Lukács evangéliuma ELŐSZÓ

1 ¹Már sokan vállalkoztak arra, hogy rendszeresen elbeszéljék a köztünk végbement eseményeket úgy, ²amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és hirdetői voltak az igének.
³Jónak láttam magam is, hogy miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam, sorjában leírjam neked, nemes Teofil. ⁴Győződjél meg magad a tanítás megbízhatóságáról, amelyre oktattak.

 

I. A GYERMEKSÉG TÖRTÉNET

János születésének hírüladása. ⁵Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Abia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, Erzsébetnek hívták. ⁶Mindketten igazak voltak Isten előtt és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. ⁷De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mindketten éltesebb korúak voltak.
⁸Mikor egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, rá esett a sors, ⁹hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen és bemutassa a tömjénáldozatot. ¹⁰A tömjénáldozat órájában kívül nagy tömeg imádkozott. ¹¹Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent neki az Úr angyala. ¹²Láttára Zakariás zavarba jött és félelem szállta meg.

¹³Az angyal azonban így szól: "Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált: Feleséged, Erzsébet fiat szül: Jánosnak fogod hívni. ¹⁴Örömödre és vigasságodra lesz ő és sokan örülnek majd születésének. ¹⁵Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhében betelik Szentlélekkel. ¹⁶Izrael fiai közül sokat térít meg Istenünkhöz, az Úrhoz. ¹⁷Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiakba oltsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse és az Úr iránt készségessé tegye a népet."

¹⁸Zakariás erre megkérdezte az angyalt: "Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok és feleségem is éltesebb korú." ¹⁹Az angyal így válaszolt: "Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled és meghozzam neked ezt az örömhírt. ²⁰De mivel nem hittél szavamnak, ami majd valóra válik annak  idején, megnémulsz, és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig." ²¹A nép várta Zakariást és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban. ²²Amikor kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett nekik, de néma maradt.
²³Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament.

²⁴E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. ²⁵"Így tett velem az Úr, mondotta, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt."

Jézus születésének hírüladása ²⁶Hat hónap múlva elküldte Isten Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz. ²⁷A szűz egy Dávid családjából származó férfinek, Józsefnek volt a jegyese és Máriának hívták. ²⁸Az (angyal) bement hozzá és így köszöntötte: "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van. (Áldottabb vagy te minden asszonynál.)" ²⁹E szavak hallatára zavarba jött és gondolkodni kezdett a köszöntés értelmén. ³⁰Az angyal így folytatta: "Ne félj, Mária! ³¹Kegyelmet találtál Istennél. Méhedben fogansz és fiat szülsz. ³²Jézusnak fogod hívni. Nagy lesz ő: a Magasságbelinek Fia. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. ³³Uralkodni fog Jákob házában mindörökké és királyságának nem lesz vége."
³⁴Mária erre megkérdezte az angyalt: "Hogyan történik meg ez, hiszen férfit nem ismerek?" ³⁵Az angyal ezt válaszolta: "A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje borít el. Ezért a születendő szent is Isten Fia lesz. ³⁶Rokonod, Erzsébet is fiat fogant öregségében s már hatodik hónapjában van, bár magtalannak tartják az emberek. ³⁷Istennél semmi sem lehetetlen."

³⁸Mária erre így szólt: "Az Úr szolgáló leánya vagyok: történjék velem szavaid szerint." Az angyal akkor eltávozott.

A látogatás. ³⁹Azokban a napokban Mária útra kelt és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. ⁴⁰Zakariás házába érkezve köszöntötte Erzsébetet. ⁴¹Alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, fölujjongott méhében a magzat és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek. ⁴²Hangos szóval fölkiáltott: "Áldottabb vagy te minden asszonynál és áldott a te méhednek gyümölcse! ⁴³Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? ⁴⁴Amint fölhangzott fülemben köszöntésed szava, örömtől repesett a magzat méhemben. ⁴⁵Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked."

Mária éneke

⁴⁶Erre Mária így szólt:

• "Magasztalja lelkem az Urat,
  ⁴⁷És ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben
  ⁴⁸Hiszen tekintetre méltatta alázatos szolgáló leányát:
  Lám ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék.
  ⁴⁹Mily nagy dolgot művelt velem ő,
  a Hatalmas és a Szent!
  ⁵⁰Irgalma az istenfélőkre száll
  nemzedékről nemzedékre.
  ⁵¹Nagyszerű dolgokat művel karja erejével:
  Szétszórja a szívük szándékában gőgösködőket.
  ⁵²Uralkodókat taszít le trónjukról,
  de fölemeli az alázatosakat.
  ⁵³Éhezőket tölt be minden jóval,
  de üres kézzel bocsátja el a gazdagokat.
  ⁵⁴Fölkarolja szolgáját, Izraelt,
  s amint megígérte atyáinknak,
  ⁵⁵Nem feledi irgalmasságát Ábrahám és utódai iránt mindörökre."

⁵⁶Mária mintegy három hónapig maradt nála, aztán visszatért otthonába.

János születése. ⁵⁷Elérkezett Erzsébet szülésének ideje. Fiúgyermeket szült. ⁵⁸Amikor szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, együtt örült vele mindenki. ⁵⁹A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. ⁶⁰De anyja ellenezte: "Nem, János legyen a neve." ⁶¹Azok megjegyezték: "Hiszen senki sincs rokonságodban, akit így hívnának."
⁶²Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. ⁶³Az egy kis táblát kért és ezeket a szavakat írta rá: "János a neve."
Erre mindnyájan meglepődtek. ⁶⁴Neki pedig megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve: szólni kezdett és magasztalta Istent. ⁶⁵Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat és Júdeában, az egész hegyvidéken, erről az eseményről beszéltek. ⁶⁶Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: "Vajon mi lesz ebből a gyermekből? ⁶⁷Hiszen nyilván az Úr volt vele." Atyja, Zakariás pedig eltelt Szentlélekkel és ezekre a prófétai szavakra nyílt az ajka:

⁶⁸"Áldott legyen az Úr, Izrael Istene,
Mert meglátogatta és megváltotta népét.
⁶⁹Erős szabadítót támasztott nekünk
szolgájának, Dávidnak házában.
⁷⁰Amint meghirdette szentjei által,
prófétái ajkával ősidőktől fogva:
⁷¹megszabadított ellenségeinktől
s mindazoktól, akik gyűlölnek minket,
⁷²irgalmas volt atyáinkhoz
és megemlékezett szent szövetségéről,
⁷³s az esküről, amit Ábrahám atyánknak esküdött:
megadja azt nekünk,
⁷⁴hogy ellenségeinktől megszabadulva
félelem nélkül szolgáljuk őt,
⁷⁵szentségben és igazságban színe előtt
életünk minden napján.
⁷⁶Te pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétája leszel:
az Úr előtt haladsz, hogy előkészítsd útját,
⁷⁷s az üdvösség ismeretére tanítsad népét,
mely a bűnösök bocsánatában van,
⁷⁸Istenünk mélységes irgalmából,
mellyel meglátogatott minket a magasságból felkelő,
⁷⁹hogy világítson a sötétségben és a halál árnyékában sínylődőknek,
és lépteinket a béke útjára vezesse."

⁸⁰A gyermek növekedett és lélekben erősödött. A pusztában élt addig a napig, amíg nyilvánosan föl nem lépett Izraelben.

2    Jézus születése. ¹Abban az időben Augusztus császár rendeletet bocsátott ki, hogy számlálják össze az egész földkerekséget. ²Ez az első népszámlálás Quiriniusznak, Szíria helytartójának idejében történt. ³Elment mindenki a saját városába, hogy följegyeztesse magát. ⁴József Dávid házából és nemzetségéből származott. Elment tehát Galilea Názáret nevű városából Dávid városába, a Júdeai Betlehembe, ⁵hogy följegyeztesse magát Máriával, feleségével együtt, aki áldott állapotban volt.

⁶Miközben ott tartózkodtak, elérkezett Mária szülésének napja. ⁷Megszülte elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.

A pásztorok. ⁸Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban, és éjszaka őrizték a nyájukat. ⁹Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és az Úr dicsősége beragyogta őket. Nagyon megijedtek. ¹⁰De az angyal bátorította őket: "Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek, és az egész népnek: ¹¹ma született az Üdvözítő Dávid városában. ő a Messiás és az Úr. ¹²Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve." ¹³Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt. Dicséretet énekeltek az Istennek: ¹⁴"Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek."

¹⁵Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így bíztatták egymást: "Menjünk át Betlehembe! Hadd lássuk a történteket, amiket az Úr hírül adott nekünk." ¹⁶Odasiettek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet. ¹⁷Miután látták, elhíresztelték azt is, amit már előbb megtudtak a gyermekről. ¹⁸Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén.

¹⁹Mária pedig szívébe véste szavaikat, és el-elgondolkodott rajtuk. ²⁰A pásztorok azután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak úgy, ahogy az angyal előre elmondta nekik.

Bemutatás a templomban. ²¹Nyolc nap múltán, amikor a gyermeket körülmetélték, a Jézus nevet adták neki. Így nevezte őt az angyal, mielőtt fogantatott.

²²Amikor elteltek a mózesi törvényben megszabott tisztulás napjai, Jeruzsálembe vitték, hogy bemutassák az Úrnak. ²³Így parancsolja ugyanis az Úr törvénye: "Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve." ²⁴Be akarták mutatni az Úr törvényében rendelt áldozatot is: "Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát."

²⁵Volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű, igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát és a Szentlélek lakott benne. ²⁶Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. ²⁷A Lélek ösztönzésére a templomba ment. Mikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy a törvény rendelése szerint tegyenek vele, ²⁸karjába vette és e szavakkal áldotta az Istent:

²⁹"Bocsásd el most szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben,
³⁰hiszen már látták szemeim az üdvösséget,
³¹amit minden nép számára rendeltél:
³²világosságul a pogányok megvilágítására és dicsőségére népednek, Izraelnek."

³³Atyja és anyja csodálkozva hallgatták, amit mondott. ³⁴Simeon áldotta őket és így szólt anyjához, Máriához: "Soknak romlására és föltámadására lesz ő Izraelben: jel, amelynek ellenszegülnek, ³⁵s a te lelkedet is tőr járja át, hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése."

A prófétanő. ³⁶Volt ott egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Már igen éltes korú volt. Szüzessége után hét évig élt férjével, majd özvegy lett. ³⁷Már nyolcvannégy éves volt. Nem vált meg a templomtól: éjjel-nappal böjttel és imádsággal szolgált Istennek. ³⁸Ő is odajött abban az órában, magasztalta Istent és beszélt róla mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.

³⁹Elvégeztek mindent az Úr törvénye szerint, aztán visszatértek városukba, a Galileai Názáretbe. ⁴⁰A gyermek ott növekedett és erősödött. Bölcsesség töltötte el és Istennek kedve telt benne.

Megtalálják a templomban. ⁴¹Szülei évről-évre elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. ⁴²Amikor tizenkét esztendős lett, szintén fölmentek (Jeruzsálembe) az ünnepi szokás szerint. ⁴³Az ünnepnapok elmúltával hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt, anélkül, hogy szülei észrevették volna. ⁴⁴Azt gondolták, hogy az úti társaságban van. Már egynapi járásra voltak, mikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között.

⁴⁵Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe és ott keresték. ⁴⁶Három nap múlva ráakadtak a templomban. Ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezte őket. ⁴⁷Hallgatói mindnyájan elámultak értelmességén és feleletein.

⁴⁸Mikor megpillantották, nagyon meglepődtek. Anyja így szólt hozzá: "Fiam, miért tetted ezt velünk? Látod atyád és én bánkódva kerestünk." ⁴⁹"Miért kerestetek? - kérdezte. Nem tudtátok, hogy Atyám házában kell lennem?" ⁵⁰De ők nem értették, hogy mit akart ezzel mondani.

⁵¹Akkor hazatért velük Názáretbe és engedelmeskedett nekik. Anyja szívébe véste ezeket a szavakat. ⁵²Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt.

II. ELŐKÉSZÜLET A NYILVÁNOS MŰKÖDÉSRE

3    Keresztelő János. ¹Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik évében történt. Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, Heródes Galileának, testvére, Fülöp, Itureának és Trachonitisz tartománynak, Lizániás pedig Abilinának volt negyedes fejedelme. ²Annás és Kajafás voltak a főpapok. Akkor elhangzott az Úr szava Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. ³Bejárta a Jordán egész vidékét és bűnbánati keresztséget hirdetett a bűnök bocsánatára, ⁴amint Izajás beszédeinek könyvében olvassuk:

"A pusztába kiáltónak ez a szava: készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit! Töltsenek föl minden völgyet,  ⁵minden hegyet és halmot hordjanak le, ami egyenetlen, legyen egyenessé, ami göröngyös, legyen sima úttá, ⁶s meglátja majd minden ember az Isten dicsőségét."

A Keresztelő bűnbánatot hirdet. ⁷Így beszélt a tömeghez, amely kivonult hozzá, hogy megkeresztelkedjék: "Viperák fajzata! Ki tanított arra, hogy fussatok a fenyegető megtorlás elől? ⁸Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét. Ne emlegessétek magatokban: Ábrahám a mi atyánk! - mert mondom nektek: tud az Isten ezekből a kövekből is fiakat támasztani Ábrahámnak. ⁹A fejsze már a fák gyökeréhez ért. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem."

¹⁰A nép megkérdezte: "Mit tegyünk tehát?" ¹¹Mire ő így felelt: "Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek egy sincs, és akinek ennivalója van, tegyen hasonlóképpen." ¹²Jöttek vámosok is, hogy megkeresztelkedjenek. "Mester, mi mit tegyünk?", kérdezték. ¹³"Ne követeljetek többet, mint amennyi jogos", válaszolta.

¹⁴Katonák is fordultak hozzá: "Hát mi mit tegyünk?" "Senkit se bántsatok és meg ne zsaroljatok, felelte, s elégedjetek meg zsoldotokkal." ¹⁵A nép nagyon nyugtalan volt. Mindnyájan azt gondolták, hogy talán János a Messiás. (János) azonban kijelentette: ¹⁶"Én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön az, aki hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy saruszíját megoldjam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. ¹⁷Szórólapáttal kezében kitakarítja szérűjét, és csőrbe gyűjti búzáját, a pelyvát pedig olthatatlan tűzben elégeti." ¹⁸Aztán még sok más tanítással hirdette a népnek az üdvösséget.

¹⁹Heródest, a negyedes fejedelmet is megfeddte Heródiásért, testvérének feleségéért és minden más elkövetett gonoszságáért. ²⁰Heródes azonban mindezt azzal tetézte, hogy börtönbe vetette Jánost.

Jézus megkeresztelkedése. ²¹Mikor a nép keresztelkedni ment, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, megnyílt az ég ²²és galambhoz hasonló testi alakban leszállt rá a Szentlélek. A mennyből ez a szózat hangzott: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem."

Jézus nemzetségtáblája. ²³Jézus mintegy harminc esztendős volt, mikor föllépett. József fiának tartották, akinek ősei: Éli, ²⁴ Mátát, Lévi, Melki, Jannész, József, ²⁵Matatiás, Ámosz, Heszli, Nagge, ²⁶Mahát, Matatiás, Szemei, József, Júda, ²⁷ Johanna, Réza, Zorobábel, Szalatiél, Néri, ²⁸ Melki, Addi, Kósz,  Elmadám, Hér, ²⁹Jézus, Eliézer, Jórim, Mátát, Lévi, ³⁰Simeon, Júda, József, Jónám, Eliakim, ³¹Melea, Mennán, Mattata, Nátán, Dávid, ³²Jeszsze, Obed, Boóz, Szalmon, Nachszon, ³³Aminadab, Admin, Árni, Ezron, Fáresz, Júda, ³⁴Jákob, Izsák, Ábrahám, Táré, Náchor, ³⁵Szerach, Ragau, Fáleg, Héber, Szála, ³⁶Kainám, Arfaxád, Szem, Noé, Lámek, ³⁷Matuzsálem, Hénok, Járed, Malhalalél, Kainán, ³⁸Énos, Szet, és Ádám, aki Istentől származik.

4    Kísértés a pusztában. ¹Jézus a Szentlélekkel eltelve visszatért a Jordántól. ²A Lélek a pusztába vitte negyven napra. Ott megkísértette az ördög. Azokban a napokban semmit sem evett, de mihelyt elmúltak, megéhezett. Az ördög akkor így szólt hozzá: ³"Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!" ⁴Jézus azt felelte: "Írva van: nem csak kenyérrel él az ember (hanem Istennek minden igéjével)."

⁵Ezután fölvitte őt (az ördög egy magas hegyre). Egy szempillantás alatt megmutatta neki a világ minden országát. ⁶"Minden hatalmat és dicsőséget neked adok, mondta, mert én kaptam meg és annak adom, akinek akarom. ⁷Ha imádsz engem, minden a tiéd lesz." ⁸Jézus elutasította: "Írva van:

Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!"

⁹Végül Jeruzsálembe vitte őt és a templomépület párkányára állította:

"Ha Isten Fia vagy, mondta, vesd le magadat! Írva van:

¹⁰angyalainak parancsolt felőled, hogy oltalmazzanak.
¹¹Tenyerükön fognak hordozni téged, hogy kőbe ne üssed lábadat." ¹²De Jézus így válaszolt:

"Az is írva van: ne kísértsd Uradat, Istenedet."

¹³Mikor ezek a kísértések mind véget értek, egy időre elhagyta őt az ördög.

 

III. A GALILAI MŰKÖDÉS

A tanítás kezdete. ¹⁴Jézus a Lélek erejével eltelve visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. ¹⁵Tanított az ottani zsinagógákban és mindenki elismeréssel beszélt róla.

¹⁶Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába és olvasásra jelentkezett. ¹⁷Izajás könyvét adták neki. Kinyitotta a könyvet és éppen arra a helyre talált, ahol ez van írva:

¹⁸ "Az Úr lelke rajtam:
ő kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,
ő küldött engem, hogy (meggyógyítsam a megtört szívűeket),
szabadulást hirdessek a raboknak, és a vakoknak megvilágosodást,
hogy szabadulást vigyek az elnyomottaknak,
¹⁹hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét (és bosszújának napját)."

²⁰Azután összetekerte az Írást, visszaadta a szolgának és leült. ²¹A zsinagógában minden szem rászegeződött. Akkor megszólalt: "Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok." ²²Mindnyájan igazat adtak neki, de csodálkoztak a magasztos igéken, amelyek ajkáról fakadtak. "Nem József fia ez?" - kérdezgették egymástól.

²³Ő azonban így folytatta: "Bizonyára ezt a közmondást fogjátok nekem szegezni: orvos, gyógyítsd önmagadat! Tedd idehaza is azt, amit hallomásunk szerint Kafarnaumban tettél. ²⁴Bizony mondom nektek, folytatta, sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint a saját hazájában. ²⁵Igaz, amit mondok nektek: sok özvegy élt Izraelben Illés napjaiban, amikor három évre és hat hónapra bezárult az ég, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. ²⁶Azok közül egyhez sem volt küldetése Illésnek, csak egy özvegyasszonyhoz a Szidon-földi Száreptába. ²⁷Leprás is sok élt Izraelben Elizeus próféta idejében. De azok közül sem tisztult meg más, csak a szíriai Naamán."

²⁸Ennek hallatára mindnyájan haragra gerjedtek a zsinagógában. ²⁹Fölugráltak és kiűzték a városból. Fölvitték a hegy tetejére, ahol városuk épült, hogy onnan letaszítsák. ³⁰Ő azonban áthaladt közöttük és elment.

Jézus Kafarnaumban tanít. ³¹Lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába és szombatonként ott tanított. ³²Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt.

Az ördöngös meggyógyítása. ³³Talált a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt embert, aki így kiáltozott: ³⁴"El innen! Mi bajod velünk, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten szentje." ³⁵Jézus ráparancsolt: "Hallgass és takarodj ki belőle!" A tisztátalan lélek erre földre sújtotta őt és kiment belőle, a nélkül hogy ártott volna neki. ³⁶Csodálkozás fogta el mindnyájukat. "Mi ez? - kérdezték egymástól. Akkora hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, hogy kimennek a megszálltakból?" ³⁷Híre egyszerre elterjedt az egész környéken.

³⁸Elhagyva a zsinagógát Simon házába ment. Simon anyósa magas lázban feküdt. Szóltak neki érdekében. ³⁹Ő föléje hajolt, parancsolt a láznak és az elhagyta. Mindjárt föl is kelt és szolgálni kezdett nekik.

⁴⁰Napnyugta után odavitték hozzá különböző bajban szenvedő betegeiket. Mindegyikükre rátette kezét és meggyógyította őket. ⁴¹Sokból ördögök mentek ki hangos kiáltozással: "Te vagy az Isten Fia." Rájuk parancsolt, hogy hallgassanak. Azok ugyanis tudták, hogy ő a Messiás.

⁴²Mikor megvirradt, kiment egy puszta helyre. A nép addig kereste, míg meg nem találta. ⁴³Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. De ő így felelt nekik: "A többi városban is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát. Ez a küldetésem." ⁴⁴Aztán hirdette az igét Júdea zsinagógáiban.

5    Az első tanítványok meghívása. ¹Mikor egyszer Genezáret tavának partján állt, odasereglett hozzá a nép, hogy Isten igéjét hallgassa. ²Látta, hogy a tó szélén két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak és hálóikat mosogatták. ³Beszállt az egyik bárkába, amely Simoné volt, és kérte, hogy lökje el kissé a parttól. Azután leült és a bárkából tanította a sokaságot. ⁴Mikor befejezte tanítását, így szólt Simonhoz: "Evezz a mélyre és vessétek ki fogásra a hálót." ⁵"Mester, válaszolta Simon, egész éjszaka fáradoztunk, de semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót." ⁶Meg is tették, és akkora tömeg halat fogtak, hogy a háló szakadozni kezdett. ⁷Intettek a másik bárkában lévő társaiknak, hogy jöjjenek segítségükre. Azok oda is jöttek, s úgy megtöltötték mindkét bárkát, hogy majdnem elmerültek. kissé a parttól. Azután leült és a bárkából tanította a sokaságot.

⁸Ennek láttára Simon Péter Jézus lábához vetette magát és e szavakra fakadt: ⁹"Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!" A sikerült halfogás miatt ugyanis félelem szállta meg őt és a többi vele lévőt, ¹⁰köztük Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak. De Jézus bátorította Simont: "Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel." ¹¹Azok szárazra vonták a bárkákat és, elhagyva mindenüket, nyomába szegődtek.

A leprást meggyógyítása. ¹²Mikor később egy városban tartózkodott, talált ott egy leprával borított férfit. Mihelyt meglátta Jézust, arcra borult előtte és kérlelte: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem." ¹³Ő feléje nyújtotta a kezét, megérintette és így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" Erre azonnal elhagyta őt a lepra. ¹⁴Meghagyta neki, hogy senkinek se szóljon. "Menj inkább, mondta, mutasd meg magadat a papnak  és ajánld föl tisztulásodért az áldozatot, amint Mózes rendelte, bizonyságul nekik." ¹⁵Híre mégis egyre jobban elterjedt. A nép nagy tömegben tódult hozzá, hogy hallgassa, és betegségeiből gyógyulást nyerjen. ¹⁶ő azonban inkább magányos helyekre vonult vissza, hogy imádkozzék.

A béna meggyógyítása. ¹⁷Amikor egyik nap tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek ott, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje akkor arra indította, hogy gyógyítson. ¹⁸Néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon. Be akarták vinni, hogy eléje tegyék. ¹⁹Mivel a tömeg miatt nem találtak helyet, ahol bevihették volna, fölmentek a tetőre és a cserepeken át lebocsátották ágyastul a középre, Jézus elé. ²⁰Hitük láttára Jézus így szólt: "Ember, bocsánatot nyertek bűneid."

²¹Erre az írástudók és farizeusok azt gondolták magukban: "Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nem egyedül az Isten?" ²²De Jézus gondolataikba látva megszólalt: "Miért gondolkodtok így magatokban? ²³Mi könnyebb, ha azt mondom: bocsánatot nyertek bűneid? - vagy, ha azt: kelj föl és járj? ²⁴Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására." Ezzel a bénához fordult: "Mondom neked, kelj föl, fogd az ágyadat és menj haza."

²⁵Az szemük láttára tüstént fölkelt, fogta ágyát, amin feküdt, és Istent magasztalva hazament. ²⁶Erre valamennyien szinte magukon kívül dicsőíteni kezdték Istent, és félelemmel eltelve mondogatták: "Csodadolgokat láttunk ma!"

Lévi meghívása. ²⁷Ezután kiment. Odakinn látott egy Lévi nevű vámost a vámnál. "Kövess engem!" - szólította meg. ²⁸Az fölkelt és mindenét elhagyva csatlakozott hozzá. ²⁹Lévi otthon nagy lakomát adott tiszteletére. Sok vámos és más ember telepedett asztalhoz vele. ³⁰A farizeusok és írástudók zúgolódtak e miatt. "Miért esztek-isztok vámosokkal és bűnösökkel?" - kérdezték tanítványaitól. ³¹Jézus felelt meg nekik: "Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. ³²Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek."

A böjt kérdése. ³³Akkor szemére vetették: "János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, a farizeusok tanítványai is, de a tieid csak esznek-isznak." ³⁴Jézus így felelt: "Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele a vőlegény? ³⁵Eljön majd a nap, amikor elviszik a vőlegényt: attól a naptól fogva majd böjtölnek."

³⁶Példabeszédet is mondott nekik: "Senki sem hasít új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye, különben az újat is elszakítja és az ócskához sem illik az új folt. ³⁷Senki sem tölti az új bort régi tömlőkbe, különben az új bor kiszakítja a tömlőket, kifolyik, és a tömlők is tönkremennek. ³⁸Az új bor új tömlőbe való (akkor mindkettő megmarad). ³⁹Aki óbort iszik, nem kívánja az újat. Azt mondja: Jobb az ó."

6    A tanítványok és a szombat. ¹Egy (másodelső) szombaton vetések közt járt. Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat, és kezükkel elmorzsolva eszegették. ²Néhány farizeus erre szemükre vetette:  "Miért tesztek olyant, ami szombaton tilos?" ³Jézus felelt meg nekik: "Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, mikor társaival együtt éhezett? ⁴Hogyan ment be Isten házába, evett és adott társainak is a kitett kenyerekből, amelyekből csak a papok ehettek?" ⁵Aztán hozzáfűzte: "Az Emberfia ura a szombatnak is."

⁶Egy másik szombaton bement a zsinagógába és tanított. Volt ott egy jobb kezére béna ember. ⁷Az írástudók és a farizeusok figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy okot találjanak a vádaskodásra. ⁸ő azonban ismerte gondolataikat. Megszólította tehát a bénakezű embert: "Kelj föl és állj ide a középre!" Az fölkelt és odaállt. ⁹Jézus akkor hozzájuk fordult: "Kérdem tőletek: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni, vagy pusztulni hagyni?" ¹⁰Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Megtette, és egészséges lett a keze.

¹¹Erre esztelen harag szállta meg őket és arról kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal.

A tizenkettő kiválasztása. ¹²Azokban a napokban fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. ¹³Másnap magához hívta tanítványait és kiválasztott közülük tizenkettőt, kiket apostoloknak nevezett: ¹⁴Simont, akit Péternek hívott, és testvérét Andrást, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, ¹⁵Mátét és Tamást, Jakabot Alfeus fiát és a buzgó Simont, ¹⁶Júdást Jakab testvérét, és karióti Júdást, aki később elárulta őt.

A nagy beszéd. ¹⁷"Azután lement velük és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje és hatalmas tömeg vette körül Júdeából, Jeruzsálemből, Tírusz és Szidon tenger mellékéről. ¹⁸Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. ¹⁹Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
A boldogságok és a jajok. ²⁰Akkor tekintetét tanítványaira fordította és így szólt:

"Boldogok vagytok ti szegények! Tiétek az Isten országa.
²¹Boldogok, akik most éheztek! Majd kielégítenek.
Boldogok, akik most sírtok! Majd nevetni fogtok.

²²Boldogok vagytok, ha gyűlölnek az emberek, ha kiközösítenek és szidalmaznak titeket, ha rossz hírbe hoznak az Emberfiáért! ²³ Örüljetek azon a napon és ujjongjatok: jutalmatok nagy lesz a mennyben. Atyáik éppen így bántak a prófétákkal.

²⁴De jaj nektek gazdagok! Megkaptátok már vígasztalástokat.
²⁵Jaj nektek, akik jóllaktatok! Éhezni fogtok.
Jaj nektek, akik most nevettek! Keseregni és sírni fogtok.
²⁶Jaj, ha az emberek hízelegnek nektek! Atyáik éppen így tettek a hamis prófétákkal.

Szeressétek ellenségeiteket. ²⁷Nektek, hallgatóimnak, azonban azt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal, ²⁸áldjátok átkozóitokat és imádkozzatok rágalmazóitokért. ²⁹Ha megütik arcod jobb felét, fordítsd oda a balt is. Ha elveszik köpenyedet, add oda a köntösödet is. ³⁰Ha kérnek tőled, adj, és ha elveszik ami a tiéd, ne követeld vissza. ³¹Úgy bánjatok az emberekkel, ahogyan akarjátok, hogy veletek bánjanak. ³²Ha azokat szeretitek csak, akik titeket szeretnek, micsoda hálát érdemeltek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, aki őket szeretik. ³³És ha csak jótevőitekkel tesztek jót, micsoda jutalmat érdemeltek? Ezt a bűnösök is megteszik. ³⁴És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől visszafizetést reméltek, micsoda jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.

³⁵Szeressétek inkább ellenségeiteket! Tegyetek jót és kölcsönözzetek, anélkül hogy valamit is visszavárnátok. Akkor nagy lesz jutalmatok s a Magasságbeli fiai lesztek: ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt.

Vakmerő ítélet. ³⁶Legyetek tehát irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas. ³⁷Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek. El ne ítéljetek senkit, hogy titeket se ítéljenek el. Bocsássatok meg és nektek is megbocsátanak. ³⁸Adjatok és adnak majd nektek is: jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek is."

³⁹Hasonlatot is mondott nekik: "Vezethet-e vak világtalant? Nem esik-e mindkettő gödörbe? ⁴⁰Nem különb a tanítvány mesterénél, mert ha eléri a tökéletességet, olyan lesz, mint a mestere.

⁴¹Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, a magad szemében pedig nem veszed észre a gerendát? ⁴²Hogy mondhatod felebarátodnak: testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - holott tulajdon szemedben nem látod meg a gerendát. Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, és csak azután törődjél azzal, hogy kivedd a szálkát a felebarátod szeméből.

A fa és gyümölcse. ⁴³Nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt teremne, és nincsen rossz fa, amely jó gyümölcsöt hozna. ⁴⁴Minden  fát gyümölcséről ismerünk meg. Tövisről nem szednek fügét, és csipkebokorról nem szüretelnek szőlőt. ⁴⁵A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ellenben rossz kincséből rosszat hoz elő, hiszen a szív bőségéből szól a száj. ⁴⁶Mit mondjátok nekem: Uram, Uram! - és nem teszitek, amit mondok. ⁴⁷Megmondom nektek kihez hasonlít, aki hozzám jön, hallgatja tanításomat és tettekre is váltja. ⁴⁸Hasonlít ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott és az alapot sziklára rakta. Jött az árvíz, árja rázúdult a házra, de nem tudta összedönteni, mert jó alapra épült. ⁴⁹Aki viszont hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a házát alap nélkül a puszta földre építette. Mikor rázúdult az árvíz, háza azonnal összedőlt és romhalmazzá vált".

7    A százados szolgájának a meggyógyítása. ¹Miután befejezte szavait a figyelmesen hallgató nép előtt, bement Kafarnaumba. ²Ott betegen feküdt egy századosnak egyik nagyon értékes szolgája, és már halálán volt. ³Amikor hallott Jézusról, azzal a kéréssel küldte hozzá a zsidók véneit, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg szolgáját. ⁴Azok elmentek Jézushoz és nagyon kérlelték: ⁵"Megérdemli, hogy megtedd neki, mert szereti népünket és a zsinagógát is ő építette." ⁶Jézus elment velük. Mikor már nem  messze voltak a háztól, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: "Uram, ne fáradj. ⁷Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Ezért nem is tartottam magamat érdemesnek arra, hogy hozzád menjek. ⁸Szólj csak egy szót, és meggyógyul szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, mégis ha azt mondom a hozzám beosztott katonának: menj! - elmegy; és a másiknak: Jöjj ide! - hozzám jön; és szolgámnak: Tedd ezt! - megteszi." ⁹Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult és így szólt a kísérő néphez: "(Bizony) mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben!" ¹⁰A követek hazatérve egészségben találták a szolgát.

Az özvegyasszony fia. ¹¹Ezután egy Naim nevű városba ment. Tanítványai és nagy néptömeg ment vele. ¹²Mikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy anyának egyetlen fiát. Az anya özvegy volt. A városból sok nép kísérte. ¹³Mikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt hozzá: ¹⁴"Ne sírj!" Aztán a koporsóhoz lépett és megérintette. Akik vitték, megálltak, ő így szólt: "Ifjú, mondom neked, kelj föl!" ¹⁵Erre a halott felült és beszélni kezdett. Jézus visszaadta őt anyjának. ¹⁶Félelem szállta meg mindnyájukat, és áldani kezdték Istent: "Nagy próféta támadt köztünk, Isten meglátogatta népét!" ¹⁷Híre elterjedt egész Júdeában és környékén mindenfelé.

Jézus tanúsága. ¹⁸Jánost minderről értesítették tanítványai. Akkor magához hivatta két tanítványát, és ezzel a kérdéssel küldte őket az Úrhoz: ¹⁹"Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?" ²⁰A férfiak hozzá érkezve így szóltak: "Keresztelő János küldött és kérdezteti: te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?" ²¹Abban az órában sokakat gyógyított meg betegségből, nyavalyából és a gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza szeme világát. ²²Ezt válaszolta tehát nekik: "Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak föltámadnak, a szegények pedig hallgatják az evangélium hirdetését. ²³Boldog, aki nem botránkozik meg bennem."

²⁴Amikor János követei elmentek, beszélni kezdett a néphez Jánosról: "Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől lengetett nádat lássatok? Vagy miért mentetek ki? ²⁵Hogy finom kelmébe öltözött embert lássatok? Aki drága ruhában jár és kényelmesen él, a királyi palotában lakik. ²⁶Miért mentetek hát ki? Hogy prófétát lássatok? Igenis, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. ²⁷Róla mondja ugyanis az Írás:

Nézd, követemet küldöm színed előtt, hogy elkészítse előtted az utat.

²⁸Mondom nektek: asszonyok szülöttei  között nincs nagyobb (próféta) mint (keresztelő) János. De, aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb mint ő".

Keresztelő János. ²⁹Mindenki, aki hallgatta őt, még a vámosok is elismerték Isten szándékának helyességét, mert fölvették János keresztségét. ³⁰Csak a farizeusok és a törvénytudók nem keresztelkedtek meg nála, és ezzel meghiúsították magukban az Isten szándékát.

Krisztus ítélete. ³¹(Az Úr így folytatta:) "Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez hasonlítanak? ³²Hasonlítanak a piacon tanyázó gyermekekhez, akik így kiáltoznak egymáshoz:

 

furulyáztunk, de nem táncoltatok,
siránkoztunk, de nem zokogtatok.

³³Eljött keresztelő János, kenyeret nem eszik, bort nem iszik, s mondjátok rá: ördöge van. ³⁴Eljött az Emberfia, eszik, iszik, s azt mondjátok rá: lám a falánk borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja! ³⁵A Bölcsességet azonban igaznak ismerte el minden fia."

A bűnbánó asszony. ³⁶Meghívta őt egy farizeus, hogy étkezzék nála. El is ment a farizeus házába és asztalhoz telepedett. ³⁷Élt azonban abban a  városban egy bűnös asszony. Amikor megtudta, hogy ebéden van a farizeus házában, alabástrom edényben illatos olajat hozott, ³⁸sírva megállt hátul a lábánál, könnyeivel öntözni kezdte lábát és hajfürtjeivel megtörölte. ³⁹Aztán megkente az illatos olajjal. Ennek láttára a vendéglátó farizeus azt gondolta magában: "Ha próféta volna, (bizonyosan) tudná, ki és miféle ez, aki őt érinti: hiszen ez egy bűnös asszony". ⁴⁰Jézus akkor hozzáfordult: "Simon, valami mondanivalóm van." "Beszélj, Mester" - felelte az.

⁴¹"Két adósa volt egy hitelezőnek, kezdte, egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. ⁴²Mivel nem volt miből fizetniük, elengedte mind a kettőnek. Melyik fogja őt jobban szeretni?" ⁴³"Úgy gondolom az, akinek többet engedett el", - felelte Simon. "Helyesen ítéltél", válaszolta.

⁴⁴Aztán az asszonyra mutatva így szólt Simonhoz: "Látod ezt az asszonyt? Házadba jöttem, de lábamra vizet nem öntöttél. Ez viszont könnyeivel öntözte és hajával törölte meg lábamat. ⁴⁵Csókot nem adtál, ez meg, amióta bejött, szüntelenül csókolgatja lábamat. ⁴⁶Olajjal nem kented meg fejemet, ez meg illatszerrel kente meg lábamat. ⁴⁷Azért azt mondom neked: bocsánatot nyert sok bűne, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevésbé szeret." ⁴⁸Aztán így szólt az asszonyhoz: "Bocsánatot nyertek bűneid." ⁴⁹Erre az asztaltársak összesúgtak: "Kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?" ⁵⁰Ő azonban ismét az asszonyhoz fordult: "Hited megszabadított téged. Menj békével."

8    Az asszony, aki szolgál. ¹Ezután bejárta a városokat és falvakat, prédikált és hirdette Isten országának evangéliumát. ²Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket gonoszlelkektől és betegségekből gyógyított meg: Mária, melléknevén Magdolna, akiből hét ördög ment ki, ³Johanna, Kuzának, Heródes intézőjének felesége, Zsuzsanna és sokan mások, kik vagyonukból gondoskodtak róla.

A magvető példázata. ⁴Amikor egyszer a városokból kivonult nagy tömeg köréje gyűlt, ezt a példabeszédet mondta nekik: ⁵"Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett, eltaposták és az égi madarak fölcsipegették. ⁶Némely meg köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége. ⁷Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek fölnőttek vele együtt és elfojtották. ⁸A többi jó földbe hullott, kikelt és százszoros termést hozott."

E szavak után így kiáltott: "Akinek füle van, hallja meg!" ⁹Akkor megkérdezték tanítványai, mi a példabeszéd értelme. ¹⁰Így válaszolt: "Nektek jutott, hogy megértsétek Isten országának titkait, a többieknek csak példabeszédekben:

 

nézzenek, de ne lássanak,
halljanak, de ne értsenek.

¹¹A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. ¹²Az útfélre esők azok, akik hallgatják, de aztán jön az ördög és ki veszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek és így ne is üdvözüljenek. ¹³A köves talajra hullottak azok, akik meghallgatják az igét, be is fogadják örömmel, de nem ver bennük gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak. ¹⁴A tövisek közé esők azok, akik meghallgatják, de az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei között fejlődésükben megakadnak, és termést nem hoznak. ¹⁵A jó földbe esők végül azok, akik meghallgatják az igét, jó és erényes szívvel meg is tartják és termést is hoznak állhatatosságban.

A lámpa példázata. ¹⁶Senki sem gyújt világot azért, hogy befödje, vagy ágy alá rejtse, hanem hogy tartóra tegye, s aki csak belép, lássa világát. ¹⁷Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna; titkon sem történik semmi, ami ki ne tudódnék, ¹⁸és nyilvánvalóvá ne lenne.

Ügyeljetek tehát, hogyan hallgatjátok. Akinek ugyanis van, annak még adnak; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amit magáénak gondol."

Jézus igaz gyermeke. ¹⁹Akkor odajött anyja és testvérei, de a tömeg miatt nem juthattak hozzá. ²⁰Jelentették neki: "Anyád és testvéreid kinn állnak és látni akarnak." ²¹ő azonban így válaszolt: "Anyám és testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják és teljesítik."

A vihar lecsendesítése. ²²Egyik nap bárkába szállt tanítványaival. "Menjünk át a tó túlsó partjára", mondta nekik. Elindultak. Miközben eveztek, ő elaludt. ²³Hirtelen heves vihar csapódott le a tóra, a hullámok már-már elborították őket, s életveszélyben forogtak. ²⁴Kiabálásukkal Fölébresztették: "Mester, Mester, elveszünk!" Jézus fölkelt, parancsolt a szélnek és a háborgó víznek. Minden  elcsöndesedett és elnyugodott. ²⁵Akkor hozzájuk fordult: "Hol a ti hitetek?" Azok félelemmel és ámulattal eltelve mondogatták egymásnak: "Kicsoda ez, hogy még a szélnek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?"

A gerázai megszállott. ²⁶Átértek a gerázaiak földjére, mely Galileával átellenben fekszik. ²⁷Amint kilépett a szárazra, a város felől egy ördögtől megszállott férfi jött elébe. Már régóta nem viselt ruhát, s házban sem lakott, hanem sírboltokban. ²⁸Jézus láttára földre vetette magát és így kiáltott: "Mi bajod van velem Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!" ²⁹Ráparancsolt ugyanis a tisztátalan lélekre, hogy menjen ki abból az emberből, mert már régen hatalmában tartotta. Láncra verték és megbilincselték, de eltépte a kötelékeket. Az ördög a pusztába hajszolta. ³⁰Jézus tehát megkérdezte: "Mi a neved?" "Légió" - felelte. Sok ördög tartotta ugyanis megszállva. ³¹Azok kérték, hogy ne küldje őket a pokolba. ³²Nagy sertéskonda túrta a földet ott a hegyoldalban. Kérték, engedje meg, hogy azokba menjenek. ³³Megengedte nekik. Az ördögök erre kimentek az emberből és megszállták a sertéseket, mire a konda a meredekről a tóba rohant és belefúlt.

³⁴A történtek láttára a pásztorok elfutottak és hírül vitték a városba meg a tanyákra. ³⁵Az emberek kisereglettek, hogy lássák mi történt. Jézushoz érve ott találták az ördögöktől megszabadított embert: felöltözve, ép ésszel ült Jézus lábainál. Erre félelem fogta el őket. ³⁶A szemtanúk elbeszélték nekik, hogyan gyógyult meg az ördögtől megszállt. ³⁷Geráza vidékének lakossága ekkor kérte, hogy távozzék el, olyan nagy félelem fogta el őket. Bárkába szállt tehát, hogy visszatérjen.

³⁸A férfi, akiből az ördögök kimentek, kérte, hogy vele mehessen. ³⁹De Jézus elbocsátotta. "Térj haza, mondta neki, és beszéld el, milyen nagy dolgot művelt veled az Isten." ő el is ment és hirdette az egész városban, milyen nagy dolgot művelt vele Jézus.

Jairus leánya, a vérfolyásos asszony. ⁴⁰Mikor Jézus visszaérkezett, a tömeg örömmel fogadta. Vártak rá mindnyájan. ⁴¹Akkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga feje, és Jézus lába elé borulva kérte, ⁴²hogy menjen vele házába, mert egyetlen tizenkét éves leánya halálán volt. ⁴³Útközben majdnem agyonnyomta a tömeg. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérzésben szenvedett. Minden vagyonát orvosokra költötte, de egyik sem tudta meggyógyítani. ⁴⁴Hátulról hozzálépett és megérintette ruhája szegélyét. Abban a pillanatban elállt a vérzése. ⁴⁵"Ki érintett meg?" - kérdezte Jézus. Mindenki tagadta. Péter és társai megjegyezték: "Mester, a tömeg szorongat és lökdös (és te még azt kérdezed: Ki érintett meg?)" ⁴⁶De Jézus megismételte: "Valaki megérintett,  mert éreztem, hogy erő árad ki belőlem." ⁴⁷Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat rejtve, remegve előjött, leborult előtte és az egész nép láttára megvallotta, miért érintette meg őt, és hogyan gyógyult meg abban a pillanatban. ⁴⁸"Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével."

⁴⁹Még beszélt, mikor a zsinagóga elöljárójának ezt a hírt hozták: "Leányod már meghalt. Ne fáraszd tovább a Mestert!" ⁵⁰Jézus azonban ennek hallatára is bátorította: "Ne félj, csak higgy! Megmenekül." ⁵¹Mikor a házhoz ért, nem engedett be mást, csak Pétert, Jánost és Jakabot, továbbá a leány apját és anyját.

⁵²Sírt és jajgatott ott mindenki. "Ne sírjatok, szólt rájuk, nem halt meg (a leány), csak alszik." ⁵³Azok kinevették, mert tudták, hogy meghalt. ⁵⁴De ő megfogta kezét és rákiáltott: "Leány, kelj föl!" Erre visszatért a lelke és rögtön fölkelt. ⁵⁵Meghagyta, hogy adjanak neki enni. ⁵⁶Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól. De megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekről.

9    A tizenkettő missziója. ¹Összehívta a tizenkét apostolt, erőt és hatalmat adott nekik az ördögök fölött és a betegségek gyógyítására. ²Aztán szétküldte őket,  hogy hirdessék Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket. ³Meghagyta nekik: "Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt. Két ruhátok se legyen. ⁴Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok. ⁵De ha nem fogadnak be, hagyjátok el a várost és a port is rázzátok le lábatokról vádképpen ellenük." ⁶Azok útra keltek, bejárták a falvakat, hirdették mindenütt az evangéliumot és meggyógyították a betegeket.

Heródes hall Jézusról. ⁷Heródes, a negyedes fejedelem, hallott mindarról, ami történt és nyugtalanság fogta el. Némelyek azt mondták: "János támadt föl halottaiból." ⁸Mások pedig: "Illés jelent meg." Ismét mások: "A régi próféták közül támadt föl valamelyik." ⁹Heródes így töprengett: "Jánosnak fejét vétettem. Ki lehet ez, akiről ilyeneket hallok?" És látni akarta őt.

Kenyérszaporítás. ¹⁰Az apostolok visszatértek és elbeszéltek neki mindent, amit csak tettek. Akkor elvonult velük (egy magányos helyre) Betszaida városa mellé, hogy egyedül legyenek. ¹¹De a nép megtudta és utána ment. Barátságosan fogadta őket, beszélt nekik Isten országáról és meggyógyította a gyógyulásra szorulókat.

¹²A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: "Bocsásd el a népet, figyelmeztették, hogy elmehessenek a környékbeli falvakba és tanyákra, megszálljanak és ennivalót keressenek, mert itt elhagyott helyen vagyunk." ¹³ő azonban így válaszolt: "ti adjatok nekik enni." "Csak öt kenyerünk és két halunk van, felelték, el kellene mennünk, hogy élelmet vegyünk ennyi népnek." ¹⁴Mintegy ötezer férfi volt ott. Akkor meghagyta tanítványainak: "Telepítsétek le őket csoportonként ötvenével." Úgy is tettek. ¹⁵Letelepedtek mindnyájan. ¹⁶Ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte és tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek. ¹⁷Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.

Péter hitvallása. ¹⁸Mikor egyszer egyedül imádkozott és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte őket: "Kinek tartanak engem az emberek?" ¹⁹Azok így válaszoltak: "Van, aki keresztelő Jánosnak; van, aki Illésnek; van, aki azt tartja, hogy föltámadt egy a régi próféták közül." ²⁰Ő tovább kérdezte: "Hát ti kinek tartotok engem?" (Simon) Péter válaszolt: "Az Isten Fölkentjének." ²¹Erre ő szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senkinek el ne mondják. ²²Aztán hozzáfőzte: "Az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad."

A követés feltételei. ²³Máskor így szólt a néphez: "Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap és kövessen engem. ²⁴Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét énérettem, megmenti azt. ²⁵Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de önmagát elveszíti, vagy magában kárt szenved. ²⁶Aki szégyell engem és az én szavaimat, azt az Emberfia is szégyelleni fogja, amikor majd eljön önmaga, Atyja és a szent angyalok dicsőségében. ²⁷Igaz, amit mondok nektek: az itt állók közül néhányan nem halnak meg addig, amíg meg nem látják Isten országát."

A színeváltozás. ²⁸E szavai után mintegy nyolc napra kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot és fölment velük a hegyre imádkozni. ²⁹Imádság közben arcának színe elváltozott, ruhája pedig fehéren ragyogott. ³⁰Egyszerre csak két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. ³¹Megdicsőült Szavai közben felhő támadt és elborította őket. Nagyon féltek, amikor a felhőbe jutottak. ³⁵A felhőből szózat hallatszott: "Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!" ³⁶Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül maradt. ők azokban a napokban hallgattak és senkinek sem szóltak arról, amit láttak.

A megszállott fiú. ³⁷Mikor másnap lementek a hegyről, nagy tömeg jött eléjük. ³⁸Akkor egy férfi így kiáltott a nép közül: "Mester, kérlek, tekints fiamra, hiszen egyetlen gyermekem! ³⁹Időnként gonosz lélek szállja meg, és hirtelen fölkiált. Az földre sújtja, habozni kezd a szája. Csak nehezen hagyja el, miután agyonkínozta. ⁴⁰Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták." ⁴¹Jézus így szólt: "Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tőrjelek titeket? Hozd ide a fiút." ⁴²Miközben odament, az ördög ide-oda rángatta és a földhöz vágta. Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a fiút és visszaadta atyjának. Mindnyájan elámultak Isten nagyságán.

Második halál bejelenés. ⁴³Még mindnyájan ámulatban voltak a történtek miatt, amikor így szólt tanítványaihoz: ⁴⁴"Véssétek jól szívetekbe e szavakat: az Emberfiának emberek kezébe kell kerülnie." ⁴⁵De azok nem értették meg ezt a beszédet. Rejtve maradt előttük, és nem fogták föl értelmét. Mégsem merték őt megkérdezni arról, amit mondott.

Versengés ellen. ⁴⁶Fölmerült köztük a kérdés, ki nagyobb közöttük. ⁴⁷Mivel Jézus ismerte szívük érzéseit, odahívott egy gyermeket, magához vonta és így szólt hozzájuk: ⁴⁸"Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. Aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb."

⁴⁹János vette át a szót: "Mester, mondta, láttunk valakit, aki ördögöt űzött a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged mivelünk." ⁵⁰Jézus így válaszolt: "Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, veletek van."

 

IV. UTAZÁS PEREÁN KERESZTÜL

Szamaritánusok nem fogadják be. ⁵¹Mikor közel voltak már műve beteljesedésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. ⁵²Követeket küldött maga előtt. Azok útközben betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. ⁵³De nem fogadták be, mert zarándokúton volt Jeruzsálem felé. ⁵⁴Ennek láttára tanítványai, Jakab  és János fölháborodtak: "Uram, hívjuk le rájuk az istennyilát, hogy föleméssze őket?" ⁵⁵De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket. ("Nem tudjátok, milyen szellem van bennetek. ⁵⁶Az Emberfia nem azért jött, hogy lelkeket pusztítson, hanem hogy megmentsen.") Ezután más faluba mentek.

Az apostolság követelményei. ⁵⁷Útközben valaki így szólt hozzá: "Követlek téged, bárhová mégy." ⁵⁸Jézus azonban figyelmeztette: "A rókáknak odújuk van, az ég madarának fészke, de az Emberfiának nincs hová lehajtsa a fejét." ⁵⁹Egy másikat fölszólított: "Kövess engem." "Uram, felelte az, engedd meg, hadd temessem el előbb atyámat." ⁶⁰"Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat, mondta neki, te pedig menj, hirdesd Isten országát." ⁶¹Egy harmadik megszólította: "Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek az otthoniaktól." Jézus így válaszolt: ⁶²"Senki, aki kezét az eke szarvára téve hátratekint, nem alkalmas Isten országára."

10    A hetvenkettő missziója. ¹Ezután az Úr más hetvenkét tanítványt választott ki és kettenként maga előtt küldte őket azokba a városokba és falvakba, ahová készült. ²Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába. ³Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. ⁴Ne hordjatok erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben senkit sem köszöntsetek. ⁵Ha betértek egy házba, először is azt mondjátok: békesség e háznak! ⁶Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. ⁷Maradjatok ugyanabban a házban és egyétek-igyátok, amijük van. Megérdemli a munkás a maga bérét.

⁸Ne járjatok házról-házra. Ha betértek egy városba és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. ⁹Gyógyítsátok meg az ottani betegeket és hirdessétek: közel van hozzátok Isten országa. ¹⁰Ha pedig betértek egy városba és ott nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára és mondjátok: ¹¹még a port is lerázzuk rátok, amely városotokban ránk tapadt, de tudjátok meg: közel van Isten országa. ¹²Mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, amint annak a városnak. ¹³Jaj neked, Korozain! Jaj neked Betszaida! Ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. ¹⁴Ezért Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítéleten, mint nektek. ¹⁵És te Kafarnaum! Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz.

¹⁶Aki titeket hallgat, engem hallgat. Aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem."

¹⁷A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza: "Uram, mondták, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk." ¹⁸Ő így válaszolt: "Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből. ¹⁹Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hatalmat adtam nektek minden ellenséges erő fölött: semmi sem fog ártani nektek. ²⁰Mégse annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy nevetek föl van jegyezve a mennyben."

Hálaadó ima. ²¹Abban az órában fölujjongott a Szentlélekben és így szólt: "Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki. Igen Atyám, így tetszett neked.

²²Mindent átadott nekem Atyám: senki más nem ismeri a fiút, csak az Atya és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni."

A tanítványok jutalma. ²³Aztán külön a tanítványokhoz fordult és így szólt: "Boldog a szem, mely látja, amit ti láttok. ²⁴Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta."

Az irgalmas szamaritánus. ²⁵Akkor odalépett egy törvénytudó és próbára akarta tenni. "Mester, mondta, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?" ²⁶Ő megkérdezte: "Mit szab meg a törvény?

Hogyan olvasod?" ²⁷Az így válaszolt:
"Szeresd Uradat Istenedet
teljes szívedből,
teljes lelkedből,
minden erődből és
teljes elmédből;
²⁸felebarátodat pedig, mint önmagadat."

²⁹"Helyesen feleltél, dicsérte meg, tégy így, és élni fogsz." Ő azonban igazolni akarta magát és tovább kérdezte Jézust: "De ki az én felebarátom?" ³⁰Erre Jézus vette át a szót: "Egy ember lement Jeruzsálemből Jerikóba. Rablók kezére került, azok kifosztották, véresre verték és félholtan otthagyták. ³¹Egy pap jött lefelé az úton, észrevette, de továbbment.

³²Később egy levita jött arra, meglátta, de ő is elment mellette. ³³Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Mikor megpillantotta, megesett raja a szíve. ³⁴Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire és bekötözte azokat. Aztán föltette teherhordó állatára, szállásra vitte és gondját viselte. ³⁵Másnap reggel elővett két dénárt és a gazdának adta e szavakkal: viseld gondját. Amivel többet költesz rá, megadom neked, amikor visszatérek.

³⁶Mit gondolsz, e három közül melyik a felebarátja annak, aki a rablók kezére került?" ³⁷"Aki irgalmasságot cselekedett vele" - felelte az. Jézus így szólt hozzá: "Menj és tégy hasonlóképpen."

Mária és Márta. ³⁸Útjuk közben betértek egy faluba. ³⁹Egy Márta nevű asszony házába fogadta őt. Ennek nővére, Mária, leült az Úr lábához és hallgatta szavait. ⁴⁰Márta ellenben sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: "Uram, méltatlankodott, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen."

⁴¹Az Úr azonban így felelt: "Márta, Márta! Sok mindennel törődöl, sok minden nyugtalanít. ⁴²Pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszti el soha."

11    Az úr imája. ¹Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott. Mikor befejezte, egyik tanítványa kérte: "Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait." ²Erre így szólt hozzá: "Mikor imádkoztok, ezt mondjátok:

Atyánk!
Szenteltessék meg a te neved.
Jöjjön el a te országod.
³Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
⁴Bocsásd meg vétkeinket,
Mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek,
És ne vígy minket kísértésbe."

Két példázat az imáról. ⁵Aztán így folytatta: "Valamelyikteknek van egy barátja. Elmegy hozzá éjfélkor, és azt mondja neki: barátom, adj kölcsön három kenyeret. ⁶Útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek. ⁷De az kiszól: ne zavarj! Az ajtó már be van zárva, gyermekeim itt vannak a hálószobában. Nem kelhetek föl, hogy adjak neked. ⁸(De az nem hagyja abba a kopogtatást.) Mondom nektek: Ha azért, mert barátja, nem is kelne föl, hogy kielégítse, alkalmatlankodása miatt mégis fölkel és odaadja, amire szüksége van.

⁹Mondom tehát nektek: kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak.

¹⁰Mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál és a zörgetőnek ajtó nyílik. ¹¹Ha pedig valakitől közületek kenyeret kér fia, talán követ ad neki? S ha halat kér, talán kígyót ad hal helyett? ¹²Vagy ha tojást kér, talán skorpiót ad neki? ¹³Ha tehát ti, bár rosszak vagytok, tudtok jót adni fiaitoknak, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle."

Jézus és Belzebub. ¹⁴Egy alkalommal kiűzött egy néma ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt, mire a nép csodálkozott. ¹⁵De néhányan megjegyezték: "Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével őzi ki az ördögöket." ¹⁶Mások próbára akarták tenni és égi jelet követeltek tőle. ¹⁷Ő azonban átlátva gondolataikon így szólt hozzájuk: "Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. ¹⁸Ha tehát a sátán önmagában meghasonlanék, hogyan állhatna fönn országa? ¹⁹Azt mondjátok Belzebubbal őzök ördögöt? Ha én Belzebubbal őzök ördögöt, fiaitok kinek segítségével teszik? ²⁰Ezért ők lesznek a ti bíráitok. De ha én az Isten ujjával őzök ördögöt, akkor elérkezett hozzátok az Isten országa.

²¹Amíg az erős ember fegyveresen őrzi házát, biztonságban van a vagyona. ²²De ha egy erősebb megtámadja és legyőzi, elveszi fegyverét, amelyben bízott és a zsákmányt elosztja. ²³Aki nincs velem, ellenem van; aki nem gyűjt velem, szétszór.

²⁴Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, puszta helyen jár és nyugalmat keres. Ha nem talál, azt mondja: visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. ²⁵Amikor odaér, kisöpörve és földíszítve találja. Erre elmegy, hoz magával hét más lelket, magánál gonoszabbakat. ²⁶Bemennek és ott laknak. Annak az embernek sorsa pedig rosszabbra fordul, mint előbb volt."

Az igazi boldogság. ²⁷Még beszélt, amikor egy asszony így kiáltott a nép közül: "Boldog a méh, mely téged hordozott és az emlő, melyet szoptál." ²⁸Ő azonban hozzáfőzte: "Boldogabb, aki hallgatja és megőrzi Isten igéjét."

Jónás jele. ²⁹Amikor egyszer a nép köréje tódult, beszélni kezdett: "Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás prófétáét. ³⁰Amint ugyanis Jónás próféta jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jel e nemzedék számára.   ³¹Dél királynője megjelenik majd az ítéleten e nemzedék férfiaival és elítéli azokat, mert a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa a bölcs Salamont. De Salamonnál nagyobb van itt. ³²A ninivei férfiak megjelennek az ítéleten e nemzedékkel és elítélik azt, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás prédikációjára. De Jónásnál nagyobb van itt.

Példázat a lámpáról. ³³Senki sem gyújt világot azért, hogy elrejtse, vagy véka alá tegye, hanem a tartóra, hogy aki csak belép, lássa fényét. ³⁴Tested világa a szemed. Ha szemed ép, egész tested világos lesz, de ha hibás, tested is sötét lesz. ³⁵Vigyázz, hogy a világosság benned sötétség ne legyen! ³⁶Ha tested egészen világos és nincs benne semmi sötét, olyan világos lesz az egész, mintha a villám fénye világítaná meg."

Képmutató írástudók és farizeusok. ³⁷Alighogy befejezte beszédét, egy farizeus meghívta, hogy étkezzék nála. El is ment és asztalhoz ült. ³⁸Mikor a farizeus látta, hogy étkezés előtt nem mosdott meg, megütközött. ³⁹Az úr azonban így szólt hozzá: "Ti farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét, de belül teli vagytok rablással és gonoszsággal. ⁴⁰Esztelenek! Nem az alkotta a  belsőt, aki a külsőt is alkotta? ⁴¹Adjátok inkább alamizsnának, ami benne van, akkor tiszták lesztek egészen. ⁴²De jaj nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni. ⁴³Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket nyilvános tereken. ⁴⁴Jaj nektek! Olyanok vagytok, mint a letaposott sírok: járnak fölöttük az emberek, anélkül hogy tudnák."

⁴⁵Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: "Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol." ⁴⁶De ő így válaszolt: "Jaj nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen nehéz terhet rótok az emberekre, de magatok egy ujjal sem érintitek a terhet. ⁴⁷Jaj nektek! Síremlékeket építetek a prófétáknak, atyáitok viszont megölték őket. ⁴⁸Ezzel magatok is megvalljátok, hogy egyetértetek atyáitok tetteivel. Azok megölték őket, ti pedig emléket állíttok nekik. ⁴⁹Azért mondja Isten bölcsessége: prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk: némelyeket közülük megölnek, másokat üldözni fognak. ⁵⁰E nemzedéknek számot kell adnia minden próféta véréről, melyet a világ kezdetétől, ⁵¹Ábel vérétől az oltár és templom között megölt Zakariás véréig kiontottak. Igenis, mondom nektek, számot fog adni ez a nemzedék. ⁵²Jaj nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát, magatok nem mentek be, az odaigyekvőket pedig visszatartjátok." ⁵³Mikor abbahagyta, az írástudók és farizeusok nagy fölháborodásukban különféle kérdésekkel kezdték faggatni. ⁵⁴Azon fondorkodtak, hogy szavaiból ellessenek valamit (amivel vádolhassák).

12    Bátorság az üldözés idején. ¹Közben olyan nagy tömeg gyűlt köréje, hogy csaknem összetaposták egymást. De ő csak tanítványaihoz szólt: "Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól. ²Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, sem eltitkolva, ami ki ne tudódnék. ³Amit sötétben mondtatok, elmondják majd fényes nappal, és amit szobában fülbe súgtatok, hirdetni fogják a háztetőről. ⁴Mondom nektek, barátaimnak: ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de aztán semmi egyebet sem tudnak tenni. ⁵Megmondom én nektek, kitől féljetek: attól féljetek, aki miután elvette az életet, elég hatalmas ahhoz, hogy a pokolba taszítson. ⁶Igenis, mondom nektek: tőle féljetek! Öt verebet ugye két fillérért adnak. De Isten egyről sem feledkezik meg közülük. Nektek viszont minden szál hajatok számon van tartva. ⁷Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti a verebeknél.

⁸Mondom nektek: mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, az Emberfia is megvallja Isten angyalai előtt. ⁹Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt. ¹⁰Aki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlélek ellen  káromkodik, nem nyer bocsánatot. ¹¹Mikor a zsinagógák, elöljárók vagy hatóságok elé hurcolnak titeket, ne legyen rá gondotok, hogyan és mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok. ¹²A Szentlélek abban az órában megtanítja nektek, mit kell mondanotok."

Az Istenben és ne a vagyonban bízzatok. ¹³Akkor odaszólt hozzá valaki a nép közül: "Mester, szólj testvéremnek, ossza meg velem az örökséget." ¹⁴De ő elutasította: "Ember, ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá köztetek? ¹⁵Vigyázzatok, fordult a többiekhez, őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete."

¹⁶Aztán ezt a példabeszédet főzte hozzá. "Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. ¹⁷Így okoskodott: mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termést. ¹⁸Tudom már mit teszek: lebontom csűreimet, és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm a termést és minden vagyonomat, ¹⁹aztán elégedetten mondom: ember, van elég vagyonod, sok évre eltart.

Nyugodjál meg végre, egyél-igyál, élvezd az életet. ²⁰De Isten így szól hozzá: esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? ²¹Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék."

Bizalom a gondviselésben. ²²Aztán így szólt tanítványaihoz: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok megélhetésetek miatt, hogy mit egyetek, sem testetek miatt, hogy mibe öltözzetek. ²³Az élet több az eledelnél és a test több a ruhánál. ²⁴Nézzétek a hollókat, nem vetnek, nem aratnak, nincs éléskamrájuk, sem csőrük, Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti a madaraknál! ²⁵Ugyan melyiktek toldhatja meg életkorát csak egy arasznyival is, ha aggodalmaskodik? ²⁶Ha tehát ilyen kicsiségre is képtelenek vagytok, mit aggódtok a többi miatt? ²⁷Nézzétek a liliomokat, mint növekednek! Nem szőnek, nem is fonnak. Mégis azt mondom nektek, még Salamon sem volt minden dicsőségében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. ²⁸Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn zöldell, de holnap a kemencébe kerül, Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek. ²⁹Ne kérdezzétek tehát, mit egyetek, vagy mit igyatok. Ne nyugtalankodjatok! Mindezt a pogányok keresik. ³⁰Tudja a ti Atyátok, hogy ezekre szükségtek van. ³¹Keressétek (először) az ő országát (és annak igazságát) és ezeket (mind) megkapjátok.

A szív kincse. ³²Ne félj te kisded nyáj! Úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot. ³³Adjátok el amitek van és osszátok ki alamizsnaként. Készítsetek magatoknak ki nem merülő erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol tolvaj hozzá nem fér és a moly meg nem rágja. ³⁴Ahol a kincsed, ott a szíved is.

A mester visszatérését várva. ³⁵Legyen csípőtök felövezve és égő gyertya a kezetekben. ³⁶Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják vissza a menyegzőről, hogy mihelyt megjön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki. ³⁷Boldogok azok a szolgák, kiket uruk érkezése ébren talál! Bizony mondom nektek: felövezi magát, asztalához ülteti, és gondosan kiszolgálja őket. ³⁸Ha pedig a második, vagy a harmadik őrváltáskor jön: boldogok azok (a szolgák), ha így találja őket. ³⁹Gondoljátok meg: Ha tudná a házigazda, melyik órában jön a tolvaj (bizonyára virrasztana és) nem engedné betörni házába. ⁴⁰Ti is álljatok készen, mert az Emberfia abban az órában jön, amikor nem is gondoljátok."

⁴¹Péter erre megkérdezte: Uram, nekünk mondod ezt a példabeszédet vagy mindenkinek ⁴²Az Úr így felelt: "Mit gondoltok, ki a hő és okos kulcsár, akit az ura a háznép fölé rendelt, hogy kiadja búzarészüket kellő időben? ⁴³Boldog az a szolga, ha visszatérő ura ebben a tevékenységben találja. ⁴⁴Igaz, amit mondok nektek: ⁴⁵minden vagyona fölé rendeli őt. De ha az a szolga ezzel a gondolattal: késlekedik még uram, verni kezdi a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik és részegeskedik, ⁴⁶megjön az ura azon a napon, amikor nem várja, s abban az órában, amikor nem is sejti. Kegyetlenül megbünteti és a hűtlenek sorsára juttatja. ⁴⁷Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, és mégsem áll készen és nem tesz akarata szerint, sok verést kap. ⁴⁸Aki pedig nem ismeri, de büntetésre méltót tesz, kevesebb verést kap. Mindattól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és akire többet bíztak, attól még többet fognak számon kérni.

Jézussal vagy Jézus ellen. ⁴⁹Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön: mennyire szeretném, ha már föllobbanna! ⁵⁰Keresztséggel kell megkeresztelkednem: mennyire várom, hogy beteljesedjék! ⁵¹Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem azt, hanem ellenkezést. ⁵²Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettő ellen és kettő három ellen. ⁵³Szembeszáll az atya fiával és a fiú az atyjával, az anya lányával és a leány anyjával, az anyós menyével és a meny anyósával."

Idők jelei. ⁵⁴Aztán így szólt a néphez: "Ha látjátok, hogy nyugaton felhő támad, mindjárt azt mondjátok: zápor jön, s úgy is lesz. ⁵⁵Ha déli szél fúj, azt mondjátok: hőség lesz, s megjön az is. ⁵⁶Képmutatók! A föld és az ég jeleiből tudtok következtetni, miért nem ismeritek föl a mostani időt? ⁵⁷Miért nem ítélitek meg magatok, mi a helyes? ⁵⁸Mikor ellenfeleddel a hatóságokhoz mész, igyekezzél még az úton békességben megszabadulni tőle, hogy a bíróhoz ne hurcoljon, a bíró át ne adjon a poroszlónak, és a poroszló tömlöcbe ne vessen. ⁵⁹Mondom neked, ki nem szabadulsz onnan, amíg az utolsó fillért is le nem fizetted."

13    A gondviselés megtérésre hív. ¹Akkor néhányan hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek áldozat bemutatása közben vérét ontotta Pilátus. ²Ő ezt a megjegyzést főzte hozzá: "Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, hogy így jártak? ³Nem. De azt mondom nektek: ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan. ⁴Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire Siloéban rádőlt a torony és megölte őket, vétkesebb volt a többi Jeruzsálemben élő embernél? ⁵Nem. De azt mondom nektek: ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan."

A terméketlen fügefa. ⁶Azután példabeszédet mondott nekik: "Valakinek fügefa volt a szőlejében. Elment és gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. ⁷Erre így szólt vincellérjéhez: Három esztendeje már, hogy idejárok és gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Minek foglalja el a földet? ⁸Uram, felelte az, hagyd meg még az idén. ⁹Körülásom és megtrágyázom, talán így hoz majd gyümölcsöt. Ha nem, jövőre kivághatod."

Szombati gyógyítás. ¹⁰Szombatonként az egyik zsinagógában tanított. ¹¹Volt ott egy asszony, akit a betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. ¹²Annyira meggörnyedt, hogy egy általán nem tudott fölegyenesedni. Mikor Jézus meglátta, magához hívta és így szólt hozzá: "Asszony, megszabadultál betegségedtől." ¹³Közben rátette kezét, az rögtön fölegyenesedett és áldotta Istent.

¹⁴Erre a zsinagóga elöljárója méltatlankodásában, hogy Jézus szombaton gyógyított, e szavakkal fordult a néphez: "Hat nap van munkára rendelve, azokon keressetek gyógyulást, ne pedig szombaton." ¹⁵"Képmutatók, fordult hozzá az Úr, nem oldja el mindegyiktek ökrét vagy szamarát a jászoltól szombaton is, hogy itatni vigye? ¹⁶Ábrahám leányát viszont, akit immár tizennyolc éve megkötve tart a sátán, nem kellett föloldani kötelékéből szombaton?" E szavakra ellenfelei mind megszégyenültek. ¹⁷A nép pedig örült mindannak, amit ilyen csodálatos módon tett.

Mustármag példázat. ¹⁸Aztán így szólt: "Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? ¹⁹Hasonlít a mustármaghoz, amelyet fog az ember és kertjébe vet. Az felnő és akkora fává lesz, hogy ágai közt fészket rakhatnak az ég madarai."

Kovász példázat. ²⁰Majd tovább folytatta: "Mihez hasonlítsam az Isten országát? ²¹Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony és három véka lisztbe kever úgy, hogy az egész megkel."

A szűk kapu. ²²Útban Jeruzsálem felé tanított a városokban és a falvakban, ahol csak keresztül ment. ²³Valaki megkérdezte tőle: "Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?" ²⁴Ő így felelt: "Igyekezzetek bejutni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. ²⁵Mikor fölkel a családatya és bezárja az ajtót, ti akkor kinn maradtok és zörgetni kezditek az ajtót: Uram, nyisd ki! Erre ő azt feleli: ²⁶nem tudom honnan vagytok. Mire ti bizonykodni kezdtek: hiszen előtted ettünk és ittunk! A mi utcánkon tanítottál! ²⁷De ő megismétli: nem tudom honnét vagytok! Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők!

²⁸Sírás lesz ott és fogak csikorgatása, amikor látjátok majd Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és az összes prófétát Isten országában, magatokat pedig kitaszítva onnan. ²⁹Jönnek majd napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek Isten országában. ³⁰Vannak tehát utolsók, akik elsők lesznek és elsők, akik utolsók lesznek."

Heródes, a róka. ³¹Még abban az órában jött néhány farizeus és figyelmeztette őt: "Menj, távozzál innét. ³²Heródes meg akar ölni." De ő így felelt: "Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: nézd, ördögöt őzök és betegeket gyógyítok ma és holnap. Csak harmadnap leszek készen. ³³De ma, holnap és holnapután még tovább kell járnom utamat, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül.

Jeruzsálem elítélése. ³⁴Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat és megkövezed a hozzád küldötteket. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk szárnyai alá gyűjti csibéit, de ti nem akartátok. ³⁵Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok. Mondom nektek, nem láttok engem mindaddig, amíg így nem kiáltoztok: áldott, ki az Úr nevében jön!"

14    Gyógyítás és az alázatosság példája. ¹(Jézus) Szombaton egyik előkelő farizeus házába ment, hogy nála étkezzék. Az ott tartózkodók szemmel tartották. ²Volt ott egy vízkóros ember. ³Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: "szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem szabad?" Azok hallgattak. ⁴Erre ő menten meggyógyította azt és elbocsátotta, hozzájuk pedig így szólt: ⁵"Ha közületek valakinek fia vagy ökre gödörbe esik, nem húzza-e ki szombaton is?" ⁶Azok nem tudtak mit felelni.

Példabeszéd a főhelyekről. ⁷A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket. ⁸"Mikor lakodalomba hívnak, mondta, ne ülj az első helyre, mert akadhat a meghívottak közt nálad előkelőbb ember is. ⁹Aztán odajön az, aki meghívott titeket és fölszólít: adj helyet ennek. Akkor szégyenszemre az utolsó helyet kellene elfoglalnod. ¹⁰Ha meghívnak, inkább menj, telepedjél le az utolsó helyre. Akkor odajön majd, aki  téged meghívott és azt mondja: «Barátom, jöjj följebb! Így becsületed lesz az egész asztaltársaság előtt.» ¹¹Mindazt ugyanis, aki fölmagasztalja magát, megalázzák; aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják."

A szegények. ¹²Akkor a házigazdához fordult: "Mikor ebédet vagy vacsorát adsz, mondta, ne hívd meg barátaidat és testvéreidet, se rokonaidat és gazdag szomszédaidat. Különben ők is meghívnak és viszonozzák neked. ¹³Amikor lakomát adsz, hívd meg inkább a koldusokat, bénákat, sántákat és vakokat. ¹⁴Boldog leszel, mert nem tudják viszonozni neked! De majd visszafizetik az igazak föltámadásakor."

Példabeszéd az ünnepi lakomáról. ¹⁵Ennek hallatára az asztaltársak egyike fölsóhajtott: "Boldog, aki asztalhoz telepedhet Isten országában!" ¹⁶Erre ő így válaszolt: "Egy ember nagy lakomát rendezett. Sok vendéget hívott. ¹⁷Mikor eljött a lakoma ideje, ezzel az üzenettel küldte szolgáját a meghívottakhoz: jöjjetek, (minden) el van már készítve. ¹⁸De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: Földet vettem, el kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki. ¹⁹Egy másik azt mondta: öt iga ökröt vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki. ²⁰Ismét másik: most nősültem, nem mehetek. ²¹A szolga hazatért és mindezt jelentette urának. Erre a házigazda haragjában meghagyta szolgájának: menj ki azonnal a város tereire és utcáira és hozd be ide a koldusokat, bénákat, vakokat és sántákat. ²²A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely. ²³Az úr akkor ráparancsolt a szolgára: menj ki az országútra és a sövények mentére, kényszeríts be mindenkit, hogy megteljék a házam. ²⁴Mondom nektek: senki sem ízleli meg lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak."

Jézus követése kereszthordozás. ²⁵ Nagy tömeg kísérte. ²⁶Hozzájuk fordult és így szólt: "Aki hozzám jön, és nem gyűlöli atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, testvéreit és nővéreit, sőt önmagát is, nem lehet az én tanítványom. ²⁷Aki nem hordozza keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet tanítványom. ²⁸Aki tornyot akar építeni közületek, nem ül le előbb. és nem számítja ki a költségeket, hogy van-e amiből elkészítse? ²⁹Ha ugyanis alapot vetett és nem tudja befejezni, aki csak látja, kigúnyolja: ³⁰ez az ember építeni kezdett, de nem tudta befejezni.

³¹Micsoda király az, aki háborúba indul más király ellen, és nem ül le előbb, hogy megfontolja: tízezerrel képes-e ellenségének húszezrével szembeszállni? ³²Különben mikor az még messze van, követséget küld hozzá, és békét kér. ³³Így mindaz közületek, aki nem mond le arról, amije csak van, nem lehet az én tanítványom. ³⁴A só hasznos. De ha a só ízét veszti, ugyan mivel ízesítik? ³⁵Sem a földre, sem trágyának nem való. Kidobálják. Akinek füle van, hallja meg."

15    Az Isten irgalmának példázata. ¹Mindenféle vámos és bűnös jött hozzá, hogy hallgassák. ²A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt. "Ez bűnösökkel társalog és velük eszik", jegyezték meg. ³Erre a következő példabeszédet mondta nekik: ⁴ "Ha valakinek közületek száz juha van és elveszít egyet, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a  pusztában, hogy az elveszett után menjen, amíg meg nem találja? ⁵Ha megtalálta, boldogan veszi vállára. ⁶Hazatérve összehívja barátait és szomszédait, és ezt mondja nekik: Örüljetek velem, megtaláltam elveszett juhomat. ⁷Mondom nektek: éppen így jobban örülnek a mennyben egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akinek nincs szüksége megtérésre.

⁸Ha pedig egy asszonynak tíz drahmája van és elveszt egy drahmát, nem gyújt-e világot, nem söpri-e ki házát és keresi szorgalmasan, amíg meg nem találja? ⁹Ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait, és azt mondja nekik: örüljetek velem, megtaláltam elveszett drahmámat. ¹⁰Mondom nektek: éppen így örülnek majd Isten angyalai egy megtérő bűnösnek."

A tékozló fiú. ¹¹Aztán tovább folytatta: "Egy embernek két fia volt. ¹²A fiatalabb így szólt atyjához: atyám, add ki az örökség nekem járó részét. ¹³Az elosztotta köztük vagyonát. Néhány nap múlva a fiatalabb összeszedte mindenét, elköltözött messze vidékre és kicsapongó élettel eltékozolta vagyonát. ¹⁴Miután mindenét elpazarolta, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és szűkölködni kezdett. ¹⁵Fogta magát, beszegődött egy polgárhoz azon a vidéken. ¹⁶Az kiküldte tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de senki sem adott neki belőle. ¹⁷Akkor magába szállva így bánkódott: hány béres dúskál ennivalóban atyám (házában), én pedig itt éhen veszek! ¹⁸Fölkelek és atyámhoz megyek. Atyám, mondom neki, vétkeztem az ég ellen és te ellened! ¹⁹Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. ²⁰Fölkerekedett tehát és visszament atyjához. Atyja már messziről meglátta őt és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult és  megcsókolta. ²¹Atyám, szólt a fiú, vétkeztem az ég ellen és te ellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. ²²De atyja megparancsolta a szolgáknak: vegyétek elő hamar a legdrágább köntöst és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut lábára. ²³Vezessétek elő a hizlalt borjút és öljétek le. ²⁴Együnk és vigadjunk, hiszen a fiam meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült. Erre vigadozni kezdtek.

²⁵Idősebb fia kinn volt a mezőn. Hazafelé jövet hallotta a muzsikát és a táncot. ²⁶Hívta az egyik szolgát és megkérdezte mi történt. ²⁷Megjött az öcséd, felelte, s atyád leölette a hizlalt borjút, mert egészségben visszakerült. ²⁸Erre az megharagudott és nem akart bemenni. Atyja kijött tehát és kérlelni kezdte.

²⁹De ő szemére vetette atyjának: nézd, annyi esztendeje szolgálok már neked, soha meg nem szegtem parancsaidat, de te egyetlen gödölyét sem adtál nekem, hogy barátaimmal mulathattam volna. ³⁰Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat parázna nőkre tékozolta, megjött, leöletted a hizlalt borjút.

³¹Fiam, válaszolta ő, te mindig velem vagy és mindenem a tiéd. ³²Illett, hogy vigadjunk és örvendezzünk, mert a te öcséd meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült."

16    A ravasz intéző. ¹Aztán tanítványaihoz fordult: "Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. ²Magához hivatta tehát és így szólt hozzá: mit hallok rólad? Adj számot a vagyonkezelésről. ³Nem maradhatsz tovább intézőm. Az intéző így gondolkodott: mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. ⁴Tudom már, mit tegyek, hogy befogadjanak házukba az emberek, mikor elmozdít az intézőségből.

⁵Egyenkint magához hivatta ura minden adósát. Az elsőtől megkérdezte: ⁶mennyivel tartozol uramnak? Száz korsó olajjal, felelte az. Vedd elő adósleveledet, mondta neki, ülj le hamar és írj ötvenet. ⁷Aztán egy másiktól kérdezte: hát te mennyivel tartozol? Száz mérő búzával, volt a válasz. Vedd elő adósleveledet, mondta neki, és írj nyolcvanat.

⁸Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, mert okosan cselekedett. Bizony a világ fiai okosabbak a maguk nemében a világosság fiainál.

A pénz helyes használata. ⁹Én is azt mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékba. ¹⁰Aki kicsiben hő, az hő a nagyban is; aki pedig hűtlen a kicsiben, a nagyban is hűtlen. ¹¹Ha tehát a hamis mammonban hűek nem voltatok, ki bízza rátok azt, ami igazi érték? ¹²S ha a máséban hűek nem voltatok, ki fogja odaadni nektek azt, ami a tiétek?

¹³Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, s a másikat szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, s a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak."

A farizeusok képmutatása. ¹⁴Hallották mindezt a kapzsi farizeusok és kicsúfolták. ¹⁵Ő azonban kijelentette: "Ti igaznak mondjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri szíveteket. Ami az emberek előtt kiváló, Isten előtt utálatos.

A törvény. ¹⁶A törvény és a próféták Jánosig tartottak. Attól kezdve Isten országának örömhíre terjed, és senki sem jut be abba erőfeszítés nélkül. ¹⁷ Ég és föld könnyebben múlnak el, mint hogy egy pont is elvesszen a törvényből. ¹⁸Mindaz, aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságot tör; és aki férjétől elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör.

A dúsgazdag és a szegény Lázár. ¹⁹Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött és dúsan lakmározott mindennap. ²⁰Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, fekélyekkel tele. ²¹Szívesen jóllakott volna a gazdag asztaláról lehulló morzsákból is, (de senki sem adott neki). Csak a kutyák jöttek és nyalogatták sebeit. ²²Történt, hogy meghalt a koldus és az angyalok Ábrahám ölébe vitték. Meghalt a gazdag is és eltemették. ²³Mikor a pokolban, kínjai között föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a kebelén Lázárt.

²⁴Atyám, Ábrahám, kiáltotta, könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hősítse nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban. ²⁵Fiam, felelte Ábrahám, jusson eszedbe, hogy neked jó dolgod volt az életben, Lázárnak pedig rossz. Ő tehát most itt vigasztalódik, te meg gyötrődöl. ²⁶Különben is köztünk és köztetek áthághatatlan mélység tátong, úgy, hogy aki innen át akarna menni hozzátok, ne tudjon, sem az, aki odaát van, ide át ne jöhessen.

²⁷Akkor legalább arra kérlek, atyám, kiáltotta újra, küldd el őt atyai házamba.  ²⁸Van még öt testvérem, figyelmeztesse őket, hogy ne jussanak ők is e gyötrelem helyére. ²⁹Ábrahám megjegyezte: van Mózesük és prófétáik, hallgassanak rájuk. ³⁰Ám az erősködött: nem teszik atyám, Ábrahám. De ha a holtak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. ³¹Ő azonban így felelt: ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor, ha a holtak közül támad is föl valaki, annak sem fognak hinni."

17    Jézus négy intelme. ¹Aztán így szólt tanítványaihoz: "Lehetetlen, hogy botrányok ne forduljanak elő, de jaj a botránkoztatónak! ²Jobb volna, ha malomkövet kötnének a nyakára, s a tengerbe dobnák, mintsem hogy egyet is bűnre csábítson a kicsinyek közül.

³Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik ellened testvéred, fedd meg, de ha megbánja, bocsáss meg neki. ⁴Ha napjában hétszer vétkezik ellened, de hétszer jön hozzád, és azt mondja: Sajnálom, bocsáss meg neki."

⁵Az apostolok kérték az Urat: "Növeld bennünk a hitet." ⁶Az Úr így válaszolt: "Ha csak akkora hitetek lesz is,  mint a mustármag, s azt mondjátok az eperfának: szakadj ki tövestül és verj gyökeret a tengerben! - engedelmeskedni fog nektek.

⁷Melyiktek mondja béresének, vagy bojtárjának, amikor hazatér a mezőről: gyere ide tüstént, és ülj le! ⁸Nem azt mondja-e inkább: készíts vacsorát! Gyürkőzz neki és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán ehetsz-ihatsz magad is. ⁹Talán megköszöni a szolgának, hogy megtette, amit parancsolt neki? ¹⁰(Nem gondolnám.) Így ti is, miután megtettetek mindent, amire parancsot kaptatok, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, nem tettünk többet, mint ami kötelességünk."

A tíz leprás. ¹¹Amint Jeruzsálem felé tartott, átment Szamária és Galilea határvidékén. ¹²Mikor betért egy faluba, tíz leprás férfi jött feléje. ¹³Megálltak és már messziről kiáltották: "Jézus Mester, könyörülj rajtunk." ¹⁴Rájuk tekintett és így szólt: "Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak." ¹⁵Amint odafelé mentek, megtisztultak, de csak egy tért vissza közülük, amikor látta, hogy meggyógyult. ¹⁶Hangos szóval áldotta Istent  és lába elé borulva hálálkodott.

¹⁷Ez szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: "Nem tízen tisztultak meg? ¹⁸Hol a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?" ¹⁹Azzal hozzáfordult: "Kelj föl, menj! Hited meggyógyított téged."

Az Isten országának eljövetele. ²⁰A farizeusok megkérdezték tőle, mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: "Isten országa nem jön el szembetűnő módon. ²¹Nem lehet azt mondani: nézd, itt van vagy amott. Isten országa köztetek van."

Az emberfia napja. ²²Aztán tanítványaihoz fordult: "Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem fogjátok látni. ²³Mondják majd nektek: nézzétek, itt van vagy amott! Oda ne menjetek, és ne kövessétek. ²⁴Mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig villan, így jön az Emberfia is azon a napon. ²⁵Előbb azonban sokat kell szenvednie, és megvetésben kell részesülnie e nemzedéktől. ²⁶Mint ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is: ²⁷ettek-ittak, házasodtak és férjhez mentek mindaddig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön és elpusztította valamennyit. ²⁸Ugyanígy történt Lót napjaiban is: ettek-ittak, adtak-vettek, ültettek és építettek. ²⁹De azon a napon, amikor Lót elhagyta Szodomát, tüzes kénkő esett az égből és elpusztította valamennyit.

³⁰Ugyanígy lesz azon a napon, amikor az Emberfia megjelenik. ³¹Aki azon a napon a háztetőn van, és holmija a házban, le ne jöjjön, hogy elvigye. Aki mezőn van, ne térjen vissza. ³²Gondoljatok Lót feleségére! ³³Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti, megmenti azt az életre. Mondom nektek: ³⁴Azon az éjjelen ketten lesznek  egy ágyban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. ³⁵Két asszony együtt fog őrölni, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. ³⁶Ketten lesznek a mezőn, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják." "Hol, Uram?" - kérdezték. "Ahol hulla van, felelte, oda gyűlnek a keselyűk."

18    Az igazságtalan bíró. ¹Egyszer példabeszédet mondott nekik arról, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. ²"Egy városban, mondta, élt egy bíró. Istentől nem félt, embertől nem tartott. ³Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá és kérte: Tégy nekem igazságot ellenfelemmel szemben. ⁴Az egy ideig nem akarta. Később azonban meggondolta: noha Istent nem félem, embertől nem tartok, ⁵mégis, mivel alkalmatlankodik ez az özvegy, igazságot szolgáltatok neki, hogy végül is vissza ne térjen és meg ne verjen." ⁶Aztán hozzáfőzte az Úr: "Hallottátok mit mondott az igazságtalan bíró. ⁷Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Talán sokáig fogja tűrni? ⁸Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De mikor eljön az Emberfia, gondoljátok, talál hitet a földön?"

A farizeusok és a vámosok. ⁹Az elbizakodottakhoz, akik magukat igaznak tartották és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet intézte: ¹⁰"Két ember fölment a templomba, hogy imádkozzék, egy farizeus és egy vámos. ¹¹A farizeus emelt fővel így imádkozott magában: hálát adok neked Isten, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, házasságtörő, mint ez a vámos is. ¹²Hetenként kétszer böjtölök, tizedet adok mindenből, amim van. ¹³A vámos pedig megállt hátul és szemét sem merte fölemelni az égre, csak mellét verte e szavakkal: Istenem, légy irgalmas, hozzám bűnöshöz. ¹⁴Mondom nektek: ez megigazulva ment haza az nem. Mindazt, aki fölmagasztalja magát, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják."

Jézus és a gyerekek, a gazdag ember. ¹⁵Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye kezét. Amint ezt a tanítványok meglátták, elutasították őket. ¹⁶Jézus azonban magához hívta a gyermekeket és így szólt: "Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, és ne tiltsátok meg nekik, mert ilyeneké az Isten  országa. ¹⁷Bizony mondom nektek, aki Isten országát nem fogadja úgy, mint a gyermek, nem megy be oda."

A gazdag ifjú. ¹⁸Egy előkelő ember megkérdezte tőle: "Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?" ¹⁹"Miért mondasz engem jónak?" - kérdezte Jézus. "Senki sem jó, csak egyedül Isten. ²⁰Ismered a parancsokat:

ne paráználkodjál,
ne ölj,
ne lopj,
hamisan ne tanúskodjál,
atyádat és anyádat tiszteld".

²¹Ő kijelentette: "Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta." ²²Ennek hallatára Jézus így felelt: "Valami még hiányzik neked. Add el,  amid csak van, árát oszd ki a szegényeknek, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj és kövess engem." ²³E szavakra az igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt. ²⁴Mikor Jézus látta (hogy elszomorodott), így folytatta: "Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába! ²⁵Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába."

A gazdagság veszélyei. ²⁶Hallgatói erre megkérdezték: "Akkor hát ki üdvözülhet?" ²⁷Ő kijelentette: "Ami embernél lehetetlen, Istennél lehetséges." ²⁸Akkor Péter vette át a szót: "Nézd, mi elhagytuk, amink (csak) volt és követtünk téged." ²⁹Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek: senki sem hagyja el otthonát, feleségét, testvéreit, szüleit, gyermekeit Isten országáért, ³⁰anélkül hogy sokkal többet ne kapna ezen a világon, a másvilágon pedig az örök életet."

³¹Akkor félrevonta a tizenkettőt és így szólt hozzájuk: "Most fölmegyünk Jeruzsálembe, s ott beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról jövendöltek. ³²Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, bántalmazzák és leköpdösik. ³³Aztán megostorozzák és megölik, de harmadnapra föltámad."

³⁴Ők azonban mit sem értettek ebből. Ez a beszéd homályos volt előttük és nem értették, hogy mit akar vele mondani.

A jerikói vak. ³⁵Amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az útfélen. ³⁶Amint hallotta, hogy sok ember vonul arra, megkérdezte, mi történik. ³⁷Mondták neki, hogy  a názáreti Jézus megy arra. ³⁸Erre kiáltozni kezdett: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!" ³⁹Az elvonulók csitították, hogy hallgasson, de ő annál jobban kiabált: "Dávid fia, könyörülj rajtam!" ⁴⁰Jézus megállt és szólt, hogy vezessék hozzá. Mikor odaért, megkérdezte: "Mit akarsz tőlem?" ⁴¹"Uram, kérte, hogy lássak." ⁴²Jézus így szólt hozzá: "Láss! Hited meggyógyított téged." ⁴³Azonnal visszanyerte látását, és Istent dicsérve követte őt. Ennek láttára a nép is áldotta Istent.

19    Zakeus, a vámos. ¹Azután Jerikóhoz érkeztek és bevonultak. ²Volt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, a vámosok feje. ³Szívesen látta volna Jézust szemtől-szembe, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. ⁴Előre futott tehát és fölmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elmennie. ⁵Mikor Jézus odaért, föltekintett és így szólt: "Zakeus, szállj le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom." ⁶Ő sietve leszállt és boldogan fogadta. ⁷Mindazok, akik ezt látták, zúgolódni kezdtek, hogy a bűnös embernél száll meg. ⁸Zakeus azonban odaállt az Úr elé és így szólt: "Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam valamivel, négyannyit adok helyette." ⁹Jézus erre kijelentette: "Ma üdvösség köszöntött e házra, mert ő is Ábrahám fia. ¹⁰Hiszen az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett."

Példázat a pénzgyűjtésről. ¹¹Mivel közel voltak már Jeruzsálemhez és azt hitték, hogy hamarosan megvalósul Isten országa, még egy példabeszédet mondott hallgatóinak. ¹²"Egy előkelő ember, kezdte, idegen országba ment, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, de aztán visszatérjen. ¹³Előhívta tíz szolgáját és átadott nekik tíz minát: kereskedjetek vele, mondta, amíg visszatérek. Polgártársai azonban gyűlölték őt. ¹⁴Követséget küldtek hát utána és tiltakoztak: nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk. ¹⁵Amikor elnyerte a királyi méltóságot, mégis hazatért. Hivatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. ¹⁶Előlépett az első és így szólt: «Uram, minád tíz minát hozott.» ¹⁷Jól van, te derék szolga, mondta neki, mivel kevésben hő voltál, tíz város kormányzását bízom rád. ¹⁸Jött a második és így szólt: «Uram, minád öt minát hozott.» ¹⁹Ennek azt mondta: te öt várost kormányozzál. ²⁰Jött a harmadik és kijelentette: Uram, itt a minád. Elrejtettem  zsebkendőmbe. ²¹Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél és learatod, amit nem vetettél. ²²Magad szájából ítéllek meg, te haszontalan szolga, kiáltott rá. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. ²³Miért nem adtad hát pénzemet a pénzváltónak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza? ²⁴Aztán a körülállókhoz fordult: vegyétek el tőle a minát és adjátok annak, akinek tíz minája van. ²⁵Azok megjegyezték: Uram, hiszen már tíz minája van. ²⁶Mondom nektek: mindannak, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van. - ²⁷Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára."

 

V. A JERUZSÁLEMI MŰKÖDÉS

Messiási bevonulás Jeruzsálembe. ²⁸E szavak után tovább folytatta útját Jeruzsálem felé. ²⁹Mikor Betfage és Betánia közelében az Olajfák hegyéhez ért, elküldött két tanítványt ezzel a megbízatással: ³⁰"Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok ott egy megkötött szamarat, amelyen ember még nem ült. ³¹Oldjátok el és hozzátok ide. Ha valaki megkérdezi: miért oldjátok el? - feleljétek: az Úrnak szüksége van rá."

³²A küldöttek elmentek és mindent úgy találtak, ahogy mondta. ³³Mikor eloldották a szamarat, gazdája megkérdezte: "Miért oldjátok el a szamarat?" ³⁴"Az Úrnak szüksége van rá." - felelték. ³⁵Elvezették a szamarat Jézushoz, rátették ruhájukat és ráültették Jézust. ³⁶Vonulása közben leterítették ruháikat az útra. ³⁷Közel jártak már az Olajfák hegyének lejtőjéhez, amikor a nagy sereg tanítvány örömében áldani kezdte az Istent azért a sok csodatettért, amelynek tanúja volt. Nagy szóval kiáltották:

³⁸"Áldott legyen a király,
aki az Úr nevében jön!
Békesség a mennyben,
dicsőség a magasságban."

³⁹A tömegből néhány farizeus így szólt hozzá: "Mester, tiltsd meg ezt tanítványaidnak." ⁴⁰"Mondom nektek, felelte, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni."

Jeruzsálemet elsiratja. ⁴¹Mikor közelebb érve megpillantotta a várost, sírva fakadt. ⁴²Aztán így szólt: "Bárcsak fölismernéd te is legalább ezen a napon, ami békességedre szolgál! ⁴³De sajnos, el van rejtve szemed elől! Jönnek majd napok, amikor sáncokkal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. ⁴⁴Elpusztítanak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted föl meglátogatásod idejét."

Az árusok kiűzése. ⁴⁵Aztán bement a templomba és kiűzte azokat, akik ott kereskedtek. ⁴⁶"Írva van, kiáltotta:

Az én házam imádság háza,
ti pedig rablóbarlanggá tettétek."

⁴⁷Ott tanított minden nap a templomban. ⁴⁸A főpapok, az írástudók és a nép vezetői életére törtek, de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép feszült figyelemmel hallgatta.

20    Jézus hatalma. ¹Mikor egy nap a templomban tanította a népet, és az evangéliumot hirdette, odaléptek hozzá a főpapok, az írástudók és a nép vénei és megkérdezték: ²"Mondd meg, miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?" ³"Én is kérdezek tőletek valamit, válaszolta. ⁴Mondjátok meg: János keresztsége a mennyből volt vagy  az emberektől?" ⁵Azok tanakodni kezdtek egymás közt: "Ha azt mondjuk: a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki? ⁶Ha pedig azt mondjuk az emberektől, az egész nép megkövez, mert meg vannak győződve, hogy János próféta." ⁷Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják honnan volt. ⁸Erre Jézus így felelt: "Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így."

A bérlők példázata. ⁹Azután a következő példabeszédet mondotta a népnek: "Egy ember szőlőt ültetett. Bérbe adta szőlőmunkásoknak és hosszabb időre elutazott. ¹⁰Mikor eljött az ideje, küldött egy szolgát a szőlőmunkásokhoz, hogy szolgáltassák be a szőlő termését. Ám a szőlőmunkások megverték, és üres kézzel elkergették. ¹¹Küldött egy másik szolgát, azt is megverték és szitkozódva üres kézzel elkergették. ¹²Küldött egy harmadikat, de azt is véresre verték és kidobták. ¹³Akkor a szőlő ura így tanakodott magában: Mit tegyek? Elküldöm kedves fiamat, őt csak megbecsülik.

¹⁴A szőlőmunkások azonban a fiú láttára bíztatták egymást: itt az örökös! Öljük meg, és miénk lesz az öröksége. ¹⁵Kidobták a szőlőből és megölték. Vajon mit tesz erre a szőlő ura? ¹⁶Elmegy, megöli a szőlőmunkásokat és a  szőlőt másoknak adja bérbe."

Ennek hallatára kifakadtak: "Isten mentsen ettől!" ¹⁷Ő azonban végignézett rajtuk és így szólt: "Mit jelent akkor az Írás:

a kő, mit az építők megvetettek,
szegletkővé lett?

¹⁸Aki e kőre esik, összezúzza magát, akire viszont rázuhan, azt szétmorzsolja." ¹⁹Az írástudóknak és a főpapoknak az volt a szándékuk, hogy még abban az órában elfogják őt, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet.

Adófizetés a császárnak. ²⁰Szemmel tartották ezért, és cselvetőket küldtek hozzá. Ezek jó szándékúaknak tettették magukat, hogy szaván foghassák, és aztán kiszolgáltassák a helytartónak. ²¹"Mester, mondták neki, tudjuk, igazmondó vagy és helyesen tanítasz. Az emberek személyére sem vagy tekintettel, hanem Isten útját az igazság szellemében tanítod. ²²Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?" ²³Ő átlátva cselvetésükön így szólt: ²⁴"(Mit kísértetek engem?) Mutassatok egy dénárt. Kié ez a kép és a fölírás?" ²⁵"A császáré",  felelték. Erre kijelentette: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené." ²⁶Így egyetlen szavába sem tudtak belekötni, amit a nép előtt mondott, és feleletén meglepődve elhallgattak.

A holtak feltámadása. ²⁷Akkor néhány szadduceus jött hozzá. Ezek azt tartják, hogy nincs föltámadás. A következő kérdést intézték hozzá: ²⁸"Mester, Mózes azt parancsolta nekünk: ha valakinek meghal a testvére és asszonyt hagy maga után, de gyermeket nem, a testvér vegye el az özvegyet és támasszon utódot a testvérének. ²⁹Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. ³⁰(Feleségét) elvette a második (de az is utód nélkül halt meg), ³¹aztán elvette a harmadik és ugyanígy mind a hét. Meghaltak, anélkül hogy utódot hagytak volna hátra. ³²Utolsónak meghalt az asszony is. ³³A föltámadáskor tehát melyiküknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek a felesége volt."

³⁴Jézus így válaszolt: "A világ fiai nősülnek és férjhez mennek, ³⁵de akik méltók lesznek arra, hogy eljussanak a jövendő világba és a halálból való föltámadásra, nem nősülnek és nem mennek férjhez. ³⁶Hiszen meg sem halhatnak  többé, mert hasonlók az angyalokhoz, és mivel a föltámadás fiai, az Isten fiai. ³⁷A halottak föltámadásáról Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. ³⁸Ő nem a holtak Istene, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él."

³⁹Erre néhány írástudó megjegyezte: "Mester, helyesen feleltél." ⁴⁰Ezután nem mertek több kérdést intézni hozzá.

Jézus Dávid Ura és fia. ⁴¹Akkor ő kérdezte meg: "Hogyan állíthatják, hogy a Messiás Dávid fia? ⁴²Hiszen Dávid maga mondja a zsoltárok könyvében:

mondá az Úr az én Uramnak: jobbom felől foglalj helyet,
⁴³míg lábad alá zsámolyul alázom valamennyi ellenségedet.
⁴⁴Ha tehát Dávid Urának hívja őt, hogyan lehet az ő fia?"

Az írástudók elítélése. ⁴⁵Az egész nép hallatára így szólt tanítványaihoz: ⁴⁶ "Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Szívesen foglalják el az első székeket a zsinagógákban, és a főhelyeket a lakomákon. ⁴⁷Föleszik az özvegyek házát és színleg nagyokat imádkoznak. Ezért súlyosabb ítélet vár rájuk."

21    Az özvegyasszony két fillérje. ¹Aztán föltekintett és figyelte, hogyan dobják a gazdagok alamizsnájukat a templom perselyébe. ²Észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. ³Erre megjegyezte: "Bizony mondom nektek: ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki a többiek közül. ⁴A többiek ugyanis abból adtak alamizsnát Istennek, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését."

A világ vége. ⁵Amikor néhányan megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, így szólt: ⁶"Jönnek napok, amikor mindabból, amit itt láttok, kő kövön nem marad, mit le nem rombolnának." ⁷Azok megkérdezték: "Mester, mikor lesz mindez? S mi lesz a jele annak, hogy ez beteljesül?" ⁸Ő így válaszolt: "Vigyázzatok, hogy valaki félre ne vezessen titeket. Sokan jönnek  majd az én nevemben, és azt mondják: én vagyok, és: eljött az idő. Ne menjetek utánuk! ⁹Amikor háborúról és lázadásról hallotok, ne rémüldözzetek. Ennek előbb mind meg kell történnie, de ezzel még nem lesz itt a vég."

¹⁰Aztán így folytatta: "Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. ¹¹Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen.

¹²De mindezek előtt kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé is hurcolnak miattam. ¹³Mindez alkalom lesz arra, hogy tanúságot tegyetek. ¹⁴Véssétek szívetekbe: ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. ¹⁵Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, amelynek egy ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. ¹⁶Elárulnak  szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, sőt lesznek, akiket meg is ölnek. ¹⁷Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. ¹⁸De egy hajszál sem vész el fejetekről. ¹⁹Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket.

Jeruzsálem pusztulása. ²⁰Mikor pedig azt látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása. ²¹Akkor, aki Júdeában van, fusson a hegyekbe, aki a városban van, költözzék ki, és aki vidéken van, vissza ne térjen. ²²A bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, amit az Írás mond.

²³Jaj a várandós és szoptató asszonyoknak azokban a napokban! Nagy gyötrelem lesz e földön és az ítélet haragja e népen. ²⁴Lesznek, akik kardélen hullanak el, másokat rabságba hurcolnak a pogány népek közé. Jeruzsálemet pedig a pogányok fogják tiporni, amíg be nem teljesedik az idejük.

Az emberfia eljövetele. ²⁵Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és háborgása miatt. ²⁶Az emberek megdermednek annak szorongó várásában, ami az egész világra következik. ²⁷A világmindenséget összetartó erők megrendülnek. Akkor majd meglátják az emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. ²⁸Amikor mindez beteljesül, tekintsetek föl és emeljétek föl fejeteket! Elérkezett a megváltástok."

A fügefa hasonlat. ²⁹Hasonlatot is mondott nekik: "Nézzétek a fügefát és a többi fákat. ³⁰Amikor látjátok, hogy már kihajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár. ³¹E történtek láttára tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. ³²Bizony mondom nektek: el nem múlik ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. ³³Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak.

³⁴Vigyázzatok magatokra, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegségben és az evilági gondok között, hogy ne váratlanul lepjen meg titeket az a nap. ³⁵Mint a csapda, úgy fog lecsapni mindazokra, akik a föld színén laknak. ³⁶Virrasszatok tehát szüntelenül és imádkozzatok; így lesztek méltók arra, hogy megmeneküljetek mindattól, ami bekövetkezik, és hogy megálljatok az Emberfia előtt."

Jézus utolsó napja. ³⁷Napközben a templomban tanított, éjszakára azonban kiment az Olajfák hegyére és ott tartózkodott. ³⁸Kora reggel az egész nép a templomba tódult, hogy hallgassák.

 

VI. JÉZUS SZENVEDÉSE I. Az utolsó vacsora 22    A főtanács határozata és az áruló. ¹Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepe, a húsvét. ²A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg őt. Féltek ugyanis a néptől. ³Akkor a sátán megszállta a karióti Júdást, egyiket a tizenkettő közül. ⁴Elment, hogy tárgyaljon a főpapokkal és az elöljárókkal, hogyan szolgáltathatná ki nekik. ⁵Azok örömmel fogadták és megígérték, hogy pénzt adnak neki. ⁶Ő beleegyezett, és csak a kedvező alkalmat kereste, hogy a nép tudta nélkül kiszolgáltassa nekik.

Húsvéti előkészületek. ⁷Eljött a kovásztalan kenyér napja, amikor meg szokták ölni a húsvéti bárányt. ⁸Jézus elküldte Pétert és Jánost ezzel a megbízatással: "Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát, hogy elfogyaszthassuk." ⁹"Hol készítsük el?" - kérdezték. ¹⁰"Menjetek a városba, felelte, találkoztok ott egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová belép, ¹¹és mondjátok a házigazdának: a Mester kérdezteti: hol az a terem, ahol tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti vacsorát? ¹²Ő mutatni fog nektek egy tágas, étkezésre berendezett termet, ott készítsétek el. ¹³Ők elmentek és úgy találtak mindent, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát.

Az eucharisztia. ¹⁴Mikor eljött az ideje, asztalhoz telepedett tizenkét apostolával. ¹⁵Így szólt hozzájuk: "Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvedek. ¹⁶Mondom nektek, soha többé nem eszem ezt, amíg be nem teljesedik Isten országában."

¹⁷Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: "Vegyétek és osszátok el magatok közt. ¹⁸Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg el nem jön Isten országa."

¹⁹Aztán kenyeret vett kezébe, hálát adott, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: "Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt cselekedjétek emlékezetemre." ²⁰Ugyanígy a vacsora után fogta a kelyhet és így szólt: "Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amit értetek ontok.

Az áruló. ²¹De nézzétek, az áruló keze velem van az asztalon. ²²Az emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja. ²³Erre kérdezgetni kezdték egymást, vajon melyikük az, aki ezt megteszi.

Ki a nagyobb? ²⁴Versengés is támadt köztük, hogy melyikük nagyobb. ²⁵ő azonban így szólt hozzájuk: "Az uralkodók zsarnokoskodnak népükön, s akik hatalmat gyakorolnak rajtuk, jótevőiknek hivatják magukat. ²⁶Köztetek ne így legyen, hanem a legnagyobb legyen olyan, mint a legkisebb, és az elöljáró olyan, mint a szolga. Ki nagyobb: aki az asztalnál ül, vagy aki fölszolgál? ²⁷Ugye, az asztalnál ülő? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint a szolga. ²⁸Ti viszont kitartotok velem megpróbáltatásaimban. ²⁹Ezért nektek adom az országot, mint ahogy Atyám nekem adta, ³⁰hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítéljétek Izrael tizenkét törzsét."

Péter tagadásának megjövendölése. ³¹(Az Úr így folytatta:) "Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát. ³²Én azonban imádkoztam érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, hogy te egykor megtérve megerősítsd testvéreidet." ³³"Uram, tört ki az, készen vagyok, hogy börtönbe, sőt halálba menjek veled." ³⁴Ő azonban így válaszolt: "Péter, mondom neked, mielőtt ma a kakas szól, háromszor fogod tagadni, hogy ismersz."

³⁵Aztán tovább beszélt hozzájuk: "Mikor erszény, tarisznya és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e hiányt valamiben?" ³⁶"Semmiben" - felelték. "Most azonban, folytatta, akinek erszénye van, vigye magával, ugyanúgy tarisznyáját is. Akinek nincs, adja el köntösét és vegyen kardot. ³⁷Mondom nektek: meg kell valósulnia annak, amit az Írás mond: és a gonosztevők közé számították. Sorsom ugyanis beteljesedik."

³⁸"Uram, kiáltották, nézd, itt van két kard." ő csak annyit mondott: "Elég."

 

2. Szenvedés, halál, temetés

Halálfélelem a kertben. ³⁹Ezután kiment és szokása szerint az Olajfák hegyére tartott. ⁴⁰Tanítványai követték. Mikor odaért, így szólt hozzájuk: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek." ⁴¹Aztán mintegy kőhajtásnyira tovább ment és térdre borulva így imádkozott: ⁴²"Atyám, ha lehetséges, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd." ⁴³Akkor megjelent egy angyal a mennyből és megerősítette. ⁴⁴Majd halálfélelem vett  erőt rajta és még állhatatosabban imádkozott. Verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott a földre. ⁴⁵Aztán abbahagyta imádságát és tanítványaihoz ment, de szomorúságtól kimerülten, alva találta őket. ⁴⁶"Mit alusztok? - szólt rájuk, keljetek föl és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!"

Jézus elfogása. ⁴⁷Még beszélt, amikor megjelent egy csapat. Júdás vezette, egy a tizenkettő közül. Jézushoz lépett és megcsókolta. ⁴⁸Jézus erre megkérdezte: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?" ⁴⁹Mikor tanítványai látták, hogy mi készül, így kiáltottak: "Uram, vágjunk közéjük karddal?" ⁵⁰Egyikük máris rásújtott a főpap szolgájára és levágta jobb fülét. ⁵¹"Hagyjátok abba" - szólt rájuk Jézus. Aztán megérintette a fülét és meggyógyította. ⁵²Az ellene kivonuló főpapoknak, a templomőrség elöljáróinak és a véneknek pedig ezt mondta Jézus: "Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal! ⁵³Naphosszat együtt voltam veletek a templomban, mégsem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok: a sötétség hatalmáé."

Péter tagadása. ⁵⁴Akkor elfogták, és a főpap házába kísérték. Péter messziről követte. ⁵⁵Ott az udvar közepén tüzet raktak és körülülték. Péter is közéjük ült. ⁵⁶Egy cselédlány meglátta, hogy ott ül a tűznél, szemügyre vette és megjegyezte: "Ez is vele volt." ⁵⁷De ő tagadta: "Asszony, nem ismerem őt." ⁵⁸Röviddel ezután meglátta őt egy másik, "Te is közéjük tartozol" - szólt rá. "Ember, tagadta Péter, nem tartozom közéjük." ⁵⁹Alig telt el egy óra, ismét bizonygatta valaki: "De bizony, ez is vele volt, hiszen galileai." Ember tagadta Péter újra, nem tudom mit beszélsz." ⁶⁰Még beszélt, máris megszólalt a kakas. ⁶¹Az Úr erre megfordult és rátekintett Péterre. Péter akkor visszaemlékezett, hogy mit mondott neki az Úr: "Mielőtt ma a kakas szól, háromszor fogsz megtagadni engem." ⁶²Kiment és keserves sírásra fakadt.

Jézus a főtanács előtt. ⁶³Az emberek, akik őrizték, csúfot űztek belőle és bántalmazták. ⁶⁴Szemét bekötötték, (arcul ütötték), és így gúnyolták: ⁶⁵"Találd el, ki ütött meg?" Aztán mindenféle szidalommal illették.

A főtanács határozta. ⁶⁶Amint megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok és az írástudók, és gyülekezetük elé állították őt. "Ha te vagy a Messiás, szólították fel, mondd meg nekünk. ⁶⁷Ő azonban így felelt: ⁶⁸"Ha állítom, nem hiszitek el. Ha kérdezlek titeket, nem feleltek (és nem engedtek szabadon). ⁶⁹Mostantól fogva azonban az Emberfia a mindenható Isten jobbján fog ülni." ⁷⁰Erre egyhangúan közbevágtak: "Tehát te vagy az Isten fia?" ⁷¹"Jól mondjátok: én vagyok." - felelte. "Mi szükségünk van még tanúkra, kiáltották, hiszen magunk hallottuk, saját szájával."

23    Jézus Pilátus előtt. ¹Akkor fölkerekedett az egész gyülekezet és Pilátushoz kísérte őt. ²Ott vádolni kezdték. "Megállapítottuk, mondták, hogy egy félrevezeti népünket, megtiltja, hogy adót  fizessünk a császárnak, és a Messiás-királynak mondja magát." ³Pilátus megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" ⁴"Én vagyok" - felelte ő. Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: "Semmi vétket sem találok ebben az emberben." ⁵De azok erősködtek: "Tanításával fölizgatja a népet egész Júdeában, Galileától kezdve idáig." ⁶Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileából való-e. ⁷Amikor megtudta, hogy Heródes országából való, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban éppen Jeruzsálemben tartózkodott.

⁸Jézus láttára Heródes igen megörült. Már régóta szerette volna őt látni, mert sokat hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz a szeme láttára. ⁹Hosszasan faggatta, de ő feleletre sem méltatta. ¹⁰Odajöttek a főpapok és az írástudók is és szüntelenül vádolták. ¹¹Heródes akkor udvarával együtt gúnyt űzött belőle, csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz. ¹²Aznap Heródes és Pilátus jóbarátok lettek, előbb ugyanis haragban voltak.

Jézus újra Pilátus előtt. ¹³Pilátus ismét összehívta a főtanács tagjait és a népet, és így szólt hozzájuk: ¹⁴"Elém vezettétek ezt az embert, mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam őt, de az ellene fölhozott vádak közül egyben sem találtam vétkesnek. ¹⁵Heródes sem, mert visszaküldte őt hozzám. Láthatjátok tehát, hogy semmit sem tett, amiért halálbüntetést érdemelne. ¹⁶Megfenyítem tehát és szabadon bocsátom." ¹⁷Az ünnep napján szabadon kellett bocsátania (egy foglyot). ¹⁸Akkor az egész tömeg kiáltozni kezdett: "Pusztuljon ez! Bocsásd szabadon Barabást." ¹⁹Azt a városban történt fölkelés és gyilkosság miatt vetették börtönbe. ²⁰Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust.

²¹De azok egyre kiáltoztak: "Keresztre, keresztre vele!" ²²Harmadszor is megkérdezte: "De hát mi rosszat tett? Semmi vétket sem találok benne, amiért halálbüntetést érdemelne. Megfenyítem tehát, és szabadon bocsátom." ²³De azok nem tágítottak és hangos kiáltozással követelték, hogy feszítse keresztre. Lármájuk egyre erősödött. ²⁴Pilátus erre úgy döntött, hogy eleget tesz követelésüknek. ²⁵Szabadon bocsátotta azt, aki lázadás, fölkelés és gyilkosság miatt volt börtönben, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.

A keresztút. ²⁶Miközben elvezették, megállítottak egy bizonyos cirenei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. ²⁷Nagy tömeg követte, köztük asszonyok is,  akik siránkoztak és jajgattak miatta. ²⁸Jézus ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: "Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, sírjatok inkább magatok és gyermekeitek miatt. ²⁹Jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: boldogok a magtalanok és az asszonyok, akik nem szültek és nem szoptattak! ³⁰Akkor majd azt kiáltják a hegyeknek: szakadjatok ránk! És a domboknak: takarjatok el! ³¹Ha így tesznek a zöldellő fával, mi lesz a sorsa az elszáradtnak?"

A keresztre feszítés. ³²Vittek vele két kivégzésre ítélt gonosztevőt is. ³³Mikor arra a helyre értek, amelynek Koponyahely a neve, keresztre feszítették. Ugyanígy a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról. ³⁴Jézus akkor fölkiáltott: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek." Azok pedig sorshúzással megosztoztak ruháin.

³⁵A nép bámészkodva állt ott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak. "Másokat megszabadított, mondták, szabadítsa meg most önmagát, ha ő a Messiás, az Isten kiválasztottja." ³⁶A katonák is elébe állva gúnyolták, és ecettel kínálták. ³⁷"Ha te vagy a zsidók királya, mondták, szabadítsd meg magadat." ³⁸Feje fölé egy görög, latin és héber nyelven írt táblát tettek: "EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA." ³⁹Az egyik megfeszített gonosztevő káromolta: "Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is." ⁴⁰A másik ellenben feddő szavakkal rászólt: "Nem félsz az Istentől, hiszen te magad is ugyanazt a büntetést szenveded? ⁴¹Mi ugyan joggal szenvedjük tetteink méltó büntetését, de ez semmi rosszat sem tett." ⁴²Aztán hozzá fordult:

"Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmaddal." ⁴³Erre ő így felelt: "Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban."

Jézus meghal a kereszten. ⁴⁴A hatodik óra táján sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott. ⁴⁵A nap elsötétedett és a templom függönye középen kettéhasadt. ⁴⁶Jézus akkor hangosan fölkiáltott: "Atyám kezedbe ajánlom lelkemet." Ezekkel a szavakkal kilehelte a lelkét. ⁴⁷A történtek láttára a százados Istent magasztalva mondta: "Ez az ember valóban igaz volt." ⁴⁸Az egész tömeg, amely ott volt e jelenetnél és szemtanúja volt a történteknek, mellét verve ment haza. ⁴⁹Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték el, távolabb állva szemlélték mindezt.

A temetés. ⁵⁰Volt egy József nevű tanácsos, derék és igaz ember, ⁵¹aki Arimateából Júdea egy városából származott, és maga is várta Isten országát. Ez nem értett egyet határozatukkal és eljárásukkal. ⁵²Bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. ⁵³Aztán levette a keresztről, lepelbe takarta és egy sziklasírba helyezte, amelybe még senkit sem temettek. ⁵⁴Készület napja volt és már égtek a szombati fények. ⁵⁵Vele mentek a Galileából jött asszonyok is, hogy lássák a sírt, s hogy hogyan temetik el testét. ⁵⁶Hazatértükben illatszereket és illatos olajokat vásároltak. A szombatot azonban a törvény szerint nyugalomban töltötték.

 

VII. A FELTÁMADÁS UTÁNI MEGJELENÉSEK

24    Asszonyok a sírnál. ¹A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz és magukkal vitték az előkészített illatszereket is. ²A követ a sírtól elhengerítve találták. ³Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét. ⁴Még magukhoz sem tértek meglepetésükből, amikor ragyogó öltözetben két férfi állt mellettük. ⁵Félelmükben földre szegezték tekintetüket, de azok megszólították őket: "Mit keresitek az élőt a holtak közt? ⁶Nincs itt, föltámadt. Jusson eszetekbe, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt: ⁷az Emberfiának, mondta, bűnös emberek kezére kell kerülnie, keresztre feszítik, de harmadnapra föltámad." ⁸Akkor eszükbe jutottak ezek a szavak. ⁹Visszatérve a sírtól jelentették mindezt a tizenegynek és a többieknek. ¹⁰Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja és még mások hozták ezt a hírt az apostoloknak. ¹¹De azok bolond beszédnek tartották szavaikat és nem hittek nekik. ¹²Péter azonban menten a sírhoz futott. Amikor behajolt, csak az ott heverő lepleket látta. Igen meglepődött a látványon és hazament.

Emmausz. ¹³Ketten közülük még aznap egy Emmausz nevű faluba mentek, mely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyira fekszik. ¹⁴Közben beszélgettek mindarról, ami történt. ¹⁵Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett és csatlakozott hozzájuk. ¹⁶De szemük el volt takarva, hogy föl ne ismerjék. ¹⁷Megszólította őket: "Miről társalogtok itt az úton? "Erre szomorúan megálltak. ¹⁸Egyikük, akit Kleofásnak hívtak, hozzáfordult: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?"

¹⁹"Micsoda?" - kérdezte. "A názáreti Jézus esete, felelték, aki szóban és tettben nagyhatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. ²⁰Főpapjaink és elöljáróink halálra ítélték, és keresztre feszítették. ²¹Mi viszont azt reméltük, hogy ő fogja megszabadítani Izraelt. De ma már harmadnapja annak, hogy ez történt. ²²Igaz, hogy néhány közénk tartozó asszony megzavart minket. ²³Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták a testét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. ²⁴Társaink közül néhányan  a sírhoz mentek és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok mondták. Őt magát azonban nem látták.

²⁵Erre ő így szólt: "Ti oktalanok, milyen nehezen hiszitek mindazt, amit a próféták jövendöltek! ²⁶Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" ²⁷Aztán Mózesen kezdve valamennyi prófétánál megmagyarázta, ami az Írásokban róla szól. ²⁸Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akart volna menni. ²⁹De azok marasztalták: "Maradj velünk, kérték, mert esteledik és már lemenőben van a Nap."

³⁰Betért tehát, hogy velük maradjon. Mikor asztalhoz ültek, kenyeret vett kezébe, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik. ³¹Erre megnyílt a szemük és fölismerték. De eltűnt előlük. ³²"Ugye lángolt a szívünk, mondták egymásnak, mikor útközben beszélt hozzánk és kifejtette az Írásokat?" ³³Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. Azok ezzel fogadták őket: ³⁴Az Úr valóban föltámadt és megjelent Simonnak." ³⁵Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy hogyan ismerték föl a kenyértörésnél.

Jézus megjelenik a tizenegynek. ³⁶Miközben erről beszéltek, Jézus megjelent közöttük és így szólt hozzájuk: "Békesség nektek! (Én vagyok, ne féljetek.)" ³⁷Zavarukban és félelmükben azt hitték, hogy szellemet látnak. ³⁸De ő így szólt hozzájuk: "Miért vagytok megzavarodva? ³⁹S miért támadt kétely szívetekben? Nézzétek kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok! A szellemnek nincs húsa és csontja, mint nekem." ⁴⁰E szavakra megmutatta neki kezét és lábát. ⁴¹De mivel örömükben még mindig nem hittek és még mindig a meglepetés hatása alatt álltak, megkérdezte tőlük: "Van itt valami ennivalótok?" ⁴²Adtak neki egy darab sült halat (és lépes mézet). ⁴³Fogta, szemük láttára evett belőle (és a maradékot odaadta nekik). ⁴⁴Aztán így szólt hozzájuk: "Ez az, amit mondtam nektek, amikor még veletek voltam: Be kell teljesülnie mindannak, amit Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban megjövendöltek rólam." ⁴⁵Akkor megnyitotta elméjüket, hogy megértsék az Írásokat.

⁴⁶Majd így folytatta: "Meg volt tehát írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell és harmadnapon halottaiból föl kell támadnia. ⁴⁷Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtől kezdve, minden népnek. ⁴⁸Ti tanúi vagytok ezeknek. ⁴⁹Én pedig elküldöm rátok Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, amíg erő nem tölt el a magasságból titeket."

A mennybemenetel. ⁵⁰Ezután kivezette őket Betánia közelébe és kezét fölemelve megáldotta őket. ⁵¹Áldás közben eltávozott tőlük és fölment a mennybe.

⁵²Azok leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. ⁵³Állandóan a templomban tartózkodtak, dicsérték és magasztalták Istent. (Amen.)

 

---