felőled, hogy oltalmazzanak.
11Tenyerükön fognak hordozni téged, hogy kőbe ne üssed lábadat." 12De Jézus így válaszolt:

"Az is írva van: ne kísértsd Uradat, Istenedet."

13Mikor ezek a kísértések mind véget értek, egy időre elhagyta őt az ördög.

 

III. A GALILAI MŰKÖDÉS

A tanítás kezdete. 14Jézus a Lélek erejével eltelve visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. 15Tanított az ottani zsinagógákban és mindenki elismeréssel beszélt róla.

16Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába és olvasásra jelentkezett. 17Izajás könyvét adták neki. Kinyitotta a könyvet és éppen arra a helyre talált, ahol ez van írva:

    18 "Az Úr lelke rajtam:
    ő kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,
    ő küldött engem, hogy (meggyógyítsam a megtört szívűeket),
    szabadulást hirdessek a raboknak, és a vakoknak megvilágosodást,
    hogy szabadulást vigyek az elnyomottaknak,
    19hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét (és bosszújának napját)."

20Azután összetekerte az Írást, visszaadta a szolgának és leült. 21A zsinagógában minden szem rászegeződött. Akkor megszólalt: "Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok." 22Mindnyájan igazat adtak neki, de csodálkoztak a magasztos igéken, amelyek ajkáról fakadtak. "Nem József fia ez?" - kérdezgették egymástól.

23Ő azonban így folytatta: "Bizonyára ezt a közmondást fogjátok nekem szegezni: orvos, gyógyítsd önmagadat! Tedd idehaza is azt, amit hallomásunk szerint Kafarnaumban tettél. 24Bizony mondom nektek, folytatta, sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint a saját hazájában. 25Igaz, amit mondok nektek: sok özvegy élt Izraelben Illés napjaiban, amikor három évre és hat hónapra bezárult az ég, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. 26Azok közül egyhez sem volt küldetése Illésnek, csak egy özvegyasszonyhoz a Szidon-földi Száreptába. 27Leprás is sok élt Izraelben Elizeus próféta idejében. De azok közül sem tisztult meg más, csak a szíriai Naamán."

28Ennek hallatára mindnyájan haragra gerjedtek a zsinagógában. 29Fölugráltak és kiűzték a városból. Fölvitték a hegy tetejére, ahol városuk épült, hogy onnan letaszítsák. 30Ő azonban áthaladt közöttük és elment.

Jézus Kafarnaumban tanít. 31Lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába és szombatonként ott tanított. 32Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt.

Az ördöngös meggyógyítása. 33Talált a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt embert, aki így kiáltozott: 34"El innen! Mi bajod velünk, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten szentje." 35Jézus ráparancsolt: "Hallgass és takarodj ki belőle!" A tisztátalan lélek erre földre sújtotta őt és kiment belőle, a nélkül hogy ártott volna neki. 36Csodálkozás fogta el mindnyájukat. "Mi ez? - kérdezték egymástól. Akkora hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, hogy kimennek a megszálltakból?" 37Híre egyszerre elterjedt az egész környéken.

38Elhagyva a zsinagógát Simon házába ment. Simon anyósa magas lázban feküdt. Szóltak neki érdekében. 39Ő föléje hajolt, parancsolt a láznak és az elhagyta. Mindjárt föl is kelt és szolgálni kezdett nekik.

40Napnyugta után odavitték hozzá különböző bajban szenvedő betegeiket. Mindegyikükre rátette kezét és meggyógyította őket. 41Sokból ördögök mentek ki hangos kiáltozással: "Te vagy az Isten Fia." Rájuk parancsolt, hogy hallgassanak. Azok ugyanis tudták, hogy ő a Messiás.

42Mikor megvirradt, kiment egy puszta helyre. A nép addig kereste, míg meg nem találta. 43Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. De ő így felelt nekik: "A többi városban is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát. Ez a küldetésem." 44Aztán hirdette az igét Júdea zsinagógáiban.

5    Az első tanítványok meghívása. 1Mikor egyszer Genezáret tavának partján állt, odasereglett hozzá a nép, hogy Isten igéjét hallgassa. 2Látta, hogy a tó szélén két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak és hálóikat mosogatták. 3Beszállt az egyik bárkába, amely Simoné volt, és kérte, hogy lökje el kissé a parttól. Azután leült és a bárkából tanította a sokaságot. 4Mikor befejezte tanítását, így szólt Simonhoz: "Evezz a mélyre és vessétek ki fogásra a hálót." 5"Mester, válaszolta Simon, egész éjszaka fáradoztunk, de semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót." 6Meg is tették, és akkora tömeg halat fogtak, hogy a háló szakadozni kezdett. 7Intettek a másik bárkában lévő társaiknak, hogy jöjjenek segítségükre. Azok oda is jöttek, s úgy megtöltötték mindkét bárkát, hogy majdnem elmerültek. kissé a parttól. Azután leült és a bárkából tanította a sokaságot.

8Ennek láttára Simon Péter Jézus lábához vetette magát és e szavakra fakadt: 9"Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!" A sikerült halfogás miatt ugyanis félelem szállta meg őt és a többi vele lévőt, 10köztük Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak. De Jézus bátorította Simont: "Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel." 11Azok szárazra vonták a bárkákat és, elhagyva mindenüket, nyomába szegődtek.

A leprást meggyógyítása. 12Mikor később egy városban tartózkodott, talált ott egy leprával borított férfit. Mihelyt meglátta Jézust, arcra borult előtte és kérlelte: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem." 13Ő feléje nyújtotta a kezét, megérintette és így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" Erre azonnal elhagyta őt a lepra. 14Meghagyta neki, hogy senkinek se szóljon. "Menj inkább, mondta, mutasd meg magadat a papnak  és ajánld föl tisztulásodért az áldozatot, amint Mózes rendelte, bizonyságul nekik." 15Híre mégis egyre jobban elterjedt. A nép nagy tömegben tódult hozzá, hogy hallgassa, és betegségeiből gyógyulást nyerjen. 16ő azonban inkább magányos helyekre vonult vissza, hogy imádkozzék.

A béna meggyógyítása. 17Amikor egyik nap tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek ott, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje akkor arra indította, hogy gyógyítson. 18Néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon. Be akarták vinni, hogy eléje tegyék. 19Mivel a tömeg miatt nem találtak helyet, ahol bevihették volna, fölmentek a tetőre és a cserepeken át lebocsátották ágyastul a középre, Jézus elé. 20Hitük láttára Jézus így szólt: "Ember, bocsánatot nyertek bűneid."

21Erre az írástudók és farizeusok azt gondolták magukban: "Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nem egyedül az Isten?" 22De Jézus gondolataikba látva megszólalt: "Miért gondolkodtok így magatokban? 23Mi könnyebb, ha azt mondom: bocsánatot nyertek bűneid? - vagy, ha azt: kelj föl és járj? 24Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására." Ezzel a bénához fordult: "Mondom neked, kelj föl, fogd az ágyadat és menj haza."

25Az szemük láttára tüstént fölkelt, fogta ágyát, amin feküdt, és Istent magasztalva hazament. 26Erre valamennyien szinte magukon kívül dicsőíteni kezdték Istent, és félelemmel eltelve mondogatták: "Csodadolgokat láttunk ma!"

Lévi meghívása. 27Ezután kiment. Odakinn látott egy Lévi nevű vámost a vámnál. "Kövess engem!" - szólította meg. 28Az fölkelt és mindenét elhagyva csatlakozott hozzá. 29Lévi otthon nagy lakomát adott tiszteletére. Sok vámos és más ember telepedett asztalhoz vele. 30A farizeusok és írástudók zúgolódtak e miatt. "Miért esztek-isztok vámosokkal és bűnösökkel?" - kérdezték tanítványaitól. 31Jézus felelt meg nekik: "Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. 32Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek."

A böjt kérdése. 33Akkor szemére vetették: "János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, a farizeusok tanítványai is, de a tieid csak esznek-isznak." 34Jézus így felelt: "Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele a vőlegény? 35Eljön majd a nap, amikor elviszik a vőlegényt: attól a naptól fogva majd böjtölnek."

36Példabeszédet is mondott nekik: "Senki sem hasít új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye, különben az újat is elszakítja és az ócskához sem illik az új folt. 37Senki sem tölti az új bort régi tömlőkbe, különben az új bor kiszakítja a tömlőket, kifolyik, és a tömlők is tönkremennek. 38Az új bor új tömlőbe való (akkor mindkettő megmarad). 39Aki óbort iszik, nem kívánja az újat. Azt mondja: Jobb az ó."

6    A tanítványok és a szombat. 1Egy (másodelső) szombaton vetések közt járt. Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat, és kezükkel elmorzsolva eszegették. 2Néhány farizeus erre szemükre vetette:  "Miért tesztek olyant, ami szombaton tilos?" 3Jézus felelt meg nekik: "Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, mikor társaival együtt éhezett? 4Hogyan ment be Isten házába, evett és adott társainak is a kitett kenyerekből, amelyekből csak a papok ehettek?" 5Aztán hozzáfűzte: "Az Emberfia ura a szombatnak is."

6Egy másik szombaton bement a zsinagógába és tanított. Volt ott egy jobb kezére béna ember. 7Az írástudók és a farizeusok figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy okot találjanak a vádaskodásra. 8ő azonban ismerte gondolataikat. Megszólította tehát a bénakezű embert: "Kelj föl és állj ide a középre!" Az fölkelt és odaállt. 9Jézus akkor hozzájuk fordult: "Kérdem tőletek: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni, vagy pusztulni hagyni?" 10Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Megtette, és egészséges lett a keze.

11Erre esztelen harag szállta meg őket és arról kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal.

A tizenkettő kiválasztása. 12Azokban a napokban fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. 13Másnap magához hívta tanítványait és kiválasztott közülük tizenkettőt, kiket apostoloknak nevezett: 14Simont, akit Péternek hívott, és testvérét Andrást, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, 15Mátét és Tamást, Jakabot Alfeus fiát és a buzgó Simont, 16Júdást Jakab testvérét, és karióti Júdást, aki később elárulta őt.

A nagy beszéd. 17"Azután lement velük és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje és hatalmas tömeg vette körül Júdeából, Jeruzsálemből, Tírusz és Szidon tenger mellékéről. 18Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. 19Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
A boldogságok és a jajok. 20Akkor tekintetét tanítványaira fordította és így szólt:

"Boldogok vagytok ti szegények! Tiétek az Isten országa.
21Boldogok, akik most éheztek! Majd kielégítenek.
Boldogok, akik most sírtok! Majd nevetni fogtok.

22Boldogok vagytok, ha gyűlölnek az emberek, ha kiközösítenek és szidalmaznak titeket, ha rossz hírbe hoznak az Emberfiáért! 23 Örüljetek azon a napon és ujjongjatok: jutalmatok nagy lesz a mennyben. Atyáik éppen így bántak a prófétákkal.

24De jaj nektek gazdagok! Megkaptátok már vígasztalástokat.
25Jaj nektek, akik jóllaktatok! Éhezni fogtok.
Jaj nektek, akik most nevettek! Keseregni és sírni fogtok.
26Jaj, ha az emberek hízelegnek nektek! Atyáik éppen így tettek a hamis prófétákkal.

Szeressétek ellenségeiteket. 27Nektek, hallgatóimnak, azonban azt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal, 28áldjátok átkozóitokat és imádkozzatok rágalmazóitokért. 29Ha megütik arcod jobb felét, fordítsd oda a balt is. Ha elveszik köpenyedet, add oda a köntösödet is. 30Ha kérnek tőled, adj, és ha elveszik ami a tiéd, ne követeld vissza. 31Úgy bánjatok az emberekkel, ahogyan akarjátok, hogy veletek bánjanak. 32Ha azokat szeretitek csak, akik titeket szeretnek, micsoda hálát érdemeltek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, aki őket szeretik. 33És ha csak jótevőitekkel tesztek jót, micsoda jutalmat érdemeltek? Ezt a bűnösök is megteszik. 34És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől visszafizetést reméltek, micsoda jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.

35Szeressétek inkább ellenségeiteket! Tegyetek jót és kölcsönözzetek, anélkül hogy valamit is visszavárnátok. Akkor nagy lesz jutalmatok s a Magasságbeli fiai lesztek: ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt.

Vakmerő ítélet. 36Legyetek tehát irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas. 37Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek. El ne ítéljetek senkit, hogy titeket se ítéljenek el. Bocsássatok meg és nektek is megbocsátanak. 38Adjatok és adnak majd nektek is: jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek is."

39Hasonlatot is mondott nekik: "Vezethet-e vak világtalant? Nem esik-e mindkettő gödörbe? 40Nem különb a tanítvány mesterénél, mert ha eléri a tökéletességet, olyan lesz, mint a mestere.

41Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, a magad szemében pedig nem veszed észre a gerendát? 42Hogy mondhatod felebarátodnak: testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - holott tulajdon szemedben nem látod meg a gerendát. Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, és csak azután törődjél azzal, hogy kivedd a szálkát a felebarátod szeméből.

A fa és gyümölcse. 43Nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt teremne, és nincsen rossz fa, amely jó gyümölcsöt hozna. 44Minden  fát gyümölcséről ismerünk meg. Tövisről nem szednek fügét, és csipkebokorról nem szüretelnek szőlőt. 45A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ellenben rossz kincséből rosszat hoz elő, hiszen a szív bőségéből szól a száj. 46Mit mondjátok nekem: Uram, Uram! - és nem teszitek, amit mondok. 47Megmondom nektek kihez hasonlít, aki hozzám jön, hallgatja tanításomat és tettekre is váltja. 48Hasonlít ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott és az alapot sziklára rakta. Jött az árvíz, árja rázúdult a házra, de nem tudta összedönteni, mert jó alapra épült. 49Aki viszont hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a házát alap nélkül a puszta földre építette. Mikor rázúdult az árvíz, háza azonnal összedőlt és romhalmazzá vált".

7    A százados szolgájának a meggyógyítása. 1Miután befejezte szavait a figyelmesen hallgató nép előtt, bement Kafarnaumba. 2Ott betegen feküdt egy századosnak egyik nagyon értékes szolgája, és már halálán volt. 3Amikor hallott Jézusról, azzal a kéréssel küldte hozzá a zsidók véneit, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg szolgáját. 4Azok elmentek Jézushoz és nagyon kérlelték: 5"Megérdemli, hogy megtedd neki, mert szereti népünket és a zsinagógát is ő építette." 6Jézus elment velük. Mikor már nem  messze voltak a háztól, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: "Uram, ne fáradj. 7Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Ezért nem is tartottam magamat érdemesnek arra, hogy hozzád menjek. 8Szólj csak egy szót, és meggyógyul szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, mégis ha azt mondom a hozzám beosztott katonának: menj! - elmegy; és a másiknak: Jöjj ide! - hozzám jön; és szolgámnak: Tedd ezt! - megteszi." 9Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult és így szólt a kísérő néphez: "(Bizony) mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben!" 10A követek hazatérve egészségben találták a szolgát.

Az özvegyasszony fia. 11Ezután egy Naim nevű városba ment. Tanítványai és nagy néptömeg ment vele. 12Mikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy anyának egyetlen fiát. Az anya özvegy volt. A városból sok nép kísérte. 13Mikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt hozzá: 14"Ne sírj!" Aztán a koporsóhoz lépett és megérintette. Akik vitték, megálltak, ő így szólt: "Ifjú, mondom neked, kelj föl!" 15Erre a halott felült és beszélni kezdett. Jézus visszaadta őt anyjának. 16Félelem szállta meg mindnyájukat, és áldani kezdték Istent: "Nagy próféta támadt köztünk, Isten meglátogatta népét!" 17Híre elterjedt egész Júdeában és környékén mindenfelé.

Jézus tanúsága. 18Jánost minderről értesítették tanítványai. Akkor magához hivatta két tanítványát, és ezzel a kérdéssel küldte őket az Úrhoz: 19"Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?" 20A férfiak hozzá érkezve így szóltak: "Keresztelő János küldött és kérdezteti: te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?" 21Abban az órában sokakat gyógyított meg betegségből, nyavalyából és a gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza szeme világát. 22Ezt válaszolta tehát nekik: "Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak föltámadnak, a szegények pedig hallgatják az evangélium hirdetését. 23Boldog, aki nem botránkozik meg bennem."

24Amikor János követei elmentek, beszélni kezdett a néphez Jánosról: "Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől lengetett nádat lássatok? Vagy miért mentetek ki? 25Hogy finom kelmébe öltözött embert lássatok? Aki drága ruhában jár és kényelmesen él, a királyi palotában lakik. 26Miért mentetek hát ki? Hogy prófétát lássatok? Igenis, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. 27Róla mondja ugyanis az Írás:

Nézd, követemet küldöm színed előtt, hogy elkészítse előtted az utat.

28Mondom nektek: asszonyok szülöttei  között nincs nagyobb (próféta) mint (keresztelő) János. De, aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb mint ő".

Keresztelő János. 29Mindenki, aki hallgatta őt, még a vámosok is elismerték Isten szándékának helyességét, mert fölvették János keresztségét. 30Csak a farizeusok és a törvénytudók nem keresztelkedtek meg nála, és ezzel meghiúsították magukban az Isten szándékát.

Krisztus ítélete. 31(Az Úr így folytatta:) "Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez hasonlítanak? 32Hasonlítanak a piacon tanyázó gyermekekhez, akik így kiáltoznak egymáshoz:

 

    furulyáztunk, de nem táncoltatok,
    siránkoztunk, de nem zokogtatok.

33Eljött keresztelő János, kenyeret nem eszik, bort nem iszik, s mondjátok rá: ördöge van. 34Eljött az Emberfia, eszik, iszik, s azt mondjátok rá: lám a falánk borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja! 35A Bölcsességet azonban igaznak ismerte el minden fia."

A bűnbánó asszony. 36Meghívta őt egy farizeus, hogy étkezzék nála. El is ment a farizeus házába és asztalhoz telepedett. 37Élt azonban abban a  városban egy bűnös asszony. Amikor megtudta, hogy ebéden van a farizeus házában, alabástrom edényben illatos olajat hozott, 38sírva megállt hátul a lábánál, könnyeivel öntözni kezdte lábát és hajfürtjeivel megtörölte. 39Aztán megkente az illatos olajjal. Ennek láttára a vendéglátó farizeus azt gondolta magában: "Ha próféta volna, (bizonyosan) tudná, ki és miféle ez, aki őt érinti: hiszen ez egy bűnös asszony". 40Jézus akkor hozzáfordult: "Simon, valami mondanivalóm van." "Beszélj, Mester" - felelte az.

41"Két adósa volt egy hitelezőnek, kezdte, egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. 42Mivel nem volt miből fizetniük, elengedte mind a kettőnek. Melyik fogja őt jobban szeretni?" 43"Úgy gondolom az, akinek többet engedett el", - felelte Simon. "Helyesen ítéltél", válaszolta.

44Aztán az asszonyra mutatva így szólt Simonhoz: "Látod ezt az asszonyt? Házadba jöttem, de lábamra vizet nem öntöttél. Ez viszont könnyeivel öntözte és hajával törölte meg lábamat. 45Csókot nem adtál, ez meg, amióta bejött, szüntelenül csókolgatja lábamat. 46Olajjal nem kented meg fejemet, ez meg illatszerrel kente meg lábamat. 47Azért azt mondom neked: bocsánatot nyert sok bűne, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevésbé szeret." 48Aztán így szólt az asszonyhoz: "Bocsánatot nyertek bűneid." 49Erre az asztaltársak összesúgtak: "Kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?" 50Ő azonban ismét az asszonyhoz fordult: "Hited megszabadított téged. Menj békével."

8    Az asszony, aki szolgál. 1Ezután bejárta a városokat és falvakat, prédikált és hirdette Isten országának evangéliumát. 2Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket gonoszlelkektől és betegségekből gyógyított meg: Mária, melléknevén Magdolna, akiből hét ördög ment ki, 3Johanna, Kuzának, Heródes intézőjének felesége, Zsuzsanna és sokan mások, kik vagyonukból gondoskodtak róla.

A magvető példázata. 4Amikor egyszer a városokból kivonult nagy tömeg köréje gyűlt, ezt a példabeszédet mondta nekik: 5"Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett, eltaposták és az égi madarak fölcsipegették. 6Némely meg köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége. 7Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek fölnőttek vele együtt és elfojtották. 8A többi jó földbe hullott, kikelt és százszoros termést hozott."

E szavak után így kiáltott: "Akinek füle van, hallja meg!" 9Akkor megkérdezték tanítványai, mi a példabeszéd értelme. 10Így válaszolt: "Nektek jutott, hogy megértsétek Isten országának titkait, a többieknek csak példabeszédekben:

 

    nézzenek, de ne lássanak,
    halljanak, de ne értsenek.

11A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. 12Az útfélre esők azok, akik hallgatják, de aztán jön az ördög és ki veszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek és így ne is üdvözüljenek. 13A köves talajra hullottak azok, akik meghallgatják az igét, be is fogadják örömmel, de nem ver bennük gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak. 14A tövisek közé esők azok, akik meghallgatják, de az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei között fejlődésükben megakadnak, és termést nem hoznak. 15A jó földbe esők végül azok, akik meghallgatják az igét, jó és erényes szívvel meg is tartják és termést is hoznak állhatatosságban.

A lámpa példázata. 16Senki sem gyújt világot azért, hogy befödje, vagy ágy alá rejtse, hanem hogy tartóra tegye, s aki csak belép, lássa világát. 17Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna; titkon sem történik semmi, ami ki ne tudódnék, 18és nyilvánvalóvá ne lenne.

Ügyeljetek tehát, hogyan hallgatjátok. Akinek ugyanis van, annak még adnak; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amit magáénak gondol."

Jézus igaz gyermeke. 19Akkor odajött anyja és testvérei, de a tömeg miatt nem juthattak hozzá. 20Jelentették neki: "Anyád és testvéreid kinn állnak és látni akarnak." 21ő azonban így válaszolt: "Anyám és testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják és teljesítik."

A vihar lecsendesítése. 22Egyik nap bárkába szállt tanítványaival. "Menjünk át a tó túlsó partjára", mondta nekik. Elindultak. Miközben eveztek, ő elaludt. 23Hirtelen heves vihar csapódott le a tóra, a hullámok már-már elborították őket, s életveszélyben forogtak. 24Kiabálásukkal Fölébresztették: "Mester, Mester, elveszünk!" Jézus fölkelt, parancsolt a szélnek és a háborgó víznek. Minden  elcsöndesedett és elnyugodott. 25Akkor hozzájuk fordult: "Hol a ti hitetek?" Azok félelemmel és ámulattal eltelve mondogatták egymásnak: "Kicsoda ez, hogy még a szélnek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?"

A gerázai megszállott. 26Átértek a gerázaiak földjére, mely Galileával átellenben fekszik. 27Amint kilépett a szárazra, a város felől egy ördögtől megszállott férfi jött elébe. Már régóta nem viselt ruhát, s házban sem lakott, hanem sírboltokban. 28Jézus láttára földre vetette magát és így kiáltott: "Mi bajod van velem Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!" 29Ráparancsolt ugyanis a tisztátalan lélekre, hogy menjen ki abból az emberből, mert már régen hatalmában tartotta. Láncra verték és megbilincselték, de eltépte a kötelékeket. Az ördög a pusztába hajszolta. 30Jézus tehát megkérdezte: "Mi a neved?" "Légió" - felelte. Sok ördög tartotta ugyanis megszállva. 31Azok kérték, hogy ne küldje őket a pokolba. 32Nagy sertéskonda túrta a földet ott a hegyoldalban. Kérték, engedje meg, hogy azokba menjenek. 33Megengedte nekik. Az ördögök erre kimentek az emberből és megszállták a sertéseket, mire a konda a meredekről a tóba rohant és belefúlt.

34A történtek láttára a pásztorok elfutottak és hírül vitték a városba meg a tanyákra. 35Az emberek kisereglettek, hogy lássák mi történt. Jézushoz érve ott találták az ördögöktől megszabadított embert: felöltözve, ép ésszel ült Jézus lábainál. Erre félelem fogta el őket. 36A szemtanúk elbeszélték nekik, hogyan gyógyult meg az ördögtől megszállt. 37Geráza vidékének lakossága ekkor kérte, hogy távozzék el, olyan nagy félelem fogta el őket. Bárkába szállt tehát, hogy visszatérjen.

38A férfi, akiből az ördögök kimentek, kérte, hogy vele mehessen. 39De Jézus elbocsátotta. "Térj haza, mondta neki, és beszéld el, milyen nagy dolgot művelt veled az Isten." ő el is ment és hirdette az egész városban, milyen nagy dolgot művelt vele Jézus.

Jairus leánya, a vérfolyásos asszony. 40Mikor Jézus visszaérkezett, a tömeg örömmel fogadta. Vártak rá mindnyájan. 41Akkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga feje, és Jézus lába elé borulva kérte, 42hogy menjen vele házába, mert egyetlen tizenkét éves leánya halálán volt. 43Útközben majdnem agyonnyomta a tömeg. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérzésben szenvedett. Minden vagyonát orvosokra költötte, de egyik sem tudta meggyógyítani. 44Hátulról hozzálépett és megérintette ruhája szegélyét. Abban a pillanatban elállt a vérzése. 45"Ki érintett meg?" - kérdezte Jézus. Mindenki tagadta. Péter és társai megjegyezték: "Mester, a tömeg szorongat és lökdös (és te még azt kérdezed: Ki érintett meg?)" 46De Jézus megismételte: "Valaki megérintett,  mert éreztem, hogy erő árad ki belőlem." 47Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat rejtve, remegve előjött, leborult előtte és az egész nép láttára megvallotta, miért érintette meg őt, és hogyan gyógyult meg abban a pillanatban. 48"Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével."

49Még beszélt, mikor a zsinagóga elöljárójának ezt a hírt hozták: "Leányod már meghalt. Ne fáraszd tovább a Mestert!" 50Jézus azonban ennek hallatára is bátorította: "Ne félj, csak higgy! Megmenekül." 51Mikor a házhoz ért, nem engedett be mást, csak Pétert, Jánost és Jakabot, továbbá a leány apját és anyját.

52Sírt és jajgatott ott mindenki. "Ne sírjatok, szólt rájuk, nem halt meg (a leány), csak alszik." 53Azok kinevették, mert tudták, hogy meghalt. 54De ő megfogta kezét és rákiáltott: "Leány, kelj föl!" Erre visszatért a lelke és rögtön fölkelt. 55Meghagyta, hogy adjanak neki enni. 56Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól. De megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekről.

9    A tizenkettő missziója. 1Összehívta a tizenkét apostolt, erőt és hatalmat adott nekik az ördögök fölött és a betegségek gyógyítására. 2Aztán szétküldte őket,  hogy hirdessék Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket. 3Meghagyta nekik: "Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt. Két ruhátok se legyen. 4Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok. 5De ha nem fogadnak be, hagyjátok el a várost és a port is rázzátok le lábatokról vádképpen ellenük." 6Azok útra keltek, bejárták a falvakat, hirdették mindenütt az evangéliumot és meggyógyították a betegeket.

Heródes hall Jézusról. 7Heródes, a negyedes fejedelem, hallott mindarról, ami történt és nyugtalanság fogta el. Némelyek azt mondták: "János támadt föl halottaiból." 8Mások pedig: "Illés jelent meg." Ismét mások: "A régi próféták közül támadt föl valamelyik." 9Heródes így töprengett: "Jánosnak fejét vétettem. Ki lehet ez, akiről ilyeneket hallok?" És látni akarta őt.

Kenyérszaporítás. 10Az apostolok visszatértek és elbeszéltek neki mindent, amit csak tettek. Akkor elvonult velük (egy magányos helyre) Betszaida városa mellé, hogy egyedül legyenek. 11De a nép megtudta és utána ment. Barátságosan fogadta őket, beszélt nekik Isten országáról és meggyógyította a gyógyulásra szorulókat.

12A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: "Bocsásd el a népet, figyelmeztették, hogy elmehessenek a környékbeli falvakba és tanyákra, megszálljanak és ennivalót keressenek, mert itt elhagyott helyen vagyunk." 13ő azonban így válaszolt: "ti adjatok nekik enni." "Csak öt kenyerünk és két halunk van, felelték, el kellene mennünk, hogy élelmet vegyünk ennyi népnek." 14Mintegy ötezer férfi volt ott. Akkor meghagyta tanítványainak: "Telepítsétek le őket csoportonként ötvenével." Úgy is tettek. 15Letelepedtek mindnyájan. 16Ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte és tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek. 17Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.

Péter hitvallása. 18Mikor egyszer egyedül imádkozott és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte őket: "Kinek tartanak engem az emberek?" 19Azok így válaszoltak: "Van, aki keresztelő Jánosnak; van, aki Illésnek; van, aki azt tartja, hogy föltámadt egy a régi próféták közül." 20Ő tovább kérdezte: "Hát ti kinek tartotok engem?" (Simon) Péter válaszolt: "Az Isten Fölkentjének." 21Erre ő szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senkinek el ne mondják. 22Aztán hozzáfőzte: "Az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad."

A követés feltételei. 23Máskor így szólt a néphez: "Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap és kövessen engem. 24Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét énérettem, megmenti azt. 25Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de önmagát elveszíti, vagy magában kárt szenved. 26Aki szégyell engem és az én szavaimat, azt az Emberfia is szégyelleni fogja, amikor majd eljön önmaga, Atyja és a szent angyalok dicsőségében. 27Igaz, amit mondok nektek: az itt állók közül néhányan nem halnak meg addig, amíg meg nem látják Isten országát."

A színeváltozás. 28E szavai után mintegy nyolc napra kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot és fölment velük a hegyre imádkozni. 29Imádság közben arcának színe elváltozott, ruhája pedig fehéren ragyogott. 30Egyszerre csak két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. 31Megdicsőült Szavai közben felhő támadt és elborította őket. Nagyon féltek, amikor a felhőbe jutottak. 35A felhőből szózat hallatszott: "Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!" 36Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül maradt. ők azokban a napokban hallgattak és senkinek sem szóltak arról, amit láttak.

A megszállott fiú. 37Mikor másnap lementek a hegyről, nagy tömeg jött eléjük. 38Akkor egy férfi így kiáltott a nép közül: "Mester, kérlek, tekints fiamra, hiszen egyetlen gyermekem! 39Időnként gonosz lélek szállja meg, és hirtelen fölkiált. Az földre sújtja, habozni kezd a szája. Csak nehezen hagyja el, miután agyonkínozta. 40Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták." 41Jézus így szólt: "Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tőrjelek titeket? Hozd ide a fiút." 42Miközben odament, az ördög ide-oda rángatta és a földhöz vágta. Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a fiút és visszaadta atyjának. Mindnyájan elámultak Isten nagyságán.

Második halál bejelenés. 43Még mindnyájan ámulatban voltak a történtek miatt, amikor így szólt tanítványaihoz: 44"Véssétek jól szívetekbe e szavakat: az Emberfiának emberek kezébe kell kerülnie." 45De azok nem értették meg ezt a beszédet. Rejtve maradt előttük, és nem fogták föl értelmét. Mégsem merték őt megkérdezni arról, amit mondott.

Versengés ellen. 46Fölmerült köztük a kérdés, ki nagyobb közöttük. 47Mivel Jézus ismerte szívük érzéseit, odahívott egy gyermeket, magához vonta és így szólt hozzájuk: 48"Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. Aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb."

49János vette át a szót: "Mester, mondta, láttunk valakit, aki ördögöt űzött a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged mivelünk." 50Jézus így válaszolt: "Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, veletek van."

 

IV. UTAZÁS PEREÁN KERESZTÜL

Szamaritánusok nem fogadják be. 51Mikor közel voltak már műve beteljesedésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. 52Követeket küldött maga előtt. Azok útközben betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. 53De nem fogadták be, mert zarándokúton volt Jeruzsálem felé. 54Ennek láttára tanítványai, Jakab  és János fölháborodtak: "Uram, hívjuk le rájuk az istennyilát, hogy föleméssze őket?" 55De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket. ("Nem tudjátok, milyen szellem van bennetek. 56Az Emberfia nem azért jött, hogy lelkeket pusztítson, hanem hogy megmentsen.") Ezután más faluba mentek.

Az apostolság követelményei. 57Útközben valaki így szólt hozzá: "Követlek téged, bárhová mégy." 58Jézus azonban figyelmeztette: "A rókáknak odújuk van, az ég madarának fészke, de az Emberfiának nincs hová lehajtsa a fejét." 59Egy másikat fölszólított: "Kövess engem." "Uram, felelte az, engedd meg, hadd temessem el előbb atyámat." 60"Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat, mondta neki, te pedig menj, hirdesd Isten országát." 61Egy harmadik megszólította: "Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek az otthoniaktól." Jézus így válaszolt: 62"Senki, aki kezét az eke szarvára téve hátratekint, nem alkalmas Isten országára."

10    A hetvenkettő missziója. 1Ezután az Úr más hetvenkét tanítványt választott ki és kettenként maga előtt küldte őket azokba a városokba és falvakba, ahová készült. 2Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába. 3Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. 4Ne hordjatok erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben senkit sem köszöntsetek. 5Ha betértek egy házba, először is azt mondjátok: békesség e háznak! 6Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. 7Maradjatok ugyanabban a házban és egyétek-igyátok, amijük van. Megérdemli a munkás a maga bérét.

8Ne járjatok házról-házra. Ha betértek egy városba és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. 9Gyógyítsátok meg az ottani betegeket és hirdessétek: közel van hozzátok Isten országa. 10Ha pedig betértek egy városba és ott nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára és mondjátok: 11még a port is lerázzuk rátok, amely városotokban ránk tapadt, de tudjátok meg: közel van Isten országa. 12Mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, amint annak a városnak. 13Jaj neked, Korozain! Jaj neked Betszaida! Ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. 14Ezért Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítéleten, mint nektek. 15És te Kafarnaum! Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz.

16Aki titeket hallgat, engem hallgat. Aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem."

17A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza: "Uram, mondták, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk." 18Ő így válaszolt: "Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből. 19Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hatalmat adtam nektek minden ellenséges erő fölött: semmi sem fog ártani nektek. 20Mégse annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy nevetek föl van jegyezve a mennyben."

Hálaadó ima. 21Abban az órában fölujjongott a Szentlélekben és így szólt: "Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki. Igen Atyám, így tetszett neked.

22Mindent átadott nekem Atyám: senki más nem ismeri a fiút, csak az Atya és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni."

A tanítványok jutalma. 23Aztán külön a tanítványokhoz fordult és így szólt: "Boldog a szem, mely látja, amit ti láttok. 24Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta."

Az irgalmas szamaritánus. 25Akkor odalépett egy törvénytudó és próbára akarta tenni. "Mester, mondta, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?" 26Ő megkérdezte: "Mit szab meg a törvény?

    Hogyan olvasod?" 27Az így válaszolt:
    "Szeresd Uradat Istenedet
    teljes szívedből,
    teljes lelkedből,
    minden erődből és
    teljes elmédből;
    28felebarátodat pedig, mint önmagadat."

29"Helyesen feleltél, dicsérte meg, tégy így, és élni fogsz." Ő azonban igazolni akarta magát és tovább kérdezte Jézust: "De ki az én felebarátom?" 30Erre Jézus vette át a szót: "Egy ember lement Jeruzsálemből Jerikóba. Rablók kezére került, azok kifosztották, véresre verték és félholtan otthagyták. 31Egy pap jött lefelé az úton, észrevette, de továbbment.

32Később egy levita jött arra, meglátta, de ő is elment mellette. 33Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Mikor megpillantotta, megesett raja a szíve. 34Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire és bekötözte azokat. Aztán föltette teherhordó állatára, szállásra vitte és gondját viselte. 35Másnap reggel elővett két dénárt és a gazdának adta e szavakkal: viseld gondját. Amivel többet költesz rá, megadom neked, amikor visszatérek.

36Mit gondolsz, e három közül melyik a felebarátja annak, aki a rablók kezére került?" 37"Aki irgalmasságot cselekedett vele" - felelte az. Jézus így szólt hozzá: "Menj és tégy hasonlóképpen."

Mária és Márta. 38Útjuk közben betértek egy faluba. 39Egy Márta nevű asszony házába fogadta őt. Ennek nővére, Mária, leült az Úr lábához és hallgatta szavait. 40Márta ellenben sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: "Uram, méltatlankodott, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen."

41Az Úr azonban így felelt: "Márta, Márta! Sok mindennel törődöl, sok minden nyugtalanít. 42Pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszti el soha."

11    Az úr imája. 1Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott. Mikor befejezte, egyik tanítványa kérte: "Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait." 2Erre így szólt hozzá: "Mikor imádkoztok, ezt mondjátok:

    Atyánk!
    Szenteltessék meg a te neved.
    Jöjjön el a te országod.
    3Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
    4Bocsásd meg vétkeinket,
    Mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek,
    És ne vígy minket kísértésbe."

Két példázat az imáról. 5Aztán így folytatta: "Valamelyikteknek van egy barátja. Elmegy hozzá éjfélkor, és azt mondja neki: barátom, adj kölcsön három kenyeret. 6Útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek. 7De az kiszól: ne zavarj! Az ajtó már be van zárva, gyermekeim itt vannak a hálószobában. Nem kelhetek föl, hogy adjak neked. 8(De az nem hagyja abba a kopogtatást.) Mondom nektek: Ha azért, mert barátja, nem is kelne föl, hogy kielégítse, alkalmatlankodása miatt mégis fölkel és odaadja, amire szüksége van.

9Mondom tehát nektek: kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak.

10Mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál és a zörgetőnek ajtó nyílik. 11Ha pedig valakitől közületek kenyeret kér fia, talán követ ad neki? S ha halat kér, talán kígyót ad hal helyett? 12Vagy ha tojást kér, talán skorpiót ad neki? 13Ha tehát ti, bár rosszak vagytok, tudtok jót adni fiaitoknak, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle."

Jézus és Belzebub. 14Egy alkalommal kiűzött egy néma ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt, mire a nép csodálkozott. 15De néhányan megjegyezték: "Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével őzi ki az ördögöket." 16Mások próbára akarták tenni és égi jelet követeltek tőle. 17Ő azonban átlátva gondolataikon így szólt hozzájuk: "Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. 18Ha tehát a sátán önmagában meghasonlanék, hogyan állhatna fönn országa? 19Azt mondjátok Belzebubbal őzök ördögöt? Ha én Belzebubbal őzök ördögöt, fiaitok kinek segítségével teszik? 20Ezért ők lesznek a ti bíráitok. De ha én az Isten ujjával őzök ördögöt, akkor elérkezett hozzátok az Isten országa.

21Amíg az erős ember fegyveresen őrzi házát, biztonságban van a vagyona. 22De ha egy erősebb megtámadja és legyőzi, elveszi fegyverét, amelyben bízott és a zsákmányt elosztja. 23Aki nincs velem, ellenem van; aki nem gyűjt velem, szétszór.

24Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, puszta helyen jár és nyugalmat keres. Ha nem talál, azt mondja: visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. 25Amikor odaér, kisöpörve és földíszítve találja. Erre elmegy, hoz magával hét más lelket, magánál gonoszabbakat. 26Bemennek és ott laknak. Annak az embernek sorsa pedig rosszabbra fordul, mint előbb volt."

Az igazi boldogság. 27Még beszélt, amikor egy asszony így kiáltott a nép közül: "Boldog a méh, mely téged hordozott és az emlő, melyet szoptál." 28Ő azonban hozzáfőzte: "Boldogabb, aki hallgatja és megőrzi Isten igéjét."

Jónás jele. 29Amikor egyszer a nép köréje tódult, beszélni kezdett: "Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás prófétáét. 30Amint ugyanis Jónás próféta jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jel e nemzedék számára.   31Dél királynője megjelenik majd az ítéleten e nemzedék férfiaival és elítéli azokat, mert a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa a bölcs Salamont. De Salamonnál nagyobb van itt. 32A ninivei férfiak megjelennek az ítéleten e nemzedékkel és elítélik azt, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás prédikációjára. De Jónásnál nagyobb van itt.

Példázat a lámpáról. 33Senki sem gyújt világot azért, hogy elrejtse, vagy véka alá tegye, hanem a tartóra, hogy aki csak belép, lássa fényét. 34Tested világa a szemed. Ha szemed ép, egész tested világos lesz, de ha hibás, tested is sötét lesz. 35Vigyázz, hogy a világosság benned sötétség ne legyen! 36Ha tested egészen világos és nincs benne semmi sötét, olyan világos lesz az egész, mintha a villám fénye világítaná meg."

Képmutató írástudók és farizeusok. 37Alighogy befejezte beszédét, egy farizeus meghívta, hogy étkezzék nála. El is ment és asztalhoz ült. 38Mikor a farizeus látta, hogy étkezés előtt nem mosdott meg, megütközött. 39Az úr azonban így szólt hozzá: "Ti farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét, de belül teli vagytok rablással és gonoszsággal. 40Esztelenek! Nem az alkotta a  belsőt, aki a külsőt is alkotta? 41Adjátok inkább alamizsnának, ami benne van, akkor tiszták lesztek egészen. 42De jaj nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni. 43Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket nyilvános tereken. 44Jaj nektek! Olyanok vagytok, mint a letaposott sírok: járnak fölöttük az emberek, anélkül hogy tudnák."

45Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: "Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol." 46De ő így válaszolt: "Jaj nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen nehéz terhet rótok az emberekre, de magatok egy ujjal sem érintitek a terhet. 47Jaj nektek! Síremlékeket építetek a prófétáknak, atyáitok viszont megölték őket. 48Ezzel magatok is megvalljátok, hogy egyetértetek atyáitok tetteivel. Azok megölték őket, ti pedig emléket állíttok nekik. 49Azért mondja Isten bölcsessége: prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk: némelyeket közülük megölnek, másokat üldözni fognak. 50E nemzedéknek számot kell adnia minden próféta véréről, melyet a világ kezdetétől, 51Ábel vérétől az oltár és templom között megölt Zakariás véréig kiontottak. Igenis, mondom nektek, számot fog adni ez a nemzedék. 52Jaj nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát, magatok nem mentek be, az odaigyekvőket pedig visszatartjátok." 53Mikor abbahagyta, az írástudók és farizeusok nagy fölháborodásukban különféle kérdésekkel kezdték faggatni. 54Azon fondorkodtak, hogy szavaiból ellessenek valamit (amivel vádolhassák).

12    Bátorság az üldözés idején. 1Közben olyan nagy tömeg gyűlt köréje, hogy csaknem összetaposták egymást. De ő csak tanítványaihoz szólt: "Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól. 2Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, sem eltitkolva, ami ki ne tudódnék. 3Amit sötétben mondtatok, elmondják majd fényes nappal, és amit szobában fülbe súgtatok, hirdetni fogják a háztetőről. 4Mondom nektek, barátaimnak: ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de aztán semmi egyebet sem tudnak tenni. 5Megmondom én nektek, kitől féljetek: attól féljetek, aki miután elvette az életet, elég hatalmas ahhoz, hogy a pokolba taszítson. 6Igenis, mondom nektek: tőle féljetek! Öt verebet ugye két fillérért adnak. De Isten egyről sem feledkezik meg közülük. Nektek viszont minden szál hajatok számon van tartva. 7Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti a verebeknél.

8Mondom nektek: mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, az Emberfia is megvallja Isten angyalai előtt. 9Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt. 10Aki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlélek ellen  káromkodik, nem nyer bocsánatot. 11Mikor a zsinagógák, elöljárók vagy hatóságok elé hurcolnak titeket, ne legyen rá gondotok, hogyan és mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok. 12A Szentlélek abban az órában megtanítja nektek, mit kell mondanotok."

Az Istenben és ne a vagyonban bízzatok. 13Akkor odaszólt hozzá valaki a nép közül: "Mester, szólj testvéremnek, ossza meg velem az örökséget." 14De ő elutasította: "Ember, ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá köztetek? 15Vigyázzatok, fordult a többiekhez, őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete."

16Aztán ezt a példabeszédet főzte hozzá. "Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. 17Így okoskodott: mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termést. 18Tudom már mit teszek: lebontom csűreimet, és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm a termést és minden vagyonomat, 19aztán elégedetten mondom: ember, van elég vagyonod, sok évre eltart.

Nyugodjál meg végre, egyél-igyál, élvezd az életet. 20De Isten így szól hozzá: esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? 21Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék."

Bizalom a gondviselésben. 22Aztán így szólt tanítványaihoz: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok megélhetésetek miatt, hogy mit egyetek, sem testetek miatt, hogy mibe öltözzetek. 23Az élet több az eledelnél és a test több a ruhánál. 24Nézzétek a hollókat, nem vetnek, nem aratnak, nincs éléskamrájuk, sem csőrük, Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti a madaraknál! 25Ugyan melyiktek toldhatja meg életkorát csak egy arasznyival is, ha aggodalmaskodik? 26Ha tehát ilyen kicsiségre is képtelenek vagytok, mit aggódtok a többi miatt? 27Nézzétek a liliomokat, mint növekednek! Nem szőnek, nem is fonnak. Mégis azt mondom nektek, még Salamon sem volt minden dicsőségében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. 28Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn zöldell, de holnap a kemencébe kerül, Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek. 29Ne kérdezzétek tehát, mit egyetek, vagy mit igyatok. Ne nyugtalankodjatok! Mindezt a pogányok keresik. 30Tudja a ti Atyátok, hogy ezekre szükségtek van. 31Keressétek (először) az ő országát (és annak igazságát) és ezeket (mind) megkapjátok.

A szív kincse. 32Ne félj te kisded nyáj! Úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot. 33Adjátok el amitek van és osszátok ki alamizsnaként. Készítsetek magatoknak ki nem merülő erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol tolvaj hozzá nem fér és a moly meg nem rágja. 34Ahol a kincsed, ott a szíved is.

A mester visszatérését várva. 35Legyen csípőtök felövezve és égő gyertya a kezetekben. 36Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják vissza a menyegzőről, hogy mihelyt megjön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki. 37Boldogok azok a szolgák, kiket uruk érkezése ébren talál! Bizony mondom nektek: felövezi magát, asztalához ülteti, és gondosan kiszolgálja őket. 38Ha pedig a második, vagy a harmadik őrváltáskor jön: boldogok azok (a szolgák), ha így találja őket. 39Gondoljátok meg: Ha tudná a házigazda, melyik órában jön a tolvaj (bizonyára virrasztana és) nem engedné betörni házába. 40Ti is álljatok készen, mert az Emberfia abban az órában jön, amikor nem is gondoljátok."

41Péter erre megkérdezte: Uram, nekünk mondod ezt a példabeszédet vagy mindenkinek 42Az Úr így felelt: "Mit gondoltok, ki a hő és okos kulcsár, akit az ura a háznép fölé rendelt, hogy kiadja búzarészüket kellő időben? 43Boldog az a szolga, ha visszatérő ura ebben a tevékenységben találja. 44Igaz, amit mondok nektek: 45minden vagyona fölé rendeli őt. De ha az a szolga ezzel a gondolattal: késlekedik még uram, verni kezdi a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik és részegeskedik, 46megjön az ura azon a napon, amikor nem várja, s abban az órában, amikor nem is sejti. Kegyetlenül megbünteti és a hűtlenek sorsára juttatja. 47Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, és mégsem áll készen és nem tesz akarata szerint, sok verést kap. 48Aki pedig nem ismeri, de büntetésre méltót tesz, kevesebb verést kap. Mindattól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és akire többet bíztak, attól még többet fognak számon kérni.

Jézussal vagy Jézus ellen. 49Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön: mennyire szeretném, ha már föllobbanna! 50Keresztséggel kell megkeresztelkednem: mennyire várom, hogy beteljesedjék! 51Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem azt, hanem ellenkezést. 52Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettő ellen és kettő három ellen. 53Szembeszáll az atya fiával és a fiú az atyjával, az anya lányával és a leány anyjával, az anyós menyével és a meny anyósával."

Idők jelei. 54Aztán így szólt a néphez: "Ha látjátok, hogy nyugaton felhő támad, mindjárt azt mondjátok: zápor jön, s úgy is lesz. 55Ha déli szél fúj, azt mondjátok: hőség lesz, s megjön az is. 56Képmutatók! A föld és az ég jeleiből tudtok következtetni, miért nem ismeritek föl a mostani időt? 57Miért nem ítélitek meg magatok, mi a helyes? 58Mikor ellenfeleddel a hatóságokhoz mész, igyekezzél még az úton békességben megszabadulni tőle, hogy a bíróhoz ne hurcoljon, a bíró át ne adjon a poroszlónak, és a poroszló tömlöcbe ne vessen. 59Mondom neked, ki nem szabadulsz onnan, amíg az utolsó fillért is le nem fizetted."

13    A gondviselés megtérésre hív. 1Akkor néhányan hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek áldozat bemutatása közben vérét ontotta Pilátus. 2Ő ezt a megjegyzést főzte hozzá: "Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, hogy így jártak? 3Nem. De azt mondom nektek: ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan. 4Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire Siloéban rádőlt a torony és megölte őket, vétkesebb volt a többi Jeruzsálemben élő embernél? 5Nem. De azt mondom nektek: ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan."

A terméketlen fügefa. 6Azután példabeszédet mondott nekik: "Valakinek fügefa volt a szőlejében. Elment és gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. 7Erre így szólt vincellérjéhez: Három esztendeje már, hogy idejárok és gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Minek foglalja el a földet? 8Uram, felelte az, hagyd meg még az idén. 9Körülásom és megtrágyázom, talán így hoz majd gyümölcsöt. Ha nem, jövőre kivághatod."

Szombati gyógyítás. 10Szombatonként az egyik zsinagógában tanított. 11Volt ott egy asszony, akit a betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. 12Annyira meggörnyedt, hogy egy általán nem tudott fölegyenesedni. Mikor Jézus meglátta, magához hívta és így szólt hozzá: "Asszony, megszabadultál betegségedtől." 13Közben rátette kezét, az rögtön fölegyenesedett és áldotta Istent.

14Erre a zsinagóga elöljárója méltatlankodásában, hogy Jézus szombaton gyógyított, e szavakkal fordult a néphez: "Hat nap van munkára rendelve, azokon keressetek gyógyulást, ne pedig szombaton." 15"Képmutatók, fordult hozzá az Úr, nem oldja el mindegyiktek ökrét vagy szamarát a jászoltól szombaton is, hogy itatni vigye? 16Ábrahám leányát viszont, akit immár tizennyolc éve megkötve tart a sátán, nem kellett föloldani kötelékéből szombaton?" E szavakra ellenfelei mind megszégyenültek. 17A nép pedig örült mindannak, amit ilyen csodálatos módon tett.

Mustármag példázat. 18Aztán így szólt: "Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? 19Hasonlít a mustármaghoz, amelyet fog az ember és kertjébe vet. Az felnő és akkora fává lesz, hogy ágai közt fészket rakhatnak az ég madarai."

Kovász példázat. 20Majd tovább folytatta: "Mihez hasonlítsam az Isten országát? 21Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony és három véka lisztbe kever úgy, hogy az egész megkel."

A szűk kapu. 22Útban Jeruzsálem felé tanított a városokban és a falvakban, ahol csak keresztül ment. 23Valaki megkérdezte tőle: "Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?" 24Ő így felelt: "Igyekezzetek bejutni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. 25Mikor fölkel a családatya és bezárja az ajtót, ti akkor kinn maradtok és zörgetni kezditek az ajtót: Uram, nyisd ki! Erre ő azt feleli: 26nem tudom honnan vagytok. Mire ti bizonykodni kezdtek: hiszen előtted ettünk és ittunk! A mi utcánkon tanítottál! 27De ő megismétli: nem tudom honnét vagytok! Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők!

28Sírás lesz ott és fogak csikorgatása, amikor látjátok majd Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és az összes prófétát Isten országában, magatokat pedig kitaszítva onnan. 29Jönnek majd napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek Isten országában. 30Vannak tehát utolsók, akik elsők lesznek és elsők, akik utolsók lesznek."

Heródes, a róka. 31Még abban az órában jött néhány farizeus és figyelmeztette őt: "Menj, távozzál innét. 32Heródes meg akar ölni." De ő így felelt: "Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: nézd, ördögöt őzök és betegeket gyógyítok ma és holnap. Csak harmadnap leszek készen. 33De ma, holnap és holnapután még tovább kell járnom utamat, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül.

Jeruzsálem elítélése. 34Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat és megkövezed a hozzád küldötteket. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk szárnyai alá gyűjti csibéit, de ti nem akartátok. 35Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok. Mondom nektek, nem láttok engem mindaddig, amíg így nem kiáltoztok: áldott, ki az Úr nevében jön!"

14    Gyógyítás és az alázatosság példája. 1(Jézus) Szombaton egyik előkelő farizeus házába ment, hogy nála étkezzék. Az ott tartózkodók szemmel tartották. 2Volt ott egy vízkóros ember. 3Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: "szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem szabad?" Azok hallgattak. 4Erre ő menten meggyógyította azt és elbocsátotta, hozzájuk pedig így szólt: 5"Ha közületek valakinek fia vagy ökre gödörbe esik, nem húzza-e ki szombaton is?" 6Azok nem tudtak mit felelni.

Példabeszéd a főhelyekről. 7A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket. 8"Mikor lakodalomba hívnak, mondta, ne ülj az első helyre, mert akadhat a meghívottak közt nálad előkelőbb ember is. 9Aztán odajön az, aki meghívott titeket és fölszólít: adj helyet ennek. Akkor szégyenszemre az utolsó helyet kellene elfoglalnod. 10Ha meghívnak, inkább menj, telepedjél le az utolsó helyre. Akkor odajön majd, aki  téged meghívott és azt mondja: «Barátom, jöjj följebb! Így becsületed lesz az egész asztaltársaság előtt.» 11Mindazt ugyanis, aki fölmagasztalja magát, megalázzák; aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják."

A szegények. 12Akkor a házigazdához fordult: "Mikor ebédet vagy vacsorát adsz, mondta, ne hívd meg barátaidat és testvéreidet, se rokonaidat és gazdag szomszédaidat. Különben ők is meghívnak és viszonozzák neked. 13Amikor lakomát adsz, hívd meg inkább a koldusokat, bénákat, sántákat és vakokat. 14Boldog leszel, mert nem tudják viszonozni neked! De majd visszafizetik az igazak föltámadásakor."

Példabeszéd az ünnepi lakomáról. 15Ennek hallatára az asztaltársak egyike fölsóhajtott: "Boldog, aki asztalhoz telepedhet Isten országában!" 16Erre ő így válaszolt: "Egy ember nagy lakomát rendezett. Sok vendéget hívott. 17Mikor eljött a lakoma ideje, ezzel az üzenettel küldte szolgáját a meghívottakhoz: jöjjetek, (minden) el van már készítve. 18De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: Földet vettem, el kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki. 19Egy másik azt mondta: öt iga ökröt vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki. 20Ismét másik: most nősültem, nem mehetek. 21A szolga hazatért és mindezt jelentette urának. Erre a házigazda haragjában meghagyta szolgájának: menj ki azonnal a város tereire és utcáira és hozd be ide a koldusokat, bénákat, vakokat és sántákat. 22A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely. 23Az úr akkor ráparancsolt a szolgára: menj ki az országútra és a sövények mentére, kényszeríts be mindenkit, hogy megteljék a házam. 24Mondom nektek: senki sem ízleli meg lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak."

Jézus követése kereszthordozás. 25 Nagy tömeg kísérte. 26Hozzájuk fordult és így szólt: "Aki hozzám jön, és nem gyűlöli atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, testvéreit és nővéreit, sőt önmagát is, nem lehet az én tanítványom. 27Aki nem hordozza keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet tanítványom. 28Aki tornyot akar építeni közületek, nem ül le előbb. és nem számítja ki a költségeket, hogy van-e amiből elkészítse? 29Ha ugyanis alapot vetett és nem tudja befejezni, aki csak látja, kigúnyolja: 30ez az ember építeni kezdett, de nem tudta befejezni.

31Micsoda király az, aki háborúba indul más király ellen, és nem ül le előbb, hogy megfontolja: tízezerrel képes-e ellenségének húszezrével szembeszállni? 32Különben mikor az még messze van, követséget küld hozzá, és békét kér. 33Így mindaz közületek, aki nem mond le arról, amije csak van, nem lehet az én tanítványom. 34A só hasznos. De ha a só ízét veszti, ugyan mivel ízesítik? 35Sem a földre, sem trágyának nem való. Kidobálják. Akinek füle van, hallja meg."

15    Az Isten irgalmának példázata. 1Mindenféle vámos és bűnös jött hozzá, hogy hallgassák. 2A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt. "Ez bűnösökkel társalog és velük eszik", jegyezték meg. 3Erre a következő példabeszédet mondta nekik: 4 "Ha valakinek közületek száz juha van és elveszít egyet, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a  pusztában, hogy az elveszett után menjen, amíg meg nem találja? 5Ha megtalálta, boldogan veszi vállára. 6Hazatérve összehívja barátait és szomszédait, és ezt mondja nekik: Örüljetek velem, megtaláltam elveszett juhomat. 7Mondom nektek: éppen így jobban örülnek a mennyben egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akinek nincs szüksége megtérésre.

8Ha pedig egy asszonynak tíz drahmája van és elveszt egy drahmát, nem gyújt-e világot, nem söpri-e ki házát és keresi szorgalmasan, amíg meg nem találja? 9Ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait, és azt mondja nekik: örüljetek velem, megtaláltam elveszett drahmámat. 10Mondom nektek: éppen így örülnek majd Isten angyalai egy megtérő bűnösnek."

A tékozló fiú. 11Aztán tovább folytatta: "Egy embernek két fia volt. 12A fiatalabb így szólt atyjához: atyám, add ki az örökség nekem járó részét. 13Az elosztotta köztük vagyonát. Néhány nap múlva a fiatalabb összeszedte mindenét, elköltözött messze vidékre és kicsapongó élettel eltékozolta vagyonát. 14Miután mindenét elpazarolta, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és szűkölködni kezdett. 15Fogta magát, beszegődött egy polgárhoz azon a vidéken. 16Az kiküldte tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de senki sem adott neki belőle. 17Akkor magába szállva így bánkódott: hány béres dúskál ennivalóban atyám (házában), én pedig itt éhen veszek! 18Fölkelek és atyámhoz megyek. Atyám, mondom neki, vétkeztem az ég ellen és te ellened! 19Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. 20Fölkerekedett tehát és visszament atyjához. Atyja már messziről meglátta őt és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult és  megcsókolta. 21Atyám, szólt a fiú, vétkeztem az ég ellen és te ellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. 22De atyja megparancsolta a szolgáknak: vegyétek elő hamar a legdrágább köntöst és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut lábára. 23Vezessétek elő a hizlalt borjút és öljétek le. 24Együnk és vigadjunk, hiszen a fiam meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült. Erre vigadozni kezdtek.

25Idősebb fia kinn volt a mezőn. Hazafelé jövet hallotta a muzsikát és a táncot. 26Hívta az egyik szolgát és megkérdezte mi történt. 27Megjött az öcséd, felelte, s atyád leölette a hizlalt borjút, mert egészségben visszakerült. 28Erre az megharagudott és nem akart bemenni. Atyja kijött tehát és kérlelni kezdte.

29De ő szemére vetette atyjának: nézd, annyi esztendeje szolgálok már neked, soha meg nem szegtem parancsaidat, de te egyetlen gödölyét sem adtál nekem, hogy barátaimmal mulathattam volna. 30Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat parázna nőkre tékozolta, megjött, leöletted a hizlalt borjút.

31Fiam, válaszolta ő, te mindig velem vagy és mindenem a tiéd. 32Illett, hogy vigadjunk és örvendezzünk, mert a te öcséd meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült."

16    A ravasz intéző. 1Aztán tanítványaihoz fordult: "Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. 2Magához hivatta tehát és így szólt hozzá: mit hallok rólad? Adj számot a vagyonkezelésről. 3Nem maradhatsz tovább intézőm. Az intéző így gondolkodott: mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. 4Tudom már, mit tegyek, hogy befogadjanak házukba az emberek, mikor elmozdít az intézőségből.

5Egyenkint magához hivatta ura minden adósát. Az elsőtől megkérdezte: 6mennyivel tartozol uramnak? Száz korsó olajjal, felelte az. Vedd elő adósleveledet, mondta neki, ülj le hamar és írj ötvenet. 7Aztán egy másiktól kérdezte: hát te mennyivel tartozol? Száz mérő búzával, volt a válasz. Vedd elő adósleveledet, mondta neki, és írj nyolcvanat.

8Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, mert okosan cselekedett. Bizony a világ fiai okosabbak a maguk nemében a világosság fiainál.

A pénz helyes használata. 9Én is azt mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékba. 10Aki kicsiben hő, az hő a nagyban is; aki pedig hűtlen a kicsiben, a nagyban is hűtlen. 11Ha tehát a hamis mammonban hűek nem voltatok, ki bízza rátok azt, ami igazi érték? 12S ha a máséban hűek nem voltatok, ki fogja odaadni nektek azt, ami a tiétek?

13Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, s a másikat szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, s a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak."

A farizeusok képmutatása. 14Hallották mindezt a kapzsi farizeusok és kicsúfolták. 15Ő azonban kijelentette: "Ti igaznak mondjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri szíveteket. Ami az emberek előtt kiváló, Isten előtt utálatos.

A törvény. 16A törvény és a próféták Jánosig tartottak. Attól kezdve Isten országának örömhíre terjed, és senki sem jut be abba erőfeszítés nélkül. 17 Ég és föld könnyebben múlnak el, mint hogy egy pont is elvesszen a törvényből. 18Mindaz, aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságot tör; és aki férjétől elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör.

A dúsgazdag és a szegény Lázár. 19Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött és dúsan lakmározott mindennap. 20Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, fekélyekkel tele. 21Szívesen jóllakott volna a gazdag asztaláról lehulló morzsákból is, (de senki sem adott neki). Csak a kutyák jöttek és nyalogatták sebeit. 22Történt, hogy meghalt a koldus és az angyalok Ábrahám ölébe vitték. Meghalt a gazdag is és eltemették. 23Mikor a pokolban, kínjai között föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a kebelén Lázárt.

24Atyám, Ábrahám, kiáltotta, könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hősítse nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban. 25Fiam, felelte Ábrahám, jusson eszedbe, hogy neked jó dolgod volt az életben, Lázárnak pedig rossz. Ő tehát most itt vigasztalódik, te meg gyötrődöl. 26Különben is köztünk és köztetek áthághatatlan mélység tátong, úgy, hogy aki innen át akarna menni hozzátok, ne tudjon, sem az, aki odaát van, ide át ne jöhessen.

27Akkor legalább arra kérlek, atyám, kiáltotta újra, küldd el őt atyai házamba.  28Van még öt testvérem, figyelmeztesse őket, hogy ne jussanak ők is e gyötrelem helyére. 29Ábrahám megjegyezte: van Mózesük és prófétáik, hallgassanak rájuk. 30Ám az erősködött: nem teszik atyám, Ábrahám. De ha a holtak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. 31Ő azonban így felelt: ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor, ha a holtak közül támad is föl valaki, annak sem fognak hinni."

17    Jézus négy intelme. 1Aztán így szólt tanítványaihoz: "Lehetetlen, hogy botrányok ne forduljanak elő, de jaj a botránkoztatónak! 2Jobb volna, ha malomkövet kötnének a nyakára, s a tengerbe dobnák, mintsem hogy egyet is bűnre csábítson a kicsinyek közül.

3Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik ellened testvéred, fedd meg, de ha megbánja, bocsáss meg neki. 4Ha napjában hétszer vétkezik ellened, de hétszer jön hozzád, és azt mondja: Sajnálom, bocsáss meg neki."

5Az apostolok kérték az Urat: "Növeld bennünk a hitet." 6Az Úr így válaszolt: "Ha csak akkora hitetek lesz is,  mint a mustármag, s azt mondjátok az eperfának: szakadj ki tövestül és verj gyökeret a tengerben! - engedelmeskedni fog nektek.

7Melyiktek mondja béresének, vagy bojtárjának, amikor hazatér a mezőről: gyere ide tüstént, és ülj le! 8Nem azt mondja-e inkább: készíts vacsorát! Gyürkőzz neki és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán ehetsz-ihatsz magad is. 9Talán megköszöni a szolgának, hogy megtette, amit parancsolt neki? 10(Nem gondolnám.) Így ti is, miután megtettetek mindent, amire parancsot kaptatok, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, nem tettünk többet, mint ami kötelességünk."

A tíz leprás. 11Amint Jeruzsálem felé tartott, átment Szamária és Galilea határvidékén. 12Mikor betért egy faluba, tíz leprás férfi jött feléje. 13Megálltak és már messziről kiáltották: "Jézus Mester, könyörülj rajtunk." 14Rájuk tekintett és így szólt: "Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak." 15Amint odafelé mentek, megtisztultak, de csak egy tért vissza közülük, amikor látta, hogy meggyógyult. 16Hangos szóval áldotta Istent  és lába elé borulva hálálkodott.

17Ez szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: "Nem tízen tisztultak meg? 18Hol a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?" 19Azzal hozzáfordult: "Kelj föl, menj! Hited meggyógyított téged."

Az Isten országának eljövetele. 20A farizeusok megkérdezték tőle, mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: "Isten országa nem jön el szembetűnő módon. 21Nem lehet azt mondani: nézd, itt van vagy amott. Isten országa köztetek van."

Az emberfia napja. 22Aztán tanítványaihoz fordult: "Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem fogjátok látni. 23Mondják majd nektek: nézzétek, itt van vagy amott! Oda ne menjetek, és ne kövessétek. 24Mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig villan, így jön az Emberfia is azon a napon. 25Előbb azonban sokat kell szenvednie, és megvetésben kell részesülnie e nemzedéktől. 26Mint ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is: 27ettek-ittak, házasodtak és férjhez mentek mindaddig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön és elpusztította valamennyit. 28Ugyanígy történt Lót napjaiban is: ettek-ittak, adtak-vettek, ültettek és építettek. 29De azon a napon, amikor Lót elhagyta Szodomát, tüzes kénkő esett az égből és elpusztította valamennyit.

30Ugyanígy lesz azon a napon, amikor az Emberfia megjelenik. 31Aki azon a napon a háztetőn van, és holmija a házban, le ne jöjjön, hogy elvigye. Aki mezőn van, ne térjen vissza. 32Gondoljatok Lót feleségére! 33Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti, megmenti azt az életre. Mondom nektek: 34Azon az éjjelen ketten lesznek  egy ágyban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. 35Két asszony együtt fog őrölni, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. 36Ketten lesznek a mezőn, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják." "Hol, Uram?" - kérdezték. "Ahol hulla van, felelte, oda gyűlnek a keselyűk."

18    Az igazságtalan bíró. 1Egyszer példabeszédet mondott nekik arról, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. 2"Egy városban, mondta, élt egy bíró. Istentől nem félt, embertől nem tartott. 3Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá és kérte: Tégy nekem igazságot ellenfelemmel szemben. 4Az egy ideig nem akarta. Később azonban meggondolta: noha Istent nem félem, embertől nem tartok, 5mégis, mivel alkalmatlankodik ez az özvegy, igazságot szolgáltatok neki, hogy végül is vissza ne térjen és meg ne verjen." 6Aztán hozzáfőzte az Úr: "Hallottátok mit mondott az igazságtalan bíró. 7Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Talán sokáig fogja tűrni? 8Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De mikor eljön az Emberfia, gondoljátok, talál hitet a földön?"

A farizeusok és a vámosok. 9Az elbizakodottakhoz, akik magukat igaznak tartották és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet intézte: 10"Két ember fölment a templomba, hogy imádkozzék, egy farizeus és egy vámos. 11A farizeus emelt fővel így imádkozott magában: hálát adok neked Isten, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, házasságtörő, mint ez a vámos is. 12Hetenként kétszer böjtölök, tizedet adok mindenből, amim van. 13A vámos pedig megállt hátul és szemét sem merte fölemelni az égre, csak mellét verte e szavakkal: Istenem, légy irgalmas, hozzám bűnöshöz. 14Mondom nektek: ez megigazulva ment haza az nem. Mindazt, aki fölmagasztalja magát, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják."

Jézus és a gyerekek, a gazdag ember. 15Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye kezét. Amint ezt a tanítványok meglátták, elutasították őket. 16Jézus azonban magához hívta a gyermekeket és így szólt: "Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, és ne tiltsátok meg nekik, mert ilyeneké az Isten  országa. 17Bizony mondom nektek, aki Isten országát nem fogadja úgy, mint a gyermek, nem megy be oda."

A gazdag ifjú. 18Egy előkelő ember megkérdezte tőle: "Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?" 19"Miért mondasz engem jónak?" - kérdezte Jézus. "Senki sem jó, csak egyedül Isten. 20Ismered a parancsokat:

    ne paráználkodjál,
    ne ölj,
    ne lopj,
    hamisan ne tanúskodjál,
    atyádat és anyádat tiszteld".

21Ő kijelentette: "Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta." 22Ennek hallatára Jézus így felelt: "Valami még hiányzik neked. Add el,  amid csak van, árát oszd ki a szegényeknek, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj és kövess engem." 23E szavakra az igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt. 24Mikor Jézus látta (hogy elszomorodott), így folytatta: "Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába! 25Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába."

A gazdagság veszélyei. 26Hallgatói erre megkérdezték: "Akkor hát ki üdvözülhet?" 27Ő kijelentette: "Ami embernél lehetetlen, Istennél lehetséges." 28Akkor Péter vette át a szót: "Nézd, mi elhagytuk, amink (csak) volt és követtünk téged." 29Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek: senki sem hagyja el otthonát, feleségét, testvéreit, szüleit, gyermekeit Isten országáért, 30anélkül hogy sokkal többet ne kapna ezen a világon, a másvilágon pedig az örök életet."

31Akkor félrevonta a tizenkettőt és így szólt hozzájuk: "Most fölmegyünk Jeruzsálembe, s ott beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról jövendöltek. 32Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, bántalmazzák és leköpdösik. 33Aztán megostorozzák és megölik, de harmadnapra föltámad."

34Ők azonban mit sem értettek ebből. Ez a beszéd homályos volt előttük és nem értették, hogy mit akar vele mondani.

A jerikói vak. 35Amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az útfélen. 36Amint hallotta, hogy sok ember vonul arra, megkérdezte, mi történik. 37Mondták neki, hogy  a názáreti Jézus megy arra. 38Erre kiáltozni kezdett: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!" 39Az elvonulók csitították, hogy hallgasson, de ő annál jobban kiabált: "Dávid fia, könyörülj rajtam!" 40Jézus megállt és szólt, hogy vezessék hozzá. Mikor odaért, megkérdezte: "Mit akarsz tőlem?" 41"Uram, kérte, hogy lássak." 42Jézus így szólt hozzá: "Láss! Hited meggyógyított téged." 43Azonnal visszanyerte látását, és Istent dicsérve követte őt. Ennek láttára a nép is áldotta Istent.

19    Zakeus, a vámos. 1Azután Jerikóhoz érkeztek és bevonultak. 2Volt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, a vámosok feje. 3Szívesen látta volna Jézust szemtől-szembe, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. 4Előre futott tehát és fölmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elmennie. 5Mikor Jézus odaért, föltekintett és így szólt: "Zakeus, szállj le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom." 6Ő sietve leszállt és boldogan fogadta. 7Mindazok, akik ezt látták, zúgolódni kezdtek, hogy a bűnös embernél száll meg. 8Zakeus azonban odaállt az Úr elé és így szólt: "Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam valamivel, négyannyit adok helyette." 9Jézus erre kijelentette: "Ma üdvösség köszöntött e házra, mert ő is Ábrahám fia. 10Hiszen az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett."

Példázat a pénzgyűjtésről. 11Mivel közel voltak már Jeruzsálemhez és azt hitték, hogy hamarosan megvalósul Isten országa, még egy példabeszédet mondott hallgatóinak. 12"Egy előkelő ember, kezdte, idegen országba ment, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, de aztán visszatérjen. 13Előhívta tíz szolgáját és átadott nekik tíz minát: kereskedjetek vele, mondta, amíg visszatérek. Polgártársai azonban gyűlölték őt. 14Követséget küldtek hát utána és tiltakoztak: nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk. 15Amikor elnyerte a királyi méltóságot, mégis hazatért. Hivatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. 16Előlépett az első és így szólt: «Uram, minád tíz minát hozott.» 17Jól van, te derék szolga, mondta neki, mivel kevésben hő voltál, tíz város kormányzását bízom rád. 18Jött a második és így szólt: «Uram, minád öt minát hozott.» 19Ennek azt mondta: te öt várost kormányozzál. 20Jött a harmadik és kijelentette: Uram, itt a minád. Elrejtettem  zsebkendőmbe. 21Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél és learatod, amit nem vetettél. 22Magad szájából ítéllek meg, te haszontalan szolga, kiáltott rá. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. 23Miért nem adtad hát pénzemet a pénzváltónak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza? 24Aztán a körülállókhoz fordult: vegyétek el tőle a minát és adjátok annak, akinek tíz minája van. 25Azok megjegyezték: Uram, hiszen már tíz minája van. 26Mondom nektek: mindannak, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van. - 27Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára."

 

V. A JERUZSÁLEMI MŰKÖDÉS

Messiási bevonulás Jeruzsálembe. 28E szavak után tovább folytatta útját Jeruzsálem felé. 29Mikor Betfage és Betánia közelében az Olajfák hegyéhez ért, elküldött két tanítványt ezzel a megbízatással: 30"Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok ott egy megkötött szamarat, amelyen ember még nem ült. 31Oldjátok el és hozzátok ide. Ha valaki megkérdezi: miért oldjátok el? - feleljétek: az Úrnak szüksége van rá."

32A küldöttek elmentek és mindent úgy találtak, ahogy mondta. 33Mikor eloldották a szamarat, gazdája megkérdezte: "Miért oldjátok el a szamarat?" 34"Az Úrnak szüksége van rá." - felelték. 35Elvezették a szamarat Jézushoz, rátették ruhájukat és ráültették Jézust. 36Vonulása közben leterítették ruháikat az útra. 37Közel jártak már az Olajfák hegyének lejtőjéhez, amikor a nagy sereg tanítvány örömében áldani kezdte az Istent azért a sok csodatettért, amelynek tanúja volt. Nagy szóval kiáltották:

    38"Áldott legyen a király,
    aki az Úr nevében jön!
    Békesség a mennyben,
    dicsőség a magasságban."

39A tömegből néhány farizeus így szólt hozzá: "Mester, tiltsd meg ezt tanítványaidnak." 40"Mondom nektek, felelte, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni."

Jeruzsálemet elsiratja. 41Mikor közelebb érve megpillantotta a várost, sírva fakadt. 42Aztán így szólt: "Bárcsak fölismernéd te is legalább ezen a napon, ami békességedre szolgál! 43De sajnos, el van rejtve szemed elől! Jönnek majd napok, amikor sáncokkal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. 44Elpusztítanak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted föl meglátogatásod idejét."

Az árusok kiűzése. 45Aztán bement a templomba és kiűzte azokat, akik ott kereskedtek. 46"Írva van, kiáltotta:

    Az én házam imádság háza,
    ti pedig rablóbarlanggá tettétek."

47Ott tanított minden nap a templomban. 48A főpapok, az írástudók és a nép vezetői életére törtek, de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép feszült figyelemmel hallgatta.

20    Jézus hatalma. 1Mikor egy nap a templomban tanította a népet, és az evangéliumot hirdette, odaléptek hozzá a főpapok, az írástudók és a nép vénei és megkérdezték: 2"Mondd meg, miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?" 3"Én is kérdezek tőletek valamit, válaszolta. 4Mondjátok meg: János keresztsége a mennyből volt vagy  az emberektől?" 5Azok tanakodni kezdtek egymás közt: "Ha azt mondjuk: a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki? 6Ha pedig azt mondjuk az emberektől, az egész nép megkövez, mert meg vannak győződve, hogy János próféta." 7Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják honnan volt. 8Erre Jézus így felelt: "Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így."

A bérlők példázata. 9Azután a következő példabeszédet mondotta a népnek: "Egy ember szőlőt ültetett. Bérbe adta szőlőmunkásoknak és hosszabb időre elutazott. 10Mikor eljött az ideje, küldött egy szolgát a szőlőmunkásokhoz, hogy szolgáltassák be a szőlő termését. Ám a szőlőmunkások megverték, és üres kézzel elkergették. 11Küldött egy másik szolgát, azt is megverték és szitkozódva üres kézzel elkergették. 12Küldött egy harmadikat, de azt is véresre verték és kidobták. 13Akkor a szőlő ura így tanakodott magában: Mit tegyek? Elküldöm kedves fiamat, őt csak megbecsülik.

14A szőlőmunkások azonban a fiú láttára bíztatták egymást: itt az örökös! Öljük meg, és miénk lesz az öröksége. 15Kidobták a szőlőből és megölték. Vajon mit tesz erre a szőlő ura? 16Elmegy, megöli a szőlőmunkásokat és a  szőlőt másoknak adja bérbe."

Ennek hallatára kifakadtak: "Isten mentsen ettől!" 17Ő azonban végignézett rajtuk és így szólt: "Mit jelent akkor az Írás:

    a kő, mit az építők megvetettek,
    szegletkővé lett?

18Aki e kőre esik, összezúzza magát, akire viszont rázuhan, azt szétmorzsolja." 19Az írástudóknak és a főpapoknak az volt a szándékuk, hogy még abban az órában elfogják őt, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet.

Adófizetés a császárnak. 20Szemmel tartották ezért, és cselvetőket küldtek hozzá. Ezek jó szándékúaknak tettették magukat, hogy szaván foghassák, és aztán kiszolgáltassák a helytartónak. 21"Mester, mondták neki, tudjuk, igazmondó vagy és helyesen tanítasz. Az emberek személyére sem vagy tekintettel, hanem Isten útját az igazság szellemében tanítod. 22Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?" 23Ő átlátva cselvetésükön így szólt: 24"(Mit kísértetek engem?) Mutassatok egy dénárt. Kié ez a kép és a fölírás?" 25"A császáré",  felelték. Erre kijelentette: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené." 26Így egyetlen szavába sem tudtak belekötni, amit a nép előtt mondott, és feleletén meglepődve elhallgattak.

A holtak feltámadása. 27Akkor néhány szadduceus jött hozzá. Ezek azt tartják, hogy nincs föltámadás. A következő kérdést intézték hozzá: 28"Mester, Mózes azt parancsolta nekünk: ha valakinek meghal a testvére és asszonyt hagy maga után, de gyermeket nem, a testvér vegye el az özvegyet és támasszon utódot a testvérének. 29Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. 30(Feleségét) elvette a második (de az is utód nélkül halt meg), 31aztán elvette a harmadik és ugyanígy mind a hét. Meghaltak, anélkül hogy utódot hagytak volna hátra. 32Utolsónak meghalt az asszony is. 33A föltámadáskor tehát melyiküknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek a felesége volt."

34Jézus így válaszolt: "A világ fiai nősülnek és férjhez mennek, 35de akik méltók lesznek arra, hogy eljussanak a jövendő világba és a halálból való föltámadásra, nem nősülnek és nem mennek férjhez. 36Hiszen meg sem halhatnak  többé, mert hasonlók az angyalokhoz, és mivel a föltámadás fiai, az Isten fiai. 37A halottak föltámadásáról Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. 38Ő nem a holtak Istene, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él."

39Erre néhány írástudó megjegyezte: "Mester, helyesen feleltél." 40Ezután nem mertek több kérdést intézni hozzá.

Jézus Dávid Ura és fia. 41Akkor ő kérdezte meg: "Hogyan állíthatják, hogy a Messiás Dávid fia? 42Hiszen Dávid maga mondja a zsoltárok könyvében:

    mondá az Úr az én Uramnak: jobbom felől foglalj helyet,
    43míg lábad alá zsámolyul alázom valamennyi ellenségedet.
    44Ha tehát Dávid Urának hívja őt, hogyan lehet az ő fia?"

Az írástudók elítélése. 45Az egész nép hallatára így szólt tanítványaihoz: 46 "Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Szívesen foglalják el az első székeket a zsinagógákban, és a főhelyeket a lakomákon. 47Föleszik az özvegyek házát és színleg nagyokat imádkoznak. Ezért súlyosabb ítélet vár rájuk."

21    Az özvegyasszony két fillérje. 1Aztán föltekintett és figyelte, hogyan dobják a gazdagok alamizsnájukat a templom perselyébe. 2Észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. 3Erre megjegyezte: "Bizony mondom nektek: ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki a többiek közül. 4A többiek ugyanis abból adtak alamizsnát Istennek, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését."

A világ vége. 5Amikor néhányan megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, így szólt: 6"Jönnek napok, amikor mindabból, amit itt láttok, kő kövön nem marad, mit le nem rombolnának." 7Azok megkérdezték: "Mester, mikor lesz mindez? S mi lesz a jele annak, hogy ez beteljesül?" 8Ő így válaszolt: "Vigyázzatok, hogy valaki félre ne vezessen titeket. Sokan jönnek  majd az én nevemben, és azt mondják: én vagyok, és: eljött az idő. Ne menjetek utánuk! 9Amikor háborúról és lázadásról hallotok, ne rémüldözzetek. Ennek előbb mind meg kell történnie, de ezzel még nem lesz itt a vég."

10Aztán így folytatta: "Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. 11Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen.

12De mindezek előtt kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé is hurcolnak miattam. 13Mindez alkalom lesz arra, hogy tanúságot tegyetek. 14Véssétek szívetekbe: ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. 15Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, amelynek egy ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. 16Elárulnak  szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, sőt lesznek, akiket meg is ölnek. 17Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. 18De egy hajszál sem vész el fejetekről. 19Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket.

Jeruzsálem pusztulása. 20Mikor pedig azt látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása. 21Akkor, aki Júdeában van, fusson a hegyekbe, aki a városban van, költözzék ki, és aki vidéken van, vissza ne térjen. 22A bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, amit az Írás mond.

23Jaj a várandós és szoptató asszonyoknak azokban a napokban! Nagy gyötrelem lesz e földön és az ítélet haragja e népen. 24Lesznek, akik kardélen hullanak el, másokat rabságba hurcolnak a pogány népek közé. Jeruzsálemet pedig a pogányok fogják tiporni, amíg be nem teljesedik az idejük.

Az emberfia eljövetele. 25Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és háborgása miatt. 26Az emberek megdermednek annak szorongó várásában, ami az egész világra következik. 27A világmindenséget összetartó erők megrendülnek. Akkor majd meglátják az emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. 28Amikor mindez beteljesül, tekintsetek föl és emeljétek föl fejeteket! Elérkezett a megváltástok."

A fügefa hasonlat. 29Hasonlatot is mondott nekik: "Nézzétek a fügefát és a többi fákat. 30Amikor látjátok, hogy már kihajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár. 31E történtek láttára tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. 32Bizony mondom nektek: el nem múlik ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. 33Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak.

34Vigyázzatok magatokra, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegségben és az evilági gondok között, hogy ne váratlanul lepjen meg titeket az a nap. 35Mint a csapda, úgy fog lecsapni mindazokra, akik a föld színén laknak. 36Virrasszatok tehát szüntelenül és imádkozzatok; így lesztek méltók arra, hogy megmeneküljetek mindattól, ami bekövetkezik, és hogy megálljatok az Emberfia előtt."

Jézus utolsó napja. 37Napközben a templomban tanított, éjszakára azonban kiment az Olajfák hegyére és ott tartózkodott. 38Kora reggel az egész nép a templomba tódult, hogy hallgassák.

 

VI. JÉZUS SZENVEDÉSE I. Az utolsó vacsora 22    A főtanács határozata és az áruló. 1Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepe, a húsvét. 2A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg őt. Féltek ugyanis a néptől. 3Akkor a sátán megszállta a karióti Júdást, egyiket a tizenkettő közül. 4Elment, hogy tárgyaljon a főpapokkal és az elöljárókkal, hogyan szolgáltathatná ki nekik. 5Azok örömmel fogadták és megígérték, hogy pénzt adnak neki. 6Ő beleegyezett, és csak a kedvező alkalmat kereste, hogy a nép tudta nélkül kiszolgáltassa nekik.

Húsvéti előkészületek. 7Eljött a kovásztalan kenyér napja, amikor meg szokták ölni a húsvéti bárányt. 8Jézus elküldte Pétert és Jánost ezzel a megbízatással: "Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát, hogy elfogyaszthassuk." 9"Hol készítsük el?" - kérdezték. 10"Menjetek a városba, felelte, találkoztok ott egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová belép, 11és mondjátok a házigazdának: a Mester kérdezteti: hol az a terem, ahol tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti vacsorát? 12Ő mutatni fog nektek egy tágas, étkezésre berendezett termet, ott készítsétek el. 13Ők elmentek és úgy találtak mindent, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát.

Az eucharisztia. 14Mikor eljött az ideje, asztalhoz telepedett tizenkét apostolával. 15Így szólt hozzájuk: "Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvedek. 16Mondom nektek, soha többé nem eszem ezt, amíg be nem teljesedik Isten országában."

17Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: "Vegyétek és osszátok el magatok közt. 18Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg el nem jön Isten országa."

19Aztán kenyeret vett kezébe, hálát adott, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: "Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt cselekedjétek emlékezetemre." 20Ugyanígy a vacsora után fogta a kelyhet és így szólt: "Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amit értetek ontok.

Az áruló. 21De nézzétek, az áruló keze velem van az asztalon. 22Az emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja. 23Erre kérdezgetni kezdték egymást, vajon melyikük az, aki ezt megteszi.

Ki a nagyobb? 24Versengés is támadt köztük, hogy melyikük nagyobb. 25ő azonban így szólt hozzájuk: "Az uralkodók zsarnokoskodnak népükön, s akik hatalmat gyakorolnak rajtuk, jótevőiknek hivatják magukat. 26Köztetek ne így legyen, hanem a legnagyobb legyen olyan, mint a legkisebb, és az elöljáró olyan, mint a szolga. Ki nagyobb: aki az asztalnál ül, vagy aki fölszolgál? 27Ugye, az asztalnál ülő? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint a szolga. 28Ti viszont kitartotok velem megpróbáltatásaimban. 29Ezért nektek adom az országot, mint ahogy Atyám nekem adta, 30hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítéljétek Izrael tizenkét törzsét."

Péter tagadásának megjövendölése. 31(Az Úr így folytatta:) "Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát. 32Én azonban imádkoztam érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, hogy te egykor megtérve megerősítsd testvéreidet." 33"Uram, tört ki az, készen vagyok, hogy börtönbe, sőt halálba menjek veled." 34Ő azonban így válaszolt: "Péter, mondom neked, mielőtt ma a kakas szól, háromszor fogod tagadni, hogy ismersz."

35Aztán tovább beszélt hozzájuk: "Mikor erszény, tarisznya és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e hiányt valamiben?" 36"Semmiben" - felelték. "Most azonban, folytatta, akinek erszénye van, vigye magával, ugyanúgy tarisznyáját is. Akinek nincs, adja el köntösét és vegyen kardot. 37Mondom nektek: meg kell valósulnia annak, amit az Írás mond: és a gonosztevők közé számították. Sorsom ugyanis beteljesedik."

38"Uram, kiáltották, nézd, itt van két kard." ő csak annyit mondott: "Elég."

 

2. Szenvedés, halál, temetés

Halálfélelem a kertben. 39Ezután kiment és szokása szerint az Olajfák hegyére tartott. 40Tanítványai követték. Mikor odaért, így szólt hozzájuk: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek." 41Aztán mintegy kőhajtásnyira tovább ment és térdre borulva így imádkozott: 42"Atyám, ha lehetséges, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd." 43Akkor megjelent egy angyal a mennyből és megerősítette. 44Majd halálfélelem vett  erőt rajta és még állhatatosabban imádkozott. Verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott a földre. 45Aztán abbahagyta imádságát és tanítványaihoz ment, de szomorúságtól kimerülten, alva találta őket. 46"Mit alusztok? - szólt rájuk, keljetek föl és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!"

Jézus elfogása. 47Még beszélt, amikor megjelent egy csapat. Júdás vezette, egy a tizenkettő közül. Jézushoz lépett és megcsókolta. 48Jézus erre megkérdezte: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?" 49Mikor tanítványai látták, hogy mi készül, így kiáltottak: "Uram, vágjunk közéjük karddal?" 50Egyikük máris rásújtott a főpap szolgájára és levágta jobb fülét. 51"Hagyjátok abba" - szólt rájuk Jézus. Aztán megérintette a fülét és meggyógyította. 52Az ellene kivonuló főpapoknak, a templomőrség elöljáróinak és a véneknek pedig ezt mondta Jézus: "Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal! 53Naphosszat együtt voltam veletek a templomban, mégsem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok: a sötétség hatalmáé."

Péter tagadása. 54Akkor elfogták, és a főpap házába kísérték. Péter messziről követte. 55Ott az udvar közepén tüzet raktak és körülülték. Péter is közéjük ült. 56Egy cselédlány meglátta, hogy ott ül a tűznél, szemügyre vette és megjegyezte: "Ez is vele volt." 57De ő tagadta: "Asszony, nem ismerem őt." 58Röviddel ezután meglátta őt egy másik, "Te is közéjük tartozol" - szólt rá. "Ember, tagadta Péter, nem tartozom közéjük." 59Alig telt el egy óra, ismét bizonygatta valaki: "De bizony, ez is vele volt, hiszen galileai." Ember tagadta Péter újra, nem tudom mit beszélsz." 60Még beszélt, máris megszólalt a kakas. 61Az Úr erre megfordult és rátekintett Péterre. Péter akkor visszaemlékezett, hogy mit mondott neki az Úr: "Mielőtt ma a kakas szól, háromszor fogsz megtagadni engem." 62Kiment és keserves sírásra fakadt.

Jézus a főtanács előtt. 63Az emberek, akik őrizték, csúfot űztek belőle és bántalmazták. 64Szemét bekötötték, (arcul ütötték), és így gúnyolták: 65"Találd el, ki ütött meg?" Aztán mindenféle szidalommal illették.

A főtanács határozta. 66Amint megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok és az írástudók, és gyülekezetük elé állították őt. "Ha te vagy a Messiás, szólították fel, mondd meg nekünk. 67Ő azonban így felelt: 68"Ha állítom, nem hiszitek el. Ha kérdezlek titeket, nem feleltek (és nem engedtek szabadon). 69Mostantól fogva azonban az Emberfia a mindenható Isten jobbján fog ülni." 70Erre egyhangúan közbevágtak: "Tehát te vagy az Isten fia?" 71"Jól mondjátok: én vagyok." - felelte. "Mi szükségünk van még tanúkra, kiáltották, hiszen magunk hallottuk, saját szájával."

23    Jézus Pilátus előtt. 1Akkor fölkerekedett az egész gyülekezet és Pilátushoz kísérte őt. 2Ott vádolni kezdték. "Megállapítottuk, mondták, hogy egy félrevezeti népünket, megtiltja, hogy adót  fizessünk a császárnak, és a Messiás-királynak mondja magát." 3Pilátus megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" 4"Én vagyok" - felelte ő. Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: "Semmi vétket sem találok ebben az emberben." 5De azok erősködtek: "Tanításával fölizgatja a népet egész Júdeában, Galileától kezdve idáig." 6Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileából való-e. 7Amikor megtudta, hogy Heródes országából való, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban éppen Jeruzsálemben tartózkodott.

8Jézus láttára Heródes igen megörült. Már régóta szerette volna őt látni, mert sokat hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz a szeme láttára. 9Hosszasan faggatta, de ő feleletre sem méltatta. 10Odajöttek a főpapok és az írástudók is és szüntelenül vádolták. 11Heródes akkor udvarával együtt gúnyt űzött belőle, csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz. 12Aznap Heródes és Pilátus jóbarátok lettek, előbb ugyanis haragban voltak.

Jézus újra Pilátus előtt. 13Pilátus ismét összehívta a főtanács tagjait és a népet, és így szólt hozzájuk: 14"Elém vezettétek ezt az embert, mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam őt, de az ellene fölhozott vádak közül egyben sem találtam vétkesnek. 15Heródes sem, mert visszaküldte őt hozzám. Láthatjátok tehát, hogy semmit sem tett, amiért halálbüntetést érdemelne. 16Megfenyítem tehát és szabadon bocsátom." 17Az ünnep napján szabadon kellett bocsátania (egy foglyot). 18Akkor az egész tömeg kiáltozni kezdett: "Pusztuljon ez! Bocsásd szabadon Barabást." 19Azt a városban történt fölkelés és gyilkosság miatt vetették börtönbe. 20Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust.

21De azok egyre kiáltoztak: "Keresztre, keresztre vele!" 22Harmadszor is megkérdezte: "De hát mi rosszat tett? Semmi vétket sem találok benne, amiért halálbüntetést érdemelne. Megfenyítem tehát, és szabadon bocsátom." 23De azok nem tágítottak és hangos kiáltozással követelték, hogy feszítse keresztre. Lármájuk egyre erősödött. 24Pilátus erre úgy döntött, hogy eleget tesz követelésüknek. 25Szabadon bocsátotta azt, aki lázadás, fölkelés és gyilkosság miatt volt börtönben, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.

A keresztút. 26Miközben elvezették, megállítottak egy bizonyos cirenei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. 27Nagy tömeg követte, köztük asszonyok is,  akik siránkoztak és jajgattak miatta. 28Jézus ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: "Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, sírjatok inkább magatok és gyermekeitek miatt. 29Jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: boldogok a magtalanok és az asszonyok, akik nem szültek és nem szoptattak! 30Akkor majd azt kiáltják a hegyeknek: szakadjatok ránk! És a domboknak: takarjatok el! 31Ha így tesznek a zöldellő fával, mi lesz a sorsa az elszáradtnak?"

A keresztre feszítés. 32Vittek vele két kivégzésre ítélt gonosztevőt is. 33Mikor arra a helyre értek, amelynek Koponyahely a neve, keresztre feszítették. Ugyanígy a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról. 34Jézus akkor fölkiáltott: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek." Azok pedig sorshúzással megosztoztak ruháin.

35A nép bámészkodva állt ott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak. "Másokat megszabadított, mondták, szabadítsa meg most önmagát, ha ő a Messiás, az Isten kiválasztottja." 36A katonák is elébe állva gúnyolták, és ecettel kínálták. 37"Ha te vagy a zsidók királya, mondták, szabadítsd meg magadat." 38Feje fölé egy görög, latin és héber nyelven írt táblát tettek: "EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA." 39Az egyik megfeszített gonosztevő káromolta: "Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is." 40A másik ellenben feddő szavakkal rászólt: "Nem félsz az Istentől, hiszen te magad is ugyanazt a büntetést szenveded? 41Mi ugyan joggal szenvedjük tetteink méltó büntetését, de ez semmi rosszat sem tett." 42Aztán hozzá fordult:

"Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmaddal." 43Erre ő így felelt: "Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban."

Jézus meghal a kereszten. 44A hatodik óra táján sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott. 45A nap elsötétedett és a templom függönye középen kettéhasadt. 46Jézus akkor hangosan fölkiáltott: "Atyám kezedbe ajánlom lelkemet." Ezekkel a szavakkal kilehelte a lelkét. 47A történtek láttára a százados Istent magasztalva mondta: "Ez az ember valóban igaz volt." 48Az egész tömeg, amely ott volt e jelenetnél és szemtanúja volt a történteknek, mellét verve ment haza. 49Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték el, távolabb állva szemlélték mindezt.

A temetés. 50Volt egy József nevű tanácsos, derék és igaz ember, 51aki Arimateából Júdea egy városából származott, és maga is várta Isten országát. Ez nem értett egyet határozatukkal és eljárásukkal. 52Bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. 53Aztán levette a keresztről, lepelbe takarta és egy sziklasírba helyezte, amelybe még senkit sem temettek. 54Készület napja volt és már égtek a szombati fények. 55Vele mentek a Galileából jött asszonyok is, hogy lássák a sírt, s hogy hogyan temetik el testét. 56Hazatértükben illatszereket és illatos olajokat vásároltak. A szombatot azonban a törvény szerint nyugalomban töltötték.

 

VII. A FELTÁMADÁS UTÁNI MEGJELENÉSEK

24    Asszonyok a sírnál. 1A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz és magukkal vitték az előkészített illatszereket is. 2A követ a sírtól elhengerítve találták. 3Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét. 4Még magukhoz sem tértek meglepetésükből, amikor ragyogó öltözetben két férfi állt mellettük. 5Félelmükben földre szegezték tekintetüket, de azok megszólították őket: "Mit keresitek az élőt a holtak közt? 6Nincs itt, föltámadt. Jusson eszetekbe, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt: 7az Emberfiának, mondta, bűnös emberek kezére kell kerülnie, keresztre feszítik, de harmadnapra föltámad." 8Akkor eszükbe jutottak ezek a szavak. 9Visszatérve a sírtól jelentették mindezt a tizenegynek és a többieknek. 10Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja és még mások hozták ezt a hírt az apostoloknak. 11De azok bolond beszédnek tartották szavaikat és nem hittek nekik. 12Péter azonban menten a sírhoz futott. Amikor behajolt, csak az ott heverő lepleket látta. Igen meglepődött a látványon és hazament.

Emmausz. 13Ketten közülük még aznap egy Emmausz nevű faluba mentek, mely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyira fekszik. 14Közben beszélgettek mindarról, ami történt. 15Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett és csatlakozott hozzájuk. 16De szemük el volt takarva, hogy föl ne ismerjék. 17Megszólította őket: "Miről társalogtok itt az úton? "Erre szomorúan megálltak. 18Egyikük, akit Kleofásnak hívtak, hozzáfordult: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?"

19"Micsoda?" - kérdezte. "A názáreti Jézus esete, felelték, aki szóban és tettben nagyhatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. 20Főpapjaink és elöljáróink halálra ítélték, és keresztre feszítették. 21Mi viszont azt reméltük, hogy ő fogja megszabadítani Izraelt. De ma már harmadnapja annak, hogy ez történt. 22Igaz, hogy néhány közénk tartozó asszony megzavart minket. 23Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták a testét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. 24Társaink közül néhányan  a sírhoz mentek és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok mondták. Őt magát azonban nem látták.

25Erre ő így szólt: "Ti oktalanok, milyen nehezen hiszitek mindazt, amit a próféták jövendöltek! 26Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" 27Aztán Mózesen kezdve valamennyi prófétánál megmagyarázta, ami az Írásokban róla szól. 28Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akart volna menni. 29De azok marasztalták: "Maradj velünk, kérték, mert esteledik és már lemenőben van a Nap."

30Betért tehát, hogy velük maradjon. Mikor asztalhoz ültek, kenyeret vett kezébe, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik. 31Erre megnyílt a szemük és fölismerték. De eltűnt előlük. 32"Ugye lángolt a szívünk, mondták egymásnak, mikor útközben beszélt hozzánk és kifejtette az Írásokat?" 33Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. Azok ezzel fogadták őket: 34Az Úr valóban föltámadt és megjelent Simonnak." 35Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy hogyan ismerték föl a kenyértörésnél.

Jézus megjelenik a tizenegynek. 36Miközben erről beszéltek, Jézus megjelent közöttük és így szólt hozzájuk: "Békesség nektek! (Én vagyok, ne féljetek.)" 37Zavarukban és félelmükben azt hitték, hogy szellemet látnak. 38De ő így szólt hozzájuk: "Miért vagytok megzavarodva? 39S miért támadt kétely szívetekben? Nézzétek kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok! A szellemnek nincs húsa és csontja, mint nekem." 40E szavakra megmutatta neki kezét és lábát. 41De mivel örömükben még mindig nem hittek és még mindig a meglepetés hatása alatt álltak, megkérdezte tőlük: "Van itt valami ennivalótok?" 42Adtak neki egy darab sült halat (és lépes mézet). 43Fogta, szemük láttára evett belőle (és a maradékot odaadta nekik). 44Aztán így szólt hozzájuk: "Ez az, amit mondtam nektek, amikor még veletek voltam: Be kell teljesülnie mindannak, amit Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban megjövendöltek rólam." 45Akkor megnyitotta elméjüket, hogy megértsék az Írásokat.

46Majd így folytatta: "Meg volt tehát írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell és harmadnapon halottaiból föl kell támadnia. 47Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtől kezdve, minden népnek. 48Ti tanúi vagytok ezeknek. 49Én pedig elküldöm rátok Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, amíg erő nem tölt el a magasságból titeket."

A mennybemenetel. 50Ezután kivezette őket Betánia közelébe és kezét fölemelve megáldotta őket. 51Áldás közben eltávozott tőlük és fölment a mennybe.

52Azok leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. 53Állandóan a templomban tartózkodtak, dicsérték és magasztalták Istent. (Amen.)

 


Tartalom

Weblap készítés ingyen

Hírek

  • Minden nap itt az idő az imára!

  • INTERNET TV Adások
  • Bövölködés

    HÓSEÁS 4,6: Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy ismeret nélkül való (KJV).
    Az ismeret hitet teremt bennünk, a hit pedig változásokat hoz az életünkben. A Bibliánk kijelentett tudást szolgáltat számunkra. E tanítás célja, hogy mindannyiunk felett megtörje a szükség és a hiány szellemét. Azoknál fog ez megtörténni, akik figyelmeznek. Isten azt akarja, hogy a gyülekezeteink és a pásztoraink gyarapodóak legyenek, és ez nem lehetséges anélkül, hogy maguk a gyülekezet tagjai gyarapodásra ne lépnének. (bövebben Bővölködés oldalunkon)

  • Szeretet

    "Az Ige arra tanít, hogy úgy szeressük a felebarátunkat, mint saját magunkat. Csak azt tedd a felebarátoddal, amit szertnél, hogy veled tegyenek. Csak olyan dolgokat mondj másokról, amit szeretnél, hogy rólad is mondjanak. Amikor lehetőséged van, hogy segíts másokon, tedd meg, hogy szükséges időben neked is jöjjön a segítség. Oszd meg a szívedben lévő szeretetet, mert a szeretet csak megosztva tud hatalmasra növekedni." (bővebben  a Szeretet oldalunkon)

     


    Az egészségmegőrzés mindennapi teendői:

    Az EGÉSZSÉG Imája

Asztali nézet